Vámos Robi 
Több helyről hallom, hogy elsősök kapják meg ezt feladatnak, meg kell tanulniuk. Nem szeretnék sem a tanító nénikről, sem a szerzőről véleményt mondani, és végképp nem szeretnék senkit megbántani. Csak van néhány mondat, amin nem tudok olyan könnyen átszaladni. Mert szerintem nem mindegy, milyen üzeneteket adunk egy gyereknek éppen akkor, amikor először lép be az iskola világába.
Osváth Erzsébet: Melyiket válasszam?
Sovány az egyes, nem szeret enni.
Ne akarj soha barátja lenni!
A kettes hamis, hívogat téged.
Te rá se ügyelj, bajt okoz néked.
A hármas sem szép. Két görbe púpja
bizonyítványod de elcsúfítja!
A négyes kedves, szelíd kis jószág.
Nem csap be téged, hűséges hozzád.
Mégis az ötöst válasszad társnak!
Örömöt szerzel édesanyádnak.
Nekem ezzel a verssel… bajom van. Már az elején elvesztem egy kicsit:
„Ne akarj soha barátja lenni” az egyesnek. Rendben. De mi történik akkor, ha egyszer mégis kap egyet? Valamit nem tudott. Nem készült. Nem értette. Elrontotta. Igazságtalanság történt, mert ilyen is van. De ezek egyike sem teszi őt rosszabb gyerekké.
„A kettes hamis, hívogat téged.” Hova hívogat? Komolyan kérdezem.
A lustaság sötét oldalára? A titkos kettesklubba az iskola mögött? A kettes egy szám. Egy visszajelzés. Nem egy rossz társaság, amitől a szülőknek óvniuk kell a gyereket.
„A hármas sem szép.” Miért nem? A hármas azt jelenti, hogy valamit már tudsz. Valami még nem megy. Van honnan továbbmenni. Sőt, ha jól belegondolunk, a tanulás nagy része pontosan ebből áll: még nem tudom – próbálom – egyre jobban tudom.
A négyes már „kedves”, az ötös pedig legyen a társad. És aztán jön az a mondat, amelyiken én igazán fennakadtam: „Örömöt szerzel édesanyádnak.”
Na, ezt én nagyon nem szeretném egy leendő elsős fejébe varázsolni.
Mert az szülő a gyereknek örül. Nem az ötösének.
És tudom, persze, ez csak egy vers. Egy „hagyományos” vers. Nem kell mindent túlmagyarázni. Csakhogy a gyerekek éppen abból építkeznek, amit újra és újra hallanak. Abból rakják össze, hogy mi számít. Minek örül anya. Mitől lesznek „jók”. Mit kell hozniuk azért, hogy büszkék legyünk rájuk. Hiába toltuk „jól” egész óvodás korban, ha most ez a vers beépül.
Emlékszem, mennyire kiakasztott a saját fiam ovis ballagásán a mondóka:
„Véget ér a játék, móka, kezdődik az iskola…” – már hogy érne véget?
Én azt szeretném, ha egy hat-hét éves gyerek valami egészen mással indulna el az iskolába. Azzal, hogy nem ő kap egyest, kettest, hármast, négyest vagy ötöst. Egy feladatát értékelik. Egy adott pillanatban megmutatkozó tudását. Nem az eszét, nem a szerethetőségét és főleg nem azt, hogy mennyit ér.
Ráadásul egy leendő elsősnek erről beszélünk, amikor az iskola elején még jó ideig nem is az 1–5-ös osztályzatok működnek. Sokkal fontosabb lenne megtanulnia kérdezni, hibázni, segítséget kérni, újrapróbálni, kíváncsinak maradni. Azt, hogy ha valami ma nem megy, attól holnap még mehet. Hogy a hiba nem szégyen, hanem csak egy jelzés, hogy figyelem, fejlődés folyamatban.
Én valami ilyesmit adnék útravalónak:
Próbálkozz. Kérdezz. Hibázz. Tanulj. Ha nem sikerül, próbáld meg újra. Ha ötöst kapsz, örülünk veled. Ha kettest kapsz, megnézzük, miben tudunk segíteni. És amikor hazajössz az iskolából, nem az lesz az első kérdésem, hogy „Milyen kaptál? Örülhetek vagy nem?”, hanem az, hogy „Milyen napod volt?”
Lehet, hogy túlgondolom. Tényleg lehet. De én egy leendő elsősnek nem azt tanítanám meg elsőként, hogy melyik számnak örül édesanya.
Hanem azt, hogy édesanya neki örül. Akkor is, amikor ötöst hoz. És akkor is, amikor nem.
Kíváncsi vagyok: szerintetek ez tényleg csak egy ártatlan, régi versike, vagy igenis számít, milyen mondatokkal indítjuk el a gyerekeket az iskola felé? Várom a válaszaitokat!
Robi
Azért írtam egy saját verziót, ha szabad:
Melyiket válasszam?
Az egyes csak jelzi: most még nem ment.
Semmi baj, holnap próbáld meg megint.
A kettes azt mondja: már tudsz valamit,
nézd meg, mi hiányzik, és lépj egyet még.
A hármas azt súgja: jó úton haladsz,
van, ami már megy, és van, amit még tanulsz.
A négyesnek örülj, szép munka van benne,
de nem ettől leszel több vagy kevesebb… te.
Az ötös is jólesik, büszke lehetsz rá,
de egy szám sosem mondja meg, mennyit érsz igazán.
Mert anya nem annak örül, amit kaptál,
hanem neked – annak, hogy valamit megpróbáltál.
Kérdezz, hibázz, tanulj, merj újrakezdeni,
nem kell mindig elsőnek, legjobbnak lenni.
Ha ma nem sikerül, holnap még lehet.
A jegyed egy szám, élj, végülis ember lennél…
Te pedig sokkal több vagy ennél.
