önmegvalósítás

Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi

Standard

Már harmadszor járok ebben az osztályban.

Jó itt. És feladat is van. Rájövünk, ismét, hogy minden lehetséges. Minden sikerül. Még az is, amiről a tudomány bebizonyította, hogy lehetetlen. Ha találkozunk mesélek pár ilyen sztorit. Érdekes igazságok jönnek elő!

Viki nagyon lelkes. A rajzait egy kilométerről felismerem. Mindig hozzátesz valamit, ami még inkább kedvessé teszi azt, ami amúgy is kedvesebb, mint az átlag. Viki nagyon nem átlag.


Kártyák az óra végén. Vikié a táskámon pihen.

 

Kiosztom a kártyákat. Vándorló kártyák. Mindegyik elindul valakitől, és vándorolni kezd. Vagy marad. Ahogy tetszik neki.

Ragyogó arcok, és szokás szerint: kicsengetnek és maradnak. Aztán lassan elkezdenek mozgolódni.

Viki pedig odajön hozzám és úgy ölel, hogy úgy érzem, csak gerincem van, semmi más. Rámnéz. A szemeiben végtelen hála van. Néhány éve még képtelen voltam feldolgozni ezt. Most is van még hová fejlődni. Ahogy néztem őt, kimondtam:

„- Köszönöm! Látom a szemedben, hogy ezt mondod!”

Viki erre vigyorog. Aztán megszólal:

„- Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi!”

„- Hanem, mi még?”

„- Hát aaaaz, hogy te nagyon jó dolgot csinálsz, és ez való neked és csináld tovább, hogy másoknak is olyan jó legyen, mint nekem!” – és még ha lehet szorít a gerincemen. De nincs vége:

„- Neked ezt kell csinálnod, sose hagyd abba, jó?” – és vigyorog, mint a tejbetök!

Atyavilág! 8 évesen ilyen intelligencia – ez az én igazi ajándékom. Nem a dicséret, nem az elismerés. Soha nem arra hajtottam. Azért teszek nap mint nap, hogy ilyen kincseket fedezzek fel és láthassam a szemükben ezt a végtelen örömet és jóságot.

 

Robi

Elvesztünk téged, félek – mutasd az instád!

Standard

Különleges vagy. Te is tudod, én is tudom. Egyre többen tudják.

Észrevetted ezt, észrevettük ezt és egyre többen veszik észre. A valóságban. Mert ott nagyon tudsz figyelni. Ott ragyogsz és ragyogtatsz. Segítesz, felemelsz, kíváncsi vagy, lelkesedsz. Egyedi módon nézed a dolgokat. Lehet, hogy nehezebben fogadnak be, de ha befogadnak, akkor nagy ajándék leszel azoknak, akik körülvesznek. Mindez élőben, lájv!

Csak aztán látod, mit csinálnak, akik még nem jutottak el ide. Akik még nem önmagukként vesznek részt az élet játékában. Akik keresik az utat. És közben online mindenben olyanok, mint akárki más. Ugyanazokat posztolják, mint mindenki. Szelfiznek, és kifirkálják magukat. Beírják, hogy „X, ha szeretsz” – és ebből következtetést vonnak le.

Kiírják: „Engem nem szeret senki.” És akkor megtörténik.

Hiába tudod, hogy csoda vagy. Hiába adsz ebből élőben, ha aztán belesüppedsz te is az instafotelba, és nekiállsz baromságokat kiírni.

„Akarjátok irányítani a napomat?”

Aha, simán, igen. Nehogy önmagad legyél. Vagy nehogy olyasmit csinálj, amiről nem tud mindenki. Mégis, mi közük van az embereknek ahhoz, hogy mit teszel? És ahhoz, hogy mit veszel fel reggel? Figyu: nem vagy nullaceleb, hogy posztold, milyet tojtál! Azt nem akarod megkérdezni, hogy mikor menj vécére? És ha nem mondják meg, akkor titokban csinálod?

„Kérdezz bármit!”

Szerepelni akarsz? Tedd meg, élőben. Légy ajándék. Mosolyogj. Nevess. Ragyogjon a szemed. De nem itt van a színpad. Ez nem sajtótájékoztató.

„Vélemény?”

Mit érdekel mindenki véleménye? Törődést szeretnél, tudom. Megértem. Mert élőben nem megy és nincs is nagyon kivel. A szülők elvannak, dolgoznak, és már nincs köztetek emberi kommunikáció. Valakinek a szemébe nézve is határeset csak úgy kikérni a véleményét. Hidd el, akinek fontos vagy, megmondja neked ezt anélkül is, hogy kérnéd.

Miért akarsz mindenkinek megfelelni? Miért akarod másként élni az életed, mint ami szívből jön? Miért azzal foglalkozol, hogy ki mit gondol?

„Fogadjunk, egy fiú se lesz, aki megmosolyogtat, tedd ki te is!”

Haha, hát ez marhajó. Fogadjunk, meg tudlak fertőzni ezzel a hülyeséggel. Fogadjunk, neked is elmegy a kedved az élettől.

„Engem nem szeret senki, lájk, ha téged sem!”

Tudod milyen érzés, ha egy olyan valakitől látok ilyet, akit én nagyon szeretek?

Okosságok a bullyingról

Vagyis a zaklatásról – online zaklatásról. Persze, lehet olvasgatni nagyon tudományos cikkeket és a sokat emlegetett könnyes hangú sztorikat. De vedd már észre, hogy azzal, hogy „lájk, ha utálsz”, magaddal b….. ki! Azzal is, hogy itt van egy táblázat, tegyen minden barát valamit a száz kockába… És heten meg is teszik. Kilencvenhárman utálnak, igaz?

Minek? Miért? Hahó, jó reggelt!

És lassan, de biztosan…

Kiszürkülsz. Hiába tudod, hogy színes vagy, kiszürkülsz. Mert a való életben is nehéz ám a valódi érzelmeket átvinni. Hát még egy nyavalyás öt másodpercig látható sztoriban!

Én pedig itt vagyok, mint több száz csodagyermek paraapuja?

Dehogy. Nem parázok. Inkább szomorú vagyok – hogy elveszítelek. Mert különlegesnek ismertelek meg, előhoztam belőled, előhoztad magadból, és végül mész a levesbe. Ha hagyod. Tényleg, te hagyod? Én hagyom, mert nem tudok mit tenni, csak kirakok egy pici felkiáltójelet.

Vagy mi lenne, ha ebben az instás világban sem lennél hétköznapi? És itt nem beteges különlegességre gondolok. Egyszerű, érthető és őszinte dolgokra.

Mint az a csodám, aki zenéket szerez és ezeket mutatja meg az áldepis, figyelemhajhász és álfontosságot építő marhaságok helyett?

Vagy mint az a kincsem, akinek külön boldogsággal foglalkozó insta profilja van tizenkét évesen? Ő megtalálta a módját, hogyan lehet hozzájárulás a világnak itt is.

Mutasd az instád, megmondom ki vagy!

Mielőtt megmutatod, elmondanám, hogy már megmutattad. Mert sokan látják. És sokan elsiklanak felette, mert nem látnak semmi extrát. Na pontosan ez az. Pedig te extra vagy. De beszürkülsz, ha felveszed a divatos stílust. És akkor elvesztünk téged. Te is elvesztesz engem, és sokakat, akik épp a különleges mivoltod szerették.

Nyisd meg az instád. Nézd meg, miket raktál ki. És szedd le, ami nem te vagy, hanem mások miatt került oda.

Javaslom szülőknek is: vessetek néha egy pillantást rá, hogy mi történik, milyen arcot mutat a gyermeketek online. Önmagát? Abból mennyit? Kinek? Vagy esetleg szerepet játszik, és a posztjaiban egy hatalmas felkiáltójelet mutat?

Egy felkiáltójelet, ami azt mondja:

Ha nem foglalkoztok velem, akkor megkérek rá másokat. Bárkit. És úgy teszem, ahogy ezt ezrek teszik.

Anya, Apa:

X, ha szeretsz!


Engedd le a falat – cső: le! Start!

Standard

A lábad mellé hullanak a szívek.

Aki szeretné, hogy szeresd, nem érzi eléggé. Mert a lábad mellé hullanak a szívek. Hiszen annyira azért nem tudod visszafogni, hogy ne áradjon belőled a szeretet. Jönnek a szívek egymás után. Kisebbek és nagyobbak. De a lábad mellé hullanak. Mert körülötted egy cső van. Egy átlátszó cső. Akár egy zuhanykabin. A zuhanykabin jó dolog, mert nem jön ki a víz. Na persze, és mi van akkor, ha kijön a víz? Semmi.

De az nem jó, ha a szívek a csövön belül maradnak. Mert nem jut el azokhoz, akiknek ajándék lennél. Akik nagyon szeretik, hogy szereted őket. Akiknek nagy szükségük van az ajándékra, amit te tudsz adni nekik. De csak nézik kívülről, a csövön át. Te pedig őket nézed belülről, a csövön át. És bizony hozzád sem jut el eléggé mások szeretete. Hiába árasztják feléd, visszapattan. Nagy véletlen kell, hogy egy-egy kis szív fentről beugorjon hozzád a csövön belülre.

A csőről nem tehetsz. A cső egyszer valamikor, észrevétlenül és alattomosan elkezdett emelkedni körülötted. Először csak egy kis gyűrű volt, a szívek még át tudták ugrani. De mára már: magasabb, mint te magad. És ontod magadból a szíveket, amik lassan megtöltik a csövet.

Mert nem létezik olyan gond, ami fölé ne emelkedhetne a szeretet. És a szeretet van, hiába rejted a csövön belülre.

Ami a csövön kifér

Nem erre mondjuk, de most erre fogjuk mondani.

Mert a szívek előbb-utóbb megtöltik a csövet. És az hiába olyan magas, amilyen magas nem szégyell lenni, egy-egy szív bizony kipottyan belőle, és eljut azokhoz, akik nagyon örülnek nekik. Örülnek, igen – a Te szíveidnek. A Te szeretetednek, ami csőbe van zárva. Mert a cső alattomosan felemelkedett köréd. Ne aggódj: akik figyelnek rád, meglátják ezeket az aprócska, túlcsorduló kis szíveket. És segítenek neked.

Cső: le!

Van egy nagy zöld gomb valahol. Ha nem találod, csinálj egyet magadnak. Ha ezt a gombot megnyomod, a cső elkezd lassan lejjebb ereszkedni. A csövet felemelték azok, akik nem értenek téged. Akik nem figyelnek rád. Akiknek csak egy vagy a sok közül. Akik megmondják mindig, hogy mit csinálj és a hibáidat keresik állandóan. És ha hibát találnak, ezt nagy dobra verik. Ettől a cső szinte ugrik egyet felfelé. Egyre kevesebbet látnak belőled azok, akik önmagadért szeretnek és nem azért, amit éppen csinálsz. Én tudom, hogy egy csoda vagy.

Emma gombja – mindenkinek van nagy zöld gombja!

Nyomd meg a gombot, és légy önmagad! Nyomd addig, amíg a cső szépen lecsúszik, be a földbe. És ahogy a cső ereszkedik lefelé, a szívek kiáradnak, végtelen szeretethalmazt képezve. És megtalálják azokat, akiknek éppen erre van szüksége. És ne gondold, hogy elfogynak a szívek, ha eltűnt a cső. Mert a szívek folyamatosan áradnak belőled.

Szandi rajza: Csővel és anélkül – hogy a jobb?

És mostantól semmi sem szab gátat annak, hogy szeressenek téged, és te is szeress másokat. Mert át tudod adni nekik az ajándékod.

Amikor valaki bánt, amikor nem ért meg: csak nyomd meg a gombot. Miközben nyomod, érezd, hogy a cső lemegy. Vagy fel se jön. A szereteted áramlásába a világon senki sem szólhat bele. Add önmagad!

Így szeretünk.

Áradnak a szívek

Hidd el: megérdemli a világ, hogy önmagadat add. Hogy az legyél, aki vagy. Mert téged szeretünk, nem valaki mást. Ha valaki más kell, akkor valaki mással akarunk találkozni. Nem kell szerepet játszanod. Nem kell tüskés bundát növesztened. Nem kell álarcot venned.

Emma változata

Semmi gond nincs: akkor is szeretünk, ha körülötted ott a cső. És hidd el: vesszük az apró kis jeleidet, amik időnként kipottyantanak egy pici szívet a cső tetején. Ahogyan időnként a zuhanykabinból is kifröccsen a víz. De ez nem baj. Mert a fürdőszobában megfér akármennyi vízcsepp.

És azok között akármennyi szív megfér, akik szeretnek téged.

Enged le a csövet! Bárki bármit mond: add át a világnak az ajándékod: önmagad!

 

Szeretettel: Robi

Ha befogadod, jönni fog – ha kaput nyitsz, neked is kapuk nyílnak

Standard

Mert lehet, hogy most csukva vagy.

Legalábbis ezt látják azok, akik nap mint nap elmennek melletted. Sőt, tudod, mit? Az tök rendben van, ha csukva vagy. Mert nem kell megváltoznod, és görcsösen figyelned rá, hogy megnyílj. Az izzadságszagú lenne. És nem is te lennél. Ha hirtelen repdesni kezdenél, és csip csirip, mindenkivel szabadon dumcsiznál, azt hinnék, valami bajod van. Vagy megkérdeznék: „Hát te mit szedsz, én is kérek belőle!”.

Ne szedj semmit. Sosem.

És ne is akarj változni. A változás magától jön és nem te változol, hanem minden. Ami körülötted történik: változik. Akik körülötted mozognak: változnak.

Befogadás

Ha nem fogadod be azt, amit kapsz, nem is jön ki belőled. És ha nem jön ki belőled, akkor nem tudja más befogadni. Az sem, aki be tudná.

És én is figyelek erre: ha túl sokat adok neked, talán meglepődsz, hogy ilyen is van. Sok idő kell, mire elhiszed, hogy tényleg Téged szeretlek és nem a cuccaidat, nem a munkáidat, nem azt, hogy milyen vagy vagy milyen nem vagy. És nem is azt szeretem benned, hogy megnyílsz és ragyogsz. Mert ahhoz, hogy valakit szeressünk, nem kell neki megnyílnia. Szerethetjük úgy is, hogy zárva marad.

Szerethetünk valakit úgy, hogy nincs velünk. Hogy nincs ott. Vagy akkor is szerethetjük, ha ott van, de éppen mást csinál. Kizárólag rajtunk múlik, hogy szeretünk valakit, vagy sem.

Mert a szeretet csak úgy van. Nincs adok kapok. Mégis van adás és befogadás. Ha nincs befogadás, az adás takarékon érkezik. Ha teljes a befogadás, az adás áradásba megy át. És megtörténik a csoda.

Apránként

Néha több óra is kell, mire egy picit, résnyire kinyílik a kapu. És akkor, ott, abban a pillanatban be lehet küldeni egy pici felderítőt. Egy kis felderítő szívecskét. Aki odabent megérinti az apró kis virágokat, kis harangokat, kis lélekhúrokat. És ha jól csinálja, akkor bent is marad. Nem jön ki, vissza a résen át. És ekkor a kapu tágabbra nyílik. „Jöhet még szívecske, örülök neki!” – mondja egy hang odabentről. És megérkezik a ragyogás.

És én ezt láttam ma a szemedben, a mosolyodban. Megérte kivárnom ezt a több órát. Sőt. Ha úgy tetszik, negyven évet vártam arra, hogy találkozzunk. És most nagyon örülök.

Köszönöm Neked. Mert erről szól az életem!

Robi

U.i.: hogy mennyire erről szól, hallgad meg ezt. Liza – rögtönzés zongorán. 1:30-nál nyílik a kapu.


Ajánlott olvasmány: Megláttam a szemében

Kilógni a sorból, úgy, hogy benne sem állsz

Standard

„Úgy érzem, kilógok a sorból.”

Azt mondod? Igazad lehet. És mi van, ha picit továbbmegyünk?

Kilógni abból lehet, amiben benne vagy.

„Nem nagyon illek a képbe.”

Azt mondod? Igazad lehet. És mi van, ha picit továbbmegyünk?

Csak abba lehet nem beleilleni, amiben benne vagy. Ha benne vagy a sorban, könnyen kilóghatsz belőle. Ha benne vagy a képben, könnyen lehet, hogy nem illesz bele.

Azt mondják, hogy csak akkor nincsenek hamis hangok a zongorán, ha a saját művét adja elő a szerző. Mi lenne, ha te szereznéd ezt a művet? Mi lenne, ha te raknád össze a hangokat benne egymás után? Mi lenne, ha a saját életed maga lenne egy dal? Csupa olyan hangokból, amiket Te szeretnél, hogy benne legyenek?

A hangok: sor. Hangsor. Egymás után. Nem tornasor. És nem egy sor a menzán. Folyamat. Egyik a másik után.

Mi lenne, ha te állítanád össze a sort?

Egy olyan sort, amiből mindenki kilóg, így végül senki sem lóg ki?

Mi lenne, ha te festenéd meg a képet, amiben benne vagy és beleillesz? És mindenki beleillik, akit csak látni szeretnél benne? Te döntesz! Sose feledd: szabadon választhatsz!

Ha azt mondják: „Kilógsz a sorból”, a válasz gyakran ez: „Nem veled van a baj, hanem a sorral”. És mi van, ha picit továbbmegyünk?

Mi lenne, ha nem is lennének sorok?

Ha nem kellene beállni valahova, amiből aztán ki lehet lógni? Mi lenne, ha nem kellene betársulni mindenkinek valamihez? És mi lenne, ha az emberek nem az alapján ítélnének meg egyes embereket, hogy melyik sorba álltak be?

Mert ha van sor, akkor lehet, hogy az is baj, ha beleillesz. És lehet, hogy az is, ha kilógsz. Ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg azabaaaj. (Kösz, Belga!)

Nem a sorral van baj. Azzal sincs baj, hogy van sor. De neked nem kell beállnod semmilyen sorba. Csak légy önmagad. Az, akinek születtél. Hogy kinek születtél? Ha akarod, segítek kideríteni.

A saját festményedbe beleillesz. A saját dalodba a te hangjaid tökéletesen belesimulnak. És a saját – nem is létező – sorodból sosem fogsz kilógni.

Robi

Szeretni művészet. Alkossunk hát!

Standard

Kérdéseket kaptam, melyek elgondolkodtattak.

A választ úgy tűnik, megfogalmaztam. És festettem is egyet.

Az egyik kérdés ez volt:

Mi / ki nélkül nem tudnék létezni?

És a másik:

Mi az, ami engem boldoggá tesz annyira, amennyire én szoktam boldoggá tenni másokat?

Ami nélkül nem létezem:
Mások felemelése.

Aki nélkül:
Legyen kit felemelni.

És a szeretet szintje, ami boldoggá tesz:

Olyanok kerüljenek az életembe, akik olyan szinten vannak, hogy értik és befogadják a szeretetemet.
Értsék és fogadják az egyre magasabb szintű és kristálytiszta szeretetet, ami közöttünk áramlik.
Legyen kinek kifejeznem mindazt, amire képes vagyok.
Tudjak valakit úgy szeretni, ahogyan csak képes vagyok. Legyen kihasználva ezen képességem.

Szeretni: műveszet. Alkossunk hát!
Alkotni: szeretet. Szeressünk hát!

Love is an art.

Vámos Robi

Akárhány részre is oszlik…

Standard

Van, ami elfogy, ha megeszed.

Van, ami elfogy, ha elköltöd. Elfogy, ha elajándékozod.

Van, amiből neked nem lesz, ha másnak adod.

Ha keveset adsz valakinek, akkor kevéssel lesz neked kevesebb. De kevesebb lesz. Ha sokat adsz belőle, sokkal kevesebb lesz neked. Esetleg neked alig marad. Vagy éppen annak, akinek szeretnél adni.

És van, ami akárhány részre osztódhat, mégis minden rész ugyanakkora, sőt nagyobb, mint amilyen eredetileg volt.

Nem létezik féltékenység, ha a szeretet teljesen tisztán áramlik. Nem létezik irígység egy tiszta, emberi kapcsolatban.

Mert a szeretet akárhány részre osztódhat szét.

Adok neked. És neked is adok. És adok neked is. Neki is. Nekik is. Még magamnak is. Mégis: mindenki kapott. Amennyit csak lehet. Vagy még többet?

Nem annyit kapott, amennyim volt. És nem is annyit, amennyi már nekem túl sok lenne.

Nincs olyan, hogy túl sok. Van és kész. Annak jut, akinek jutni szeretne. És aki elfogadja. Befogadja.

Áramlik folyamatosan, mindenfelé, ahová csak szeretnénk. Akárhány felé áramlik, nem lesz kevesebb. Akármennyi is áramlik, mindenkinek jut, végtelen mennyiség. Nincs több, jobb, kevesebb és rosszabb.

Csak egy dolog van.

A szeretet.

Vámos Robi

Ez már nem az az év

Standard

Valami nem tetszik, és hagyod, hogy folytatódjon. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Valaki bánt, és hagyod, hogy folytatassa. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Szeretnél változtatni, mert nem jó úgy, ahogy van. De ez már nem az az év, hogy úgy hagyjad.

Voltak évek, amikor nem szóltál. Mert úgy gondoltad, hogy más fontosabb. Pedig semmi sem fontosabb.

Vannak emberek, akik abból, hogy nem szólsz, azt hiszik, nekik akkor mindent lehet. Legalábbis veled szemben. És az a baj, hogy ha veled szemben azt hiszik, hogy mindent lehet, akkor másokkal szemben is azt hiszik. Ha nem szólsz, másokra is negatív hatással lehet.

Szerencsére ez már nem az az év.

Nem az az év, hogy ne szólj. Hogy ne mondd meg, hogy eddig és ne tovább, mert öcsém, ez már nem fér bele.

Valaki úgy érzi, beleszólhat következmények nélkül az életedbe. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Hidd el, ez már nem az az év.

Állj a saját lábadra, és 2019 legyen az az év, amikor kibontakozol és szárnyalni kezdesz! Amikor önmagad vagy. Amikor te diktálsz, és lehet, hogy elrontasz dolgokat, de eleged van abból, hogy mindenki megpróbál megmenteni a saját jó sorsodtól. Lehet, hogy jót akarnak. De ha nem indul el, egyetlen madár sem tanul meg soha repülni!

Kezdeményezz. Légy kíváncsi.

És élj.

Ez már nem az az év!

Ajánlott olvasnivaló itt.

 

Ragyogó új évet kívánok!

Vámos Robi

Ennyi. Csak te, csak így.

Standard

Minden sikerül.

Bármibe is fogsz, sikerül.

 

Tudod miért?

Mert Te csinálod és senki más. Ha más csinálná, lehet, hogy nem jönne be neki. Micsoda szerencse, hogy te csinálod, igaz?

Ennyire ÍGY senki más nem csinálhatná. Csak te csinálod így. Csak te csinálod úgy, hogy sikerüljön.

És sikerül is.

Mert minden sikerül.

Ennyi.

 

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön

Standard

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön.

Mint valami pozitív forgószél.

Épp a fordítottja, mint ami a hírekben megy. Tudom, nem lehet a fejünket a homokba dugni, mert van baj bőven. Könny is, könnygáz is, baleset is, betegség is.

De ebben a világban itt semmi nem jön be ezekből. Valami teljesen más tölti meg ezt a kis szigetet. Ami reméljük, egyre nagyobb lesz.

Mert egyre csak jön, mint egy mérhetetlen boldog csomagokból álló, oda-vissza ható láncolat. Megy ki egy pici csomag, jön vissza egy nagy. Megy egy nagy, jön egy még nagyobb. Szinte az már a nehézség, hogy befogadjuk ezt a sok jót.

Köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap ilyen végtelen mértékű szeretetet sugároznak!

Jön egy kép. Egy kis hír.

Egy rajz. Egy üzenet írásban. Rajzban. Csak egy szösszenet, de hihetetlen erő! Egy hozzászólás, amit lehet, hogy én érzek csak ilyennek az egész világon, de nagyon ilyen. Nagyon olyan, amilyennek sok másiknak is lennie kellene.

Tanítani kellene, ahogy működtök! És ebben erősítelek meg benneteket, hogy tudjatok tanítani.

Mert ha erősek vagytok, akkor együtt felemeljük az egész világot. Akkor is, ha vele emelünk olyasvalakiket, akik nem is akarnak felemelkedni. És lesznek, akik nem tudják, miről beszélek, de mégis: felemelkednek. Nem is veszik majd észre, de nem baj az.

Ez minket nem fog zavarni. Mert mi tudjuk, hogy valami hihetetlen csúcs dolgot teszünk, tettünk máris.

Ki mondja még ezek után, hogy nem létezik varázslat?

Amikor itt ömlik, forrón, édesen, sűrűn és feltartóztathatatlanul?

Köszönöm, hogy vagytok!

Robi

Dius ajándéka

Ne felejts el ragyogni

Standard

Ne felejts el ragyogni.

A napsütésben fürödni
Örülni egy pohár víznek
Leheverni, pihenni
Időt adni minden íznek
Értékelni, adni, kapni
Jól mulatni
Nevetni és nevettetni
Védeni és vigyázni
Fogni és elengedni
Kincseidet óvni
Ha kell, szólni
Nem hagyni ha nem akarod
Szeretni ha akarod
Lelkesítve lelkesedni
Erőt adva melengetni
Mosollyal jutalmazni
Szívvel látni, szívből adni
Önmagadat megbecsülni
Zenélni és alkotni
Működni, mert jó vagy
Világíts, fényesíts,
Kis kérés, nem nagy
Légy pont ilyen
Jó is lesz így
Magad ura
Magad hölgye
Ragyogásnak szíves völgye.

VR2018

Koldusmarketing?

Standard

Azt kapod, amit kérsz.

Azt kapod, amilyet kérsz és akkorát, annyit, amekkorát és amennyit kérsz. Rájöttél: ez egy kicsit fejtegetős lesz, de egyrészt nem Te vagy benne a koldus és csak hasznodra válhat:

Mindig mondom, hogy kérj!

Az kap, aki kér. Aki csak utalgat rá, nem kap.

„Hú, nagyon esik kint…”
„Hm, nem hoztam pulcsit…”
„A szép cipőmben jöttem, és tessék…”

Nem egyszerűbb ezt mondani:
„El tudna valaki vinni kocsival?”

NEM.

Kérni nem egyenlő azzal, hogy kérdezünk, vagy hogy feltételes módban megpróbálunk valamit elérni. Ha szeretnél valamit, használd a „kérlek” szót:

„KÉRLEK, vigyél el autóval, MERT a szép cipőmben jöttem!”

Eddig tartott az alapképzés, most jön a magasiskola:

Nem mindegy, MIT kérsz.

Tegnap a dögmelegben a klímás autóban voltam kénytelen meghúzni magam a parkolóban. Nem a legkörnyezetkímélőbb megoldás, de már nem bírtam, sorry.
Odajött hozzám egy idősebb hölgy, és kopogott. Meg szoktam őket hallgatni, ha épp olyanom van: ablak le.

„Tudna egy kis aprót adni?” – kérdezte.

Zárt kérdés, zárt válasz. Tudod: NEM.

De ez nem ilyen egyszerű. Azért ilyenkor keresgélek a kocsiban a rejtett rekeszekben. De nem volt semmi apróm. Tényleg.

Nem mondok el nagy titkot: Ötszázasom volt. Az nem apró.

A hölgy aprót kért – bocsánat, apróra utalt, így eszembe sem jutott az ötszázas.

Azt kapod, amit kérsz. Már ha kérsz.

„Uram, látom, hogy nem egy szakadt Wartburggal jött, kérem, adjon nekem ötszáz forintot kenyérre!” – BINGO!

Tisztában vagyok vele, hogy aki az utcán kéreget, nincs abban az állapotban, hogy személyiségfejlesztő tanfolyamon vegyen részt.

Mégis ajánlom neked ezt:

Figyeld, mit mond, aki kér tőled!
Figyeld, hogy KÉR vagy csak UTALGAT?

MIT kér? S ha van időd, mondd el neki a történetet az ötszázasról!

Sosem tudhatod, hogy akitől kérsz, annak mi van a fejében – s főleg, mi van a zsebében.

Jó hír, slusszpoén: ez nem csak koldusoknak hasznos!

Amikor szeretnél valamit, KÉRJ.

És kérd AZT, amire szükséged van.

Meg fogod kapni – de se nem többet, se nem kevesebbet!

Én most KÉREM, hogy fontold meg a sztorit, és járj nyitott füllel!

Jó kérést – szép napot kívánok!

Mitől volt ez tiszta Amerika, ha közben…

Standard

Előkerült egy régi kép. Így kezdődik.

Apám volt a családfő. Szigorú ember volt. Nem csak szigorú. Nagyon szögletes is.
Konzervatív? Nem mondanám.

Nyugdíjban volt már, amikor középiskolás voltam. Három infarktus már elég erős indok.
Az első mindjárt ’81-ben, amikor három éves voltam. Túlhajtotta magát. 6-ra járt dolgozni. Megvan róla a fotó: 73 km/h 60 helyett a Soroksári úton.

Becsületes volt. A végletekig.

És miért nem konzervatív?

Hát csak azért, mert 1995. nyarán tizenhét éves voltam, amikor minden megspórolt pénzünkből Amerikába utazhattam. Egyedül. A cél a nyelvtanulás volt, de akkor még nem gondoltam, hogy ez örök emlék lesz.

Mert voltam azóta más helyeken, többször, sokszor. De ez volt az, ami örök és mély nyomot hagyott bennem:

Amikor megérkeztem, mindenütt pálmafák voltak. Kalifornia már csak ilyen. De ennyire?

A szállás felé félúton tocsogtam a tengerben. Kalifornia már csak ilyen. De ennyire?

Aki szállást adott és vigyázott rám, apám ismerőse volt. A leglelkesebb emberek egyike, akiket valaha ismertem.
Kaptam tőle húsz dollárt. Akkor még nem tudtam, hogy a pénzt jó dolog elfogadni. Bűntudatom volt.

Vettem belőle lakatot a biciklire. Ruhát. Egy csomó kaját. Rengeteg sajtot. Sok fagyasztott tejszínhabot. Virslit.

Tudtad? Odakint nincs bőrös virsli, mert az veszélyes: leforrázza a háziasszonyt, és perel. Ezért inkább nincs bőrös virsli.

Vettem egy kenős Old Spice Original dezodort. Ma is használok ilyet. Ha megérzem a kupak lepattintása után az illatát, egyből megjelenik előttem a szobám, ahol laktam. Az asztal, amin a hónap végére oltári kupi kerekedett. Jegyek, tortilla, útikönyvek, térkép…
Olyannyira erős ennek a deonak a hatása, hogy ezt is azért írom, mert az imént megéreztem az illatát. Őrület!

A bicikli évek óta nem mozdult. Versenybicikli. Végre elmehettem vele megnézni a három autópálya nagy kereszteződését.

Két kilométerenként pumpálnom kellett. Három váltós volt!

De a váltó nem működött. Ha váltani akartam, meg kellett állni, és kézzel átszerelni a bovdent. Akkor meg már álltam ugye. 10 km volt a tengerpart, suhanás lefelé. Hazafelé picit macerásabb volt.

Vendéglátóm autója nagyon japán volt. Az egyik. A másik is. De az egyik nagyon okos volt. Szólt, ha égve hagyta az ember a világítást. Azt mondta Gizike hangon: “front doors are open”. Nem volt igaza. De lekapcsoltuk a villanyt azért.

Aztán egy nap elindultunk a kevésbé okos kis fehér Mazdával. Irány észak! De csak óvatosan! Íme az a régi kép:

Palm Springs – Las Vegas – Grand Canyon. A képen kedvenc Hawaii gatyámban vagyok – a Kőbánya bazárban vettük apámmal. Beruháztunk rendesen!

Sok ezer (!) kilométert autóztunk. Egyszer megkérdeztem a sofőrt, mennyi van még hátra. Azt válaszolta, mindjárt odaérünk. Már csak 450 mérföld.

Azt mondod: emlékek. Rámjött, igen. Mert mindig megtalálok valamit. Szerintem nem véletlenül – de ez egy másik történet.

De mitől tiszta Amerika ez, ha közben rozzant bringával, kőbányai gatyában bénáztam végig?

Attól, hogy azt tehettem, amit akartam.

Olyan dolgok jöttek csak úgy maguktól, amikért addig állandóan küzdeni kellett.
Olyan kajákat ehettem, amiket lehetetlennek tűnt itt elérni.
Olyan szabad lehettem, amilyen itthon nem voltam sosem azelőtt.
Akkor, tizenhét évesen hatalmas ugrás volt ez. Csak vissza is estem persze.
Bevallom, a következő négy év nagyon nem volt rózsás. De utána rájöttem:

Minden, mindenhol tiszta Amerika. Már ami az álmokat illeti.

Meg lehet őket valósítani, csak tessék, csak tessék! Lehet jönni!

Nem ülni az ötleteken, és álmodozni. Elő a húsz dollárral!

Minden lehetséges, ha lelkesek vagyunk. És minden könnyen megy.

Nem kell hozzá más.

Az Old Spice illata most ugyanazt jelenti. Irány a nagy út, ahol minden lehetséges.
Csak váltani kell az emelkedőn, amihez tán szerelni kell egy picit.

Apám egyáltalán nem volt konzervatív. Lehetőséget adott.

Köszönöm!