Vámos Robi 
Sosem tudhatjuk, mi fog számítani.
Bevallom, van, hogy belefáradok. Mert néha olyan helyzetekkel találkozom, amiket nemigen lehet sem könyvvel, sem távgyógyítással, sem tanáccsal megoldani. Egyszerűen nem lehet, mert olyan mélyről gyökereznek, ameddig én nem nyúlhatok le.
De aztán mindig megcsillan a remény:
„Kedves Robi!
Először is elnézésed kell kérjem. Mert én már évek óta hallom a neved, de nem érdekelt nagyon ez az egész. Nehéz ezt kimondani. Burokban éltem? Lehet. De nem volt szimpatikus, ezt meg kell írjam. És most is írsz olyasmiket, amikkel nem értek egyet.
És akkor rájöttem. Pont ez az! Lehet velem van a baj? Ezért nem mennek úgy a dolgok a lányommal? Aki már tizenhárom éves. És én nyolcéves kora óta követlek. De valahogy nem jött be, nem tudom megmagyarázni.
Aztán most a születésnapjára a barátnőjétől könyveket kapott. Nem szeret olvasni – na mondom, biztos nagyon örült. És képzeld el, reggelinél megmutatta az egyik könyved. Mondom, ezt ismerem. Azt kérdi, honnan. Hát, innen is onnan is. De hogy nem igazán szeretem én az ilyesmit. Erre megszólal:
„Anya, nem kell szeretned, elég, ha elolvasod!”
És tudod mit csinált a gyerekem? Mesélt! Soha nem szokott. Csodálkoztam is, meg is kérdeztem, hogy most hogyhogy mesél? Erre tudod mit válaszolt?
„Meséltem, csak nem figyeltél.”
Hú. Betalált, Robi.
És most fogtam, és nekiálltam a könyvednek, bár én nem hiszem, hogy csoda lennék. De most az első tíz oldal után le kellett tennem, mert…
Ezt rólam írtad. És tíz oldallal olyat löktél rajtam, amilyet még senki!
Szóval, akár szimpatikus vagy valakinek, akár nem, segítesz. Annak is, aki nem akarja, hogy segítsenek neki!
Én pedig most hálás vagyok, mert a lányom újra közelebb érzem hozzám.”
Wow. Ez elég kerek. Bár senkivel sincs baj, de…
Sosem tudhatjuk, tényleg. És igen, vannak, akik beszólnak még nekem is, hogy minek csinálom. Hát ezért. Mert sosem tudhatjuk.
Azt sem tudhatom, hogy Nektek mivel segíthetek.
Nos, találtál olyan témát, ami érdekes nálatok?
Sejtettem.
Hát akkor várlak az olvasók között sok szeretettel!
Hiszen ki tudja, kinek mit adhatunk!
