Ez az írás csak akkor nem fogja kiverni a biztit, ha figyelmesen elolvasod.
Sőt, akkor, ha a sorok között is tudsz olvasni.
Verseny. Vizsga. Érettségi. Felvételi. Meccs.
Sokszor mondjuk:
„Szorítok neked!”
„Hajrá, drukkolok!”
„Tízkor szoríts nekem!”
Nem ez a megoldás.
És a másik oldalon sem.
Akinek drukkolnak, az izgul. Akinek szorítanak, az meg akar felelni. Akinek azt mondják, hogy „küzdj, harcos vagy”, az harcolni fog. És az izgulás, a megfelelés, a harc nem eléggé pozitívak.
Az, hogy valakinek drukkolsz, ha jól belegondolsz, gyakran a hiányból fakad. Szeretnénk, hogy valami sikerüljön. Mert még nem sikerült, és itt az alkalom. Valami nincs, és szeretnénk, hogy legyen. Például a győzelem a versenyben. A sikeres felvételi. A gyógyulás a betegségből. Most nincs, de mi akarjuk. Az akarás hiányra épül.
A megoldás pedig szeretetre és hitre.
„Hiszek benned!”
„Tudom, hogy megcsinálod!”
„Te is tudod, hogy meglesz!”
Vagy csak simán:
„Szeretlek.”
Hidd el, ez többet ér, mint a szurkolás, hogy juj juj!
A szurkolás miatt meg akarunk felelni a szurkolóknak. Aggódni kezdünk, hogy vajon jól csináljuk majd? Mit fognak szólni, ha nem sikerül? Mit KELL tennünk a siker érdekében? Feladatunk van hirtelen, mégpedig rengeteg. Pedig legbelül már megoldottuk.
Sose akarj a szurkolóknak megfelelni, sőt, magadnak sem kell. Képzeld el, hogy mi lesz, ha sikerült. Igen, múlt időben, már sikerült. Hogyan fogod megünnepelni? Mit teszel? Hová mész? Kinek meséled el csillogó szemmel?
Mert hiszen belül már eldöntötted, hogy nyersz. És nincs ellenség, már csak annyi van belőle, hogy épp csomagol, hogy lelépjen a hátsó ajtón.
Minden sikerül, ha elhiszed.
Ha van valaki, aki épp „küzd”, vagy megmérettetés várja, csak simán szeresd. És beszélgessetek, milyen lesz, ha győzött.
Ne drukkolj. Csak szeresd.
