önbecsülés

Mintha most mégis utat törne magának a fény – Pelesz Alexandra írása

Standard

„Apró, fekete bogár mászik a fűszálak között. Gondosan megtervezi minden lépését, csak arrafelé halad, amerre biztonságot nyújtanak az árnyak. Nem akarja, hogy meglássák. Nem akarja, hogy megszólítsák. Jobbnak érzi így, egyedül, elbújva a kíváncsi tekintetek elől. Hiszen, mit látnának az emberek, ha ő a szemük elé kerülne? Egy kis feketeséget. Valakit, akitől nem lenne színesebb a világ, aki nem csalna mosolyt az arcokra, aki igazából lényegtelen. Aki, bár itt él a Földön, de nem ad a világnak semmi fontosat. Jobb így neki, az árnyékban…

Mintha most mégis utat törne magának a fény a fűszálak között. Egy kéz közelít. Óvatosan, lassan felnyalábolja az apró, fekete bogarat, és emelni kezdi. Fel, a fénybe, fel, oda, ahol már elérik a napsugarak. És a bogár már nem is fekete többé… gyémántként ragyog a kékség alatt!”

Pelesz Alexandra, 2020

Pelesz Alexandra tanító és író.

  • az Év Pedagógus Íroja II. helyezett (2 alkalommal)
  • Trivium Egyesület regényíró pályázat I. helyezett
  • Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete Nívódíja 2019

Írásait itt megtalálod:

https://www.facebook.com/pelesz.alexandra/

Hát, nem a játékot osztályozzák

Standard

Forró nyári nap. Ömlik rólam a víz, pedig rövidgatya, póló van rajtam.

A szembe áramló fehéringesek és hosszú sötétnadrágúak bizonyítvánnyal a kezükben sétálnak, távolodnak a gimnáziumtól a szélrózsa minden irányába. Hogy bírják ebben a melegben? Egyáltalán… lassan június vége van és még mindig suli? No mindegy.

Terjednek közben a kitűnő bizonyítványos képek a fészen… nem mintha fontos lenne, hogy kitűnő. No persze, otthon nem árt megünnepelni! De legyen a gyerek büszke a saját bizonyítványára, ne a szülő mutogassa szerintem. Ettől még nagyon büszke vagyok én is a kislányomra. És mivel szinte sosem kellett itthon tanulni vele, úgy lett kitűnő, így aztán pontosan tudom, hogy ez a bizonyítvány valóban csak rajta múlt. Mert szeretjük, neveljük, imádjuk itthon ez tény – mégsem a mi érdemünk az eredmény.

Érdekes, hogy ha a bizonyítvány nem kitűnő, akkor arról azért a gyerek tehet sokak szerint. Érdekes és szomorú.

A dögmelegben, amiben strandcuccban is szétizzadok, az évzárósok áramlanak felém, ahogy sétálok a gimi felé. Szemben egy fiú, két szülővel – vagy nagyszülővel. Kezében a bizonyítvány, látszik, hogy örül, hogy VÉGE! Mert nagyon kemény lehetett. Kezdem ijesztően gyorsan megérezni, hogy ki milyen, és azt éreztem, hogy neki bizony tényleg kemény ez az iskola. Másoknak is, de éppen arra gondoltam, hogy a fene vigye, remélem, nem kitűnő a bizonyítvány a kezében, és mégis örül neki. Mert képes ennek örülni!

Nem tévedtem, amikor közelebb ért, láttam rajta ezt az örömet is. Vége, és jó lett! JÓ lett.

A bizonyítvány apa kezébe ért közben. Nézegeti. Éppen szembe jöttek velünk, és már majdnem mellettünk voltak, amikor apa megszólalt:

„- Informatikából hogyhogy csak jó vagy?”

Nem volt ebben bántás, szándékos nem. De az öröm a srác arcáról hirtelen a Horn fokig illant el. Majd megtalálja, ha szépen lassan arra hajózik.

Elhaladtak mellettem, én néztem a srácot. Ő meg a földet. Az anyák sokszor azért vannak, hogy vigaszt nyújtsanak, ha apa egy kicsit keményebben szól be. Most nem ez történt. Már pár méterre a hátam mögül ezt hallom:

„- Persze, mert nem a játékot osztályozzák!” – mondta ezt anyuci hangjában iróniával és olyan flegmán, hogy ha ezt a stílust a gyereke üti meg vele, akkor tuti bedurcizik. Anyu ezzel még rátett egy lapáttal, és az utca végére a „jó” örömből „nem lett ötös” bánat lett.

Nos, emberek! Mi lenne, ha megismernénk és elfogadnánk a saját gyermekünket? Mi lenne, ha nem hajtanánk ki a belét? Mi lenne, ha a saját eredménytelenségünket nem a gyermekünk széttrancsírozásával igyekeznénk kompenzálni? És mi lenne, ha a minket ért gyermekkori bántásokat hajlandóak lennénk legalább annyira feldolgozni, hogy ne vetítsük ezeket rá a „jó” bizonyítvánnyal örömmel hazatérő és a megérdemelt pihenésre boldogan készülő csemeténkre?

És mi lenne, ha miközben elégedetlenek vagyunk a gyermekünk eredményével, és őt hibáztatjuk, ezzel egyidőben nem hibáztatnánk az iskolát sem? Mert mindenki azt mondja: embertelenül nehéz a suli. Aztán jönnek a kitűnő bizonyítványok. Akkor most duplán lehetünk büszkék? Mert egy embertelenül nehéz dologban kitűnő a gyermekünk? Vagy esetleg mi építettük fel magunk, hogy nehéz a suli? Képzeljétek, nem csak a zseniknek könnyű a tanulás. Azoknak is könnyű, akiket nem tömnek tele aggodalommal, hogy na majd a hatodik, hetedik, tizedik milyen nehéz lesz!

A fiam nem örös mindenből. Sosem vártuk el tőle. Tökre nem érdekel. És persze, majd jön, hogy a felvételibe beleszámít és hú, a pontok. Sokakat van szerencsém ismerni, akik elvesztek a ponthatárok világában és bekebelezte őket a kisgömböc. Majd kijönnek valamikor belőle, de közben eltelik a legszebb időszak az életükből.

Most kell gyereknek lenni! Most kell örülni és megélni mindent!

És nem, még jónak lenni sem kell. Informatikából sem!

De a jó, az elég jó. A közepes az pedig közepes.

A szülőknek megadjam az elégségest?

Nem, igazából nem értékelek. De a játékot mindig osztályozni fogom.

Csillagos, mosolygós ötössel, bevésve, pirossal, tollal!

Engedd le a falat – cső: le! Start!

Standard

A lábad mellé hullanak a szívek.

Aki szeretné, hogy szeresd, nem érzi eléggé. Mert a lábad mellé hullanak a szívek. Hiszen annyira azért nem tudod visszafogni, hogy ne áradjon belőled a szeretet. Jönnek a szívek egymás után. Kisebbek és nagyobbak. De a lábad mellé hullanak. Mert körülötted egy cső van. Egy átlátszó cső. Akár egy zuhanykabin. A zuhanykabin jó dolog, mert nem jön ki a víz. Na persze, és mi van akkor, ha kijön a víz? Semmi.

De az nem jó, ha a szívek a csövön belül maradnak. Mert nem jut el azokhoz, akiknek ajándék lennél. Akik nagyon szeretik, hogy szereted őket. Akiknek nagy szükségük van az ajándékra, amit te tudsz adni nekik. De csak nézik kívülről, a csövön át. Te pedig őket nézed belülről, a csövön át. És bizony hozzád sem jut el eléggé mások szeretete. Hiába árasztják feléd, visszapattan. Nagy véletlen kell, hogy egy-egy kis szív fentről beugorjon hozzád a csövön belülre.

A csőről nem tehetsz. A cső egyszer valamikor, észrevétlenül és alattomosan elkezdett emelkedni körülötted. Először csak egy kis gyűrű volt, a szívek még át tudták ugrani. De mára már: magasabb, mint te magad. És ontod magadból a szíveket, amik lassan megtöltik a csövet.

Mert nem létezik olyan gond, ami fölé ne emelkedhetne a szeretet. És a szeretet van, hiába rejted a csövön belülre.

Ami a csövön kifér

Nem erre mondjuk, de most erre fogjuk mondani.

Mert a szívek előbb-utóbb megtöltik a csövet. És az hiába olyan magas, amilyen magas nem szégyell lenni, egy-egy szív bizony kipottyan belőle, és eljut azokhoz, akik nagyon örülnek nekik. Örülnek, igen – a Te szíveidnek. A Te szeretetednek, ami csőbe van zárva. Mert a cső alattomosan felemelkedett köréd. Ne aggódj: akik figyelnek rád, meglátják ezeket az aprócska, túlcsorduló kis szíveket. És segítenek neked.

Cső: le!

Van egy nagy zöld gomb valahol. Ha nem találod, csinálj egyet magadnak. Ha ezt a gombot megnyomod, a cső elkezd lassan lejjebb ereszkedni. A csövet felemelték azok, akik nem értenek téged. Akik nem figyelnek rád. Akiknek csak egy vagy a sok közül. Akik megmondják mindig, hogy mit csinálj és a hibáidat keresik állandóan. És ha hibát találnak, ezt nagy dobra verik. Ettől a cső szinte ugrik egyet felfelé. Egyre kevesebbet látnak belőled azok, akik önmagadért szeretnek és nem azért, amit éppen csinálsz. Én tudom, hogy egy csoda vagy.

Emma gombja – mindenkinek van nagy zöld gombja!

Nyomd meg a gombot, és légy önmagad! Nyomd addig, amíg a cső szépen lecsúszik, be a földbe. És ahogy a cső ereszkedik lefelé, a szívek kiáradnak, végtelen szeretethalmazt képezve. És megtalálják azokat, akiknek éppen erre van szüksége. És ne gondold, hogy elfogynak a szívek, ha eltűnt a cső. Mert a szívek folyamatosan áradnak belőled.

Szandi rajza: Csővel és anélkül – hogy a jobb?

És mostantól semmi sem szab gátat annak, hogy szeressenek téged, és te is szeress másokat. Mert át tudod adni nekik az ajándékod.

Amikor valaki bánt, amikor nem ért meg: csak nyomd meg a gombot. Miközben nyomod, érezd, hogy a cső lemegy. Vagy fel se jön. A szereteted áramlásába a világon senki sem szólhat bele. Add önmagad!

Így szeretünk.

Áradnak a szívek

Hidd el: megérdemli a világ, hogy önmagadat add. Hogy az legyél, aki vagy. Mert téged szeretünk, nem valaki mást. Ha valaki más kell, akkor valaki mással akarunk találkozni. Nem kell szerepet játszanod. Nem kell tüskés bundát növesztened. Nem kell álarcot venned.

Emma változata

Semmi gond nincs: akkor is szeretünk, ha körülötted ott a cső. És hidd el: vesszük az apró kis jeleidet, amik időnként kipottyantanak egy pici szívet a cső tetején. Ahogyan időnként a zuhanykabinból is kifröccsen a víz. De ez nem baj. Mert a fürdőszobában megfér akármennyi vízcsepp.

És azok között akármennyi szív megfér, akik szeretnek téged.

Enged le a csövet! Bárki bármit mond: add át a világnak az ajándékod: önmagad!

 

Szeretettel: Robi

Valami nagyon készül – Tulipánokkal!

Standard

Z. Kiss Zalán valami egészen szuper dologgal keresett meg – s már el is kezdtük a közös munkát!

Hogy mi készül, el fogja mondani – addig pedig, mivel közeleg

április 2., az Autizmus Világnapja,

színezz egy kis TULIPÁNOS KERTET!

A színezőt a képre kattintva vagy innen le tudod tölteni!

Sok szeretettel!

Ha befogadod, jönni fog – ha kaput nyitsz, neked is kapuk nyílnak

Standard

Mert lehet, hogy most csukva vagy.

Legalábbis ezt látják azok, akik nap mint nap elmennek melletted. Sőt, tudod, mit? Az tök rendben van, ha csukva vagy. Mert nem kell megváltoznod, és görcsösen figyelned rá, hogy megnyílj. Az izzadságszagú lenne. És nem is te lennél. Ha hirtelen repdesni kezdenél, és csip csirip, mindenkivel szabadon dumcsiznál, azt hinnék, valami bajod van. Vagy megkérdeznék: „Hát te mit szedsz, én is kérek belőle!”.

Ne szedj semmit. Sosem.

És ne is akarj változni. A változás magától jön és nem te változol, hanem minden. Ami körülötted történik: változik. Akik körülötted mozognak: változnak.

Befogadás

Ha nem fogadod be azt, amit kapsz, nem is jön ki belőled. És ha nem jön ki belőled, akkor nem tudja más befogadni. Az sem, aki be tudná.

És én is figyelek erre: ha túl sokat adok neked, talán meglepődsz, hogy ilyen is van. Sok idő kell, mire elhiszed, hogy tényleg Téged szeretlek és nem a cuccaidat, nem a munkáidat, nem azt, hogy milyen vagy vagy milyen nem vagy. És nem is azt szeretem benned, hogy megnyílsz és ragyogsz. Mert ahhoz, hogy valakit szeressünk, nem kell neki megnyílnia. Szerethetjük úgy is, hogy zárva marad.

Szerethetünk valakit úgy, hogy nincs velünk. Hogy nincs ott. Vagy akkor is szerethetjük, ha ott van, de éppen mást csinál. Kizárólag rajtunk múlik, hogy szeretünk valakit, vagy sem.

Mert a szeretet csak úgy van. Nincs adok kapok. Mégis van adás és befogadás. Ha nincs befogadás, az adás takarékon érkezik. Ha teljes a befogadás, az adás áradásba megy át. És megtörténik a csoda.

Apránként

Néha több óra is kell, mire egy picit, résnyire kinyílik a kapu. És akkor, ott, abban a pillanatban be lehet küldeni egy pici felderítőt. Egy kis felderítő szívecskét. Aki odabent megérinti az apró kis virágokat, kis harangokat, kis lélekhúrokat. És ha jól csinálja, akkor bent is marad. Nem jön ki, vissza a résen át. És ekkor a kapu tágabbra nyílik. „Jöhet még szívecske, örülök neki!” – mondja egy hang odabentről. És megérkezik a ragyogás.

És én ezt láttam ma a szemedben, a mosolyodban. Megérte kivárnom ezt a több órát. Sőt. Ha úgy tetszik, negyven évet vártam arra, hogy találkozzunk. És most nagyon örülök.

Köszönöm Neked. Mert erről szól az életem!

Robi

U.i.: hogy mennyire erről szól, hallgad meg ezt. Liza – rögtönzés zongorán. 1:30-nál nyílik a kapu.


Ajánlott olvasmány: Megláttam a szemében

Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!

Standard

Bebivel (11) történt… Tolmácsolom Anya szavait:

„Hazaérünk.

Akasztom fel a kabátját, és észreveszem:

Eltűnt a kitűző!
A „szent” kitűző, amit Robitól kapott több mint egy éve… most nincs meg! Kérdezem: Hová lett a kitűződ?
Rám néz,mosolyog és mesélni kezd:

„Tudod anya reggel bementem a suliba, felakasztottam a kabátom és még meg volt, de mikor délután felvettem eltűnt, valaki levette! Biztos neki szüksége volt rá! Nekem pedig van egy másik!” mondja, majd sarkon fordul és bemegy a szobájába!

Csak állok és visszhangzik bennem a mondat: „Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!”

A legtöbben úgy reagáltak volna, hogy ellopták, azonnal beszélj az osztályfönökkel, ez felháborító, ezt meg kell torolni…… talán egy éve Ő is így reagált volna, de most nem!

„Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!”

Nem a kis enyveskezűt látta, hanem túl tud nézni a tényeken! Már érti! Felnőtteket megszégyenítően, tisztán érti!
Több mint egy éve ismerjük Robit,a programot, ami rengeteget adott neki és észrevétlenül a zsigereiből ő is ad tovább! Elfogadást, megértést és iránymutatását magával és mással szemben is!

Köszönjük!”

Dóra, Bebi édesanyja

Nem tudom, csak úgy jött abból, hogy itt vagyunk

Standard

Miért írtad ezt a „hesteget”?

„Csak úgy. Jött, abból, hogy itt vagyunk.”

Alkotunk. Beszélgetünk. Zenélünk. Már harmadszor találkoztunk, és tudom, hogy ez már az a szakasz, amikor bátorodsz, nyílsz, bátorodsz, nyílsz.

Mert egyre inkább elhiszed, hogy itt elfogadnak. Hogy itt tisztelnek, megértenek. És elmondanám, hogy marhamód hiányoztál is! Mert igen, igenis, hiányoztál. És tudod, mi a legjobb?

Hogy ma már az a flúgos kis valaki lépett be hozzám, aki az első alkalommal éppen csak hogy előbújt belőled. A második alkalommal pedig már megjelent és jelen volt. De most eleve ő érkezett meg, be az ajtón. Azonnal tudtam, hogy megérkeztél.

Mert mindig megérkezel. Csak várni kell. Várni, elfogadni és szeretni.

Annyian elemzik ezt agyon. Régen én is elemeztem. De nem kell. Csak örülni kell neki, de nagyon. Végtelenül.

Köszönöm!

Ez már nem az az év

Standard

Valami nem tetszik, és hagyod, hogy folytatódjon. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Valaki bánt, és hagyod, hogy folytatassa. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Szeretnél változtatni, mert nem jó úgy, ahogy van. De ez már nem az az év, hogy úgy hagyjad.

Voltak évek, amikor nem szóltál. Mert úgy gondoltad, hogy más fontosabb. Pedig semmi sem fontosabb.

Vannak emberek, akik abból, hogy nem szólsz, azt hiszik, nekik akkor mindent lehet. Legalábbis veled szemben. És az a baj, hogy ha veled szemben azt hiszik, hogy mindent lehet, akkor másokkal szemben is azt hiszik. Ha nem szólsz, másokra is negatív hatással lehet.

Szerencsére ez már nem az az év.

Nem az az év, hogy ne szólj. Hogy ne mondd meg, hogy eddig és ne tovább, mert öcsém, ez már nem fér bele.

Valaki úgy érzi, beleszólhat következmények nélkül az életedbe. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Hidd el, ez már nem az az év.

Állj a saját lábadra, és 2019 legyen az az év, amikor kibontakozol és szárnyalni kezdesz! Amikor önmagad vagy. Amikor te diktálsz, és lehet, hogy elrontasz dolgokat, de eleged van abból, hogy mindenki megpróbál megmenteni a saját jó sorsodtól. Lehet, hogy jót akarnak. De ha nem indul el, egyetlen madár sem tanul meg soha repülni!

Kezdeményezz. Légy kíváncsi.

És élj.

Ez már nem az az év!

Ajánlott olvasnivaló itt.

 

Ragyogó új évet kívánok!

Vámos Robi

És ha nem akarok szürke lenni?

Standard

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kaméleon.

Ez a kaméleon igazán különleges volt. Na nem azért, mert képes volt a környezetéhez alkalmazkodni. Vannak olyan kaméleonok, akik annyira színjátszóak, hogy néha már nem is tudjuk, milyenek valójában. Jaj annak a kaméleonnak, aki ennyire színjátszó. Mert ő már nem kaméleon, hanem színjátékos. Az már nagyon más. Maradj önmagad!

A mi kaméleonunk így gondolkodott:

„Itt ez a szürke izé” – forgatta a szemeit körbe karikába. De én nem akarok szürke izévé válni.

„Mi lenne, ha olyan színű lennék, amilyen csak akarok lenni?” – ragyogott fel, de aztán el is halványult. Hiszen ha egy kaméleon nem olvad bele a környezetébe, akkor megeszik a csúnya gonosz ragadozók, akiknek tök mindegy, hogy színes amit esznek vagy szürke. Igazságtalanság. Miért nem a szürkéket eszik meg először?

Igen ám, csakhogy… Ez a kaméleon tudta, hogy itt nem érheti baj.

Nem érheti baj, akármilyen színű. Mert itt meglátják különleges mivoltát. Meglátják az egyedi színeit. Meglátják a szürkeségben. Kitűnik a többi közül. Na és? Annál jobb!

Merd megmutatni magad, légy színfolt a szürkeségben!

Hidd el, nem érhet baj. Mert szeretünk.

Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért.

Standard

„T. Szülő!
 
Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért. A gyerekek élvezték, engem pedig rádöbbentett, hogy van remény: a gyerekekhez egészen másképp is lehet viszonyulni. Két napja azon gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges. Ajánlani fogom a többi osztálynak is.
 
Köszönettel és üdvözlettel: H. Kornélia”

Gyorslink az órák leírásához:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Ofők írták:
———–

„Kb. 5 perc alatt levetted, hogy ki milyen, és direkt olyan feladatokat adtál, ami felerősíti a dolgokat. Különleges élmény volt látni az osztályt ebből a szemszögből.”
 
„Még fontosabbak lettek nekem ezek a gyerekek. Jobban érzem a saját felelősségemet is.”
 
„Olyan problémákat is feltárt, amiket most időben észrevettem, mielőtt nagy baj lenne belőle.”

Gyerekek mondták:
——————-

„Azért ilyen jó ez a nap, mert itt volt Robi bácsi.”
 
„Mikor jön legközelebb?”
 
„A varázsceruzával minden dolgozat ötösre sikerült!”
 
„Köszönöm szépen, hogy itt voltál és hogy segítettél abban hogy fontos vagyok én is!”

Anyuka írta:
————

„Szerinte Te egy varázsló vagy �
Annyira örülök, hogy volt rá lehetősége megismerni Téged és azt, amit tanítasz a gyerekeknek! Annyi pozitív élménnyel gazdagodott, hogy csak úgy sugárzik � Jó ezt látni!”

�������

Kedves szülő, kedves osztályfőnök!
————————————

Örülök, hogy te is fontosnak tartod a mai rohanós és online világban a valódi értékeket.
Örülök, hogy te is nyitott vagy arra, ami nem egészen szokványos. Hiszen ha más eredményt szeretnénk, máshogyan is kell tennünk a dolgokat.

Köszönet azért, hogy a rád bízott gyerekeket úgy terelgeted az útjukon, ahogyan a legjobb nekik.

2016 óta járom az iskolákat, és azóta már 387 osztályban tartottam foglalkozást. Ez annak idején rajzolgatásnak indult, mára pedig egy igazi önbizalomnövelő és csapatépítő tréninggé vált. Folyamatosan járom az iskolákat, és mindig hamar megtelik a naptáram – köszönet mindazoknak, akik jelentkeznek, mert meglátják ebben a programban a lehetőséget!

Nem kell aggódnod: ha meghívsz, nem leszel fekete bárány. Azt tökéletesen megértem, hogy nemigen létezik olyan tanári kar, ahol minden kolléga egyformán nyitottan és pozitívan áll hozzá egy ilyen speciális programhoz. Ezt minden bizonnyal te is el tudod fogadni. Ez, mind sok más dolog, nem való mindenkinek.

Nektek nagyon is való, ha szeretnéd, hogy

– a gyerekek az osztályban kezdeményezőbbek legyenek és egyéni önbizalmuk növekedjen
– az osztálytársak jobban tiszteljék egymást és végighallgassák a másikat
– közted és az osztály között még erősebb legyen a kapcsolat, megkönnyítve a közös munkát
– felkészítsd az osztályodat a felsőbe lépésre
– a te osztályodba járó gyerekek magas önértékeléssel, kiemelkedő empátiával rendelkezzenek
– a gyerekek elfogadják egymást – mert mindenki másképp különleges
– az osztályodban a konfliktusokat tettek helyett szavakkal is meg tudják beszélni a gyerekek
– versengés helyett egymást emelő közösség alakuljon ki.

Nem rajzot tanítok, hanem egy szemléletet – rajzokon keresztül. Van egy életfelfogásom, s ennek egyik átadási módja, hogy rajzolok. Nyilván néhány rajzos trükköt hazavisznek a résztvevők: pedagógusként, szülőként is tudod majd alkalmazni az itt “ellesett” elemeket.

Nincs pontos módszertan: rövid és könnyed, játékos rajzos gyakorlatokkal kinyitom a gyerekeket. Villámgyorsan megismerem őket, hogy az időt a lehető leghatékonyabban tudjuk kihasználni.

Az óra kettő vagy három tanórát vesz igénybe és mindössze fehér lapra és grafitceruzákra, valamit krétára és táblára van szükség.

Kiknek – miért ajánlom?
————————

1. osztály: A suli egy jó hely, nem kell félni, bátorság!

2. osztály: Megismertem az osztálytársaimat, de vajon eléggé? És mennyire hiszem el, hogy amit csinálok, az tetszeni fog másoknak és saját magamnak?

3. osztály: Hú, már kell tanulni is, lazítani mikor fogunk? Majd most: úgy tanulunk, hogy nem is tanulunk!

4. osztály KIEMELTEN AJÁNLOTT: Sok a változás, kamaszodunk… és ki fogunk kerülni a tyúkanyónk szárnyai alól, jön a felső, mi lesz?

5. osztály: Már nagyok vagyunk, de ne csússzunk szét, ha lehet! És bírjuk jobban a változásokat, ne essünk kétségbe!

6. osztály: Több új tantárgy, otthoni tanulás hegyek. Tartsunk össze, használjuk ki, hogy egy jó csapat tudunk lenni, ha akarunk!

7. osztály: Ej, de megnőttünk! Főleg a csajok… A fiúk is? Sok a veszekedés. Oldjuk meg!

8. osztály: Hú, már mindent tudunk. De vigyázzunk, ne legyen túl nagy az az arc! És hogyan tovább? Mik leszünk, ha nagyok leszünk?

Mit mondj ofőként a szülőknek vagy szülőként az ofőnek?
————————

Ha aggaszt, hogy hogyan fogod a szülőket (vagy az ofőt) meggyőzni arról, hogy ez jó lesz az osztálynak, és érdemes erre szánni az osztálypénzből:

Küldd el a program leírását a szülőknek vagy pedagógus kollégáidnak!

Hidd el, minden szülő látni fogja gyermekén délután, hogy „hopp, itt valami történt”. Ezt pénzben nemigen lehet kifejezni. A foglalkozás nem ingyenes, ugyanakkor a program egy bábszínházazás árában van – gyermekekre leosztva teljesen reális összeg, mindenki meg fogja érteni.

Mikor tudok elmenni hozzátok?
——————————-

Amikorra beírjuk a naptárba. No, ez nem mindig olyan egyszerű, mert amikor észbe kapnak az ofők, akkor elárasztanak 🙂 Így a naptár huss, betelik. Kedden és csütörtökön járok a sulikba, ezek a napok kiadók. Egyelőre még januári időpont is van, de a naptár kb. februárban szokott megtelni a tanév végéig.

Kérlek tehát benneteket, hogy cselekedjetek mihamarabb, ugyanis:

– Véges a szabad időpontok száma.
– A tiszteletdíj kissé emelkedik a második félévtől.
– Alig várom, hogy lássalak titeket!

A lényeg, hogy legyen meg a jelentkezés, onnantól már foglalt a helyetek.

Kérlek, ha jelentkeztek, beszélj kollégákkal is, mert ha már elmegyek a sulitokba, akkor szívesen megyek egy nap akár 3-4 osztályba is – így megoszlik az útiköltség.

Az órákat több tanítványom javaslatára „Ragyogástan”-nak kereszteltük el. Talán ez fedi le a legjobban a dolgot.

Már így is nagyon sok a szöveg. Néha elég egyetlen mosoly is, és tudod: igen, erre lesz nektek is szükségetek.

Az óra leírását itt megtalálod:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Még részletesebben:

Hívj meg az osztályba! Alig várom!

Találsz az oldalon interjúkat is, ha nagyon kíváncsi vagy! Tök jó ezeket a gyerekeknek is megmutatni a foglalkozás előtt pár nappal, hogy mégis kire-mire számíthatnak.

Szeretettel várom a találkozást, jelentkezzetek minél hamarabb, és kérlek, ennek a bejegyzésnek a megosztásával iskolai csoportban, osztálycsoportban segítsetek a gyerekeknek, hogy részük lehessen ebben az élményben. Köszönöm szépen!

Max. energiával:

Vámos Robi
gyermek- és diadal coach
www.gyemantbogar.hu

Ne felejts el ragyogni

Standard

Ne felejts el ragyogni.

A napsütésben fürödni
Örülni egy pohár víznek
Leheverni, pihenni
Időt adni minden íznek
Értékelni, adni, kapni
Jól mulatni
Nevetni és nevettetni
Védeni és vigyázni
Fogni és elengedni
Kincseidet óvni
Ha kell, szólni
Nem hagyni ha nem akarod
Szeretni ha akarod
Lelkesítve lelkesedni
Erőt adva melengetni
Mosollyal jutalmazni
Szívvel látni, szívből adni
Önmagadat megbecsülni
Zenélni és alkotni
Működni, mert jó vagy
Világíts, fényesíts,
Kis kérés, nem nagy
Légy pont ilyen
Jó is lesz így
Magad ura
Magad hölgye
Ragyogásnak szíves völgye.

VR2018

Micsoda erő van benned!

Standard

Mert végtelen tehetség vagy.

Olyan, akiért érdemes volt az egészet elkezdenem. Csak azért érdemes volt elkezdenem, hogy miután elkezdtem, évekkel rá találkozhassunk. Hogy megmutasd, mire vagy képes.

Hogy megcsillantsd. Hogy megláthassa a nagyvilág: IGEN, képes vagy kihozni magadból a csodát. Mert végtelen kreativitással működsz. Képes vagy pár vonalból kincset alkotni.

De a csodára árny vetül.

Mert nem mindenki fogja fel ezt. És van, aki bánt. Van, aki másokat bánt körülötted. Van, aki a barátaidat bántja.

Egy törékeny kismadarat büntet azzal, hogy nulla tisztelettel bánik vele. Letöri a szárnyait és nevet rajta.

De te ezen nem akadsz fent.

Mert végtelen erő van benned. Nagyon érzel mindent, és ez néha fájdalomhoz vezet. De tudod kezelni a fájdalmat. Mert közben végtelen erős vagy.

Micsoda erő van benned, hogy így, ebben a környezetben is előtört belőled a csoda!

Micsoda erő van benned, hogy a kegyetlen külvilágtól függetlenül vagy képes így működni.

Persze tudom: nem függetlenül. Mert jobb is lehetne, ha hagyná a világ. Mennyivel jobb lenne mindez, ha nem lenne semmi kegyetlenség körülötted. Ha nem szekálnák egymást melletted.

Ha nem szólnának be neked, hogy kussolj, ülj már le, süket vagy? Ha nem tipornák sárba az önbecsülésed. Ha nem becsmérelnének folyamatosan és nem nevetnének sokan a rád mondott értelmetlen poénokon.

Mennyivel jobb lenne, ha tisztelnének. Ha elismernének. Ha megértenének. Ha tanulnának tőled. Mert tőled csak tanulni lehet.

Nézz csak körbe. Sokan tanulnak tőled. Sokan néznek fel rád. Igenis vannak, akik meglátták már benned a kincset. Mégsem irigykednek, hanem elfogadják, hogy igen, Te jó vagy. Nagyon jó.

Lehet, hogy nem hétköznapi. Nem szürke. Nem tucat és nem sablonos. Egyéniség.

Nézz körbe. Vedd észre, hányan szeretnek.

És vedd észre, micsoda erő van benned!

Én tudom.

Megvédeni nem tudlak a kegyetlenségtől. De meg tudlak úgy erősíteni, hogy bízz annyira magadban, hogy ne számítson senki, aki ellened fordul. Mert aki ellened fordul, az maga ellen fordul. Kényszerből: magával van baja. Veled nincs baja. Csak épp nem lát. Nem hall. Csak magát látja egyedül. Magának akar mindent.

Pedig te vagy az, aki megérdemli a mindent. Mindent, ami jó.

Vigyázz magadra. Engedd meg magadnak, hogy erős legyél. És mutasd meg a világnak, micsoda erő van benned. Hogy még így is csodákra vagy képes.

És ha még erősebb leszel, tiéd lesz a világ. És ha tiéd lesz a világ, képes leszel másokat erősíteni.

Mert végtelen tehetség vagy. Nagy szükség van rád!