„Kedves Robi bácsi! Fodor Kata vagyok. A rajz óra végén mutattam egy rajzot Robi bácsinak, amit le szeretett volna fotózni…

Állomáson ma mögöttem – masszív vihogás: – Ez az nem? – Volt nálunk! – Ne b…z! – De, g..i tényleg!…

Sosem tudhatod, mikor jön el. Mindig akkor, amikor nem is számítsz rá? De, picit számíthatsz rá, mert a megérzéseid jók….

Ahhoz, hogy a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint eddig, mindent ugyanúgy kell csinálni. Mert akkor nem ártunk senkinek. Akkor béke van….