Szemek, remény, te vagy

Standard

Egy kép, csak ennyi

Kár is lenne elemezni
Mégis látom
Mert ilyen az én
Mindent látó
A világom

Két szem két üzenet
S nézem a két szemet
Egyik mögött fáj a dal
Csak homályba vész
Köd lepi el
S fájdalommal eltakar

A másik hív
Mögötte a szív
Reményt áraszt
S benne ott van
Az is, hogy tudod
A választ

Mindaz, mi volt rég
Az egyik szemben ég
A másik hűti
De közben mindkettőt
Ragyogó
Szeretet fűti

Mert együtt e szemek
Üzenetet küldenek
Megkapja, akit érint
Más úgyse
Értené
Csak magyaráznék megint

De benned ott van
Sőt, nálamnál is jobban
Érzel, szeretsz,
Lelked árad
Jó ott lenni,
Ahol szíved dobban

Tudod a múltad
Már megtanultad
S adod tovább:
Ez a csodád, az ám!
Vigyázok rá,
Számíthatsz rám.

Elvesztünk téged, félek – mutasd az instád!

Standard

Különleges vagy. Te is tudod, én is tudom. Egyre többen tudják.

Észrevetted ezt, észrevettük ezt és egyre többen veszik észre. A valóságban. Mert ott nagyon tudsz figyelni. Ott ragyogsz és ragyogtatsz. Segítesz, felemelsz, kíváncsi vagy, lelkesedsz. Egyedi módon nézed a dolgokat. Lehet, hogy nehezebben fogadnak be, de ha befogadnak, akkor nagy ajándék leszel azoknak, akik körülvesznek. Mindez élőben, lájv!

Csak aztán látod, mit csinálnak, akik még nem jutottak el ide. Akik még nem önmagukként vesznek részt az élet játékában. Akik keresik az utat. És közben online mindenben olyanok, mint akárki más. Ugyanazokat posztolják, mint mindenki. Szelfiznek, és kifirkálják magukat. Beírják, hogy „X, ha szeretsz” – és ebből következtetést vonnak le.

Kiírják: „Engem nem szeret senki.” És akkor megtörténik.

Hiába tudod, hogy csoda vagy. Hiába adsz ebből élőben, ha aztán belesüppedsz te is az instafotelba, és nekiállsz baromságokat kiírni.

„Akarjátok irányítani a napomat?”

Aha, simán, igen. Nehogy önmagad legyél. Vagy nehogy olyasmit csinálj, amiről nem tud mindenki. Mégis, mi közük van az embereknek ahhoz, hogy mit teszel? És ahhoz, hogy mit veszel fel reggel? Figyu: nem vagy nullaceleb, hogy posztold, milyet tojtál! Azt nem akarod megkérdezni, hogy mikor menj vécére? És ha nem mondják meg, akkor titokban csinálod?

„Kérdezz bármit!”

Szerepelni akarsz? Tedd meg, élőben. Légy ajándék. Mosolyogj. Nevess. Ragyogjon a szemed. De nem itt van a színpad. Ez nem sajtótájékoztató.

„Vélemény?”

Mit érdekel mindenki véleménye? Törődést szeretnél, tudom. Megértem. Mert élőben nem megy és nincs is nagyon kivel. A szülők elvannak, dolgoznak, és már nincs köztetek emberi kommunikáció. Valakinek a szemébe nézve is határeset csak úgy kikérni a véleményét. Hidd el, akinek fontos vagy, megmondja neked ezt anélkül is, hogy kérnéd.

Miért akarsz mindenkinek megfelelni? Miért akarod másként élni az életed, mint ami szívből jön? Miért azzal foglalkozol, hogy ki mit gondol?

„Fogadjunk, egy fiú se lesz, aki megmosolyogtat, tedd ki te is!”

Haha, hát ez marhajó. Fogadjunk, meg tudlak fertőzni ezzel a hülyeséggel. Fogadjunk, neked is elmegy a kedved az élettől.

„Engem nem szeret senki, lájk, ha téged sem!”

Tudod milyen érzés, ha egy olyan valakitől látok ilyet, akit én nagyon szeretek?

Okosságok a bullyingról

Vagyis a zaklatásról – online zaklatásról. Persze, lehet olvasgatni nagyon tudományos cikkeket és a sokat emlegetett könnyes hangú sztorikat. De vedd már észre, hogy azzal, hogy „lájk, ha utálsz”, magaddal b….. ki! Azzal is, hogy itt van egy táblázat, tegyen minden barát valamit a száz kockába… És heten meg is teszik. Kilencvenhárman utálnak, igaz?

Minek? Miért? Hahó, jó reggelt!

És lassan, de biztosan…

Kiszürkülsz. Hiába tudod, hogy színes vagy, kiszürkülsz. Mert a való életben is nehéz ám a valódi érzelmeket átvinni. Hát még egy nyavalyás öt másodpercig látható sztoriban!

Én pedig itt vagyok, mint több száz csodagyermek paraapuja?

Dehogy. Nem parázok. Inkább szomorú vagyok – hogy elveszítelek. Mert különlegesnek ismertelek meg, előhoztam belőled, előhoztad magadból, és végül mész a levesbe. Ha hagyod. Tényleg, te hagyod? Én hagyom, mert nem tudok mit tenni, csak kirakok egy pici felkiáltójelet.

Vagy mi lenne, ha ebben az instás világban sem lennél hétköznapi? És itt nem beteges különlegességre gondolok. Egyszerű, érthető és őszinte dolgokra.

Mint az a csodám, aki zenéket szerez és ezeket mutatja meg az áldepis, figyelemhajhász és álfontosságot építő marhaságok helyett?

Vagy mint az a kincsem, akinek külön boldogsággal foglalkozó insta profilja van tizenkét évesen? Ő megtalálta a módját, hogyan lehet hozzájárulás a világnak itt is.

Mutasd az instád, megmondom ki vagy!

Mielőtt megmutatod, elmondanám, hogy már megmutattad. Mert sokan látják. És sokan elsiklanak felette, mert nem látnak semmi extrát. Na pontosan ez az. Pedig te extra vagy. De beszürkülsz, ha felveszed a divatos stílust. És akkor elvesztünk téged. Te is elvesztesz engem, és sokakat, akik épp a különleges mivoltod szerették.

Nyisd meg az instád. Nézd meg, miket raktál ki. És szedd le, ami nem te vagy, hanem mások miatt került oda.

Javaslom szülőknek is: vessetek néha egy pillantást rá, hogy mi történik, milyen arcot mutat a gyermeketek online. Önmagát? Abból mennyit? Kinek? Vagy esetleg szerepet játszik, és a posztjaiban egy hatalmas felkiáltójelet mutat?

Egy felkiáltójelet, ami azt mondja:

Ha nem foglalkoztok velem, akkor megkérek rá másokat. Bárkit. És úgy teszem, ahogy ezt ezrek teszik.

Anya, Apa:

X, ha szeretsz!


De muszáj látnom. Nem bírom ki. Hogyan nem lesz ez hihetetlen?

Standard

Nehéz. Nagyon nehéz.

Nehéz várni. Mert olyan jó vele. Mert egyszerűen imádod minden pillanatát.

Mert ha két olyan ember találkozik, akiket úgy általában nem sokan értenek meg, akkor ha ők egymást megértik, az egy varázslatos kapcsolat. És a varázslatos kapcsolatok nagyon nagyon erősek. A lelkek összekötődnek.

Szokás mondani: kiegészítik egymást az ilyen emberek. Na ez nem ilyen. Ezt nem lehet megfogalmazni. És nem is kell.

Csak a szeretet van

Éltél már meg olyan pillanatot, amikor egyszerűen semmi más nincs, csak azt érzed, hogy szeretitek egymást azzal, akivel vagy? Hogy te szereted őt és ő szeret téged? Ne kapkodd el a választ. Nem szerelemről beszélek. Nem is ember-ember kapcsolatáról. Lelkek kapcsolódásáról beszélek. Mert ha a lelkek összekapcsolódnak, akkor teljesen mindegy, hogy a testek hol vannak, mifélék és mit csinálnak.

Igen, ha a lelkek kapcsolódnak, akkor nem is kell ugyanott lenni. És éppen ez a megoldás.

Ha olyasvalakire találunk, akinek lelkével összekapcsolódik a lelkünk, és megértjük, hogy az öröm számít csak, ami a szeretettel áramlik oda és vissza, akkor minden egyszeriben nagyon könnyeddé válik. Megszűnnek a görcsök, megszűnik az aggódás. Vágyak sincsenek. Nincs jó és rossz. Nincs fekete és fehér. Nincs betegség és nincs fáradtság. Nincs miattam és nincs miattad. Nincsenek miértek, nincsenek okok. Csak a szeretet van.

Amikor találkozunk, akkor persze jó látni a másikat. A szemébe nézni, és ő kiolvassa a legapróbb gondolatainkat. A szemünk rezdüléséből tudja a választ, pedig kérdés sincs. Ez maga az élet. Ezeket a pillanatokat kell nagyon megbecsülnünk. És igen, szabad örülni nekik. Elfogadni ezt a csodát. Mert ha ezekben a pillanatokban az öröm helyére az aggodalom vagy a majdani hiány gondolata lép, akkor a pillanat varázsa színesből szürkére vált. Fogadd el, hogy ez egy nagyon színes dolog.

Amikor azt mondod valakinek: „hiányozni fogsz”, ez jól hangzik. Ám ő ezt úgyis tudja. És a hiány hiányt szül. Az öröm örömet! Mondhatod hát ezt: „örülök, hogy most együtt vagyunk itt”. És a szemébe nézel. Bárcsak belenézhetnél? Bárcsak ott lennél, bárcsak ott lenne, mert most éppen nem vagytok ugyanott? Nos igen, ez is hiány. A bárcsak. És ha lehunyod a szemed, ott van veled. Mert nem a testekról van itt szó. A lelkek pedig tudnak teleportálni. Oda libbennek-repülnek, ahová csak akarnak. Libbentsd hát oda a szereteted, ahol ő van. És biztos lehetsz benne, hogy érezni fogja.

Ha lehunyod a szemed, és ezt gondolod: „Köszönöm, hogy vagy.” – akkor biztosan eljut hozzá.

De muszáj látnom! Nem bírom ki!

Sokszor érezzük, hogy valakivel muszáj találkoznunk. Muszáj most és azonnal megölelnünk. Gondolj erre: mi más módja lehet annak, hogy kimutasd a szereteted? Mi más módon tudnád vele közölni? Egy kis rajzocskával? Egy apró kis képpel? Dúdolt dallammal? Vagy csupán azzal, hogy elkiabálod magad az utca közepén: „SZERETLEK!”?

Igen, fontos ez. Mert aki szeret valakit, és hiányzik neki az a valaki, annak igazából az hiányzik, hogy kimutathassa a szeretetét felé. Ahogyan akit elveszítünk, ő is azért hiányzik, mert már nem tudjuk megmondani neki, hogy „szeretlek”. Kérdés, hogy meg kell-e mondanunk neki ezt ahhoz, hogy tudja? Vagy bízhatunk benne, hogy igen, tudja, érzi. Akkor is ha nincs velünk. Hiszen mi is érezzük a másik ember szeretetét akkor is, ha éppen nincs ott. És akkor is, ha sosem találkozhatunk már.

Ez nem a testekről szól, nem ember-ember kapcsolatról. Nem szülő-gyerek kapcsolatról. Nem mester és tanítvány kapcsolatról. Ez már a lelkekről szól. Mindegy, hogy éppen hány éves, mekkora és hol van az illető. A testeket nyugodtan el is felejtheted:

„Hülyék a testek
mindig ugyanúgy reagálnak
mint a reflexek
a Pavlov kutyájának…”

(Kispál és a Borz)

Leírhatatlan, megfogalmazhatatlan, netán HIHETETLEN?

Ha leírhatatlan, akkor ne írd le. Ha megfogalmazhatatlan, akkor ne fogalmazd meg. Nem kell esszét írni belőle. Senkinek nem kell beszámolnod és senkinek nem kell megmagyaráznod. Senkinek nem kell úgy elmondanod, hogy megértse. Aki megérti, szavak nélkül is megérti.

A hihetetlen viszont már más tészta. Ha azt mondogatod, hogy „hihetetlen”, akkor a végén még te sem hiszed el, pedig ott van a saját szemed előtt! Ott van a szívedben, a lelkedben.

És amikor csak a szeretet van, az se nem hihető, se nem hihetetlen.

Kívánom neked, hogy érezz sok olyan pillanatot, amikor csak a szeretet van és semmi más. Amikor megszűnik minden, és mindegy hol vagy, érzed.

És akkor nem kell várnod rá. Nem kell hiányoznod senkinek és nem kell, hogy valaki neked hiányozzon. Csak az öröm van jelen, ha a szeretet áramlik.

Szeress és örülj, ennyi az egész. Örülök, hogy elolvastad!

Robi

Valami nagyon készül – Tulipánokkal!

Standard

Z. Kiss Zalán valami egészen szuper dologgal keresett meg – s már el is kezdtük a közös munkát!

Hogy mi készül, el fogja mondani – addig pedig, mivel közeleg

április 2., az Autizmus Világnapja,

színezz egy kis TULIPÁNOS KERTET!

A színezőt a képre kattintva vagy innen le tudod tölteni!

Sok szeretettel!

Boldog vagyok, ne ments ki innen

Standard

Ha esetleg azt éreznéd bizonyos emberekkel kapcsolatban, hogy meg kell mentened.

Ha azt éreznéd véletlenül, hogy be kell avatkoznod, és változásokat kell előidézned. Hogy segítened kell. Hogy mindenképp te kellesz oda.

Éreztél már ilyesmit?

Hagyok időt, gondold át!

Ugyehogy ugye?

Mert meglátsz valakit, akinek szerinted nem jó ott, ahol van. Honnan tudod? Meglátsz valakit, akinek szerinted jó lenne, ha bárhol, csak másutt folytatná az életét. Honnan tudod? Egyáltalán: honnan tudod, hogy neki nem jó?

Attól, hogy neked abban a helyzetben nem lenne jó, az egy dolog. Ha ott kellene élned. Ha úgy telnének a napjaid, ahogyan az övéi telnek. Persze, hiszen te mást szoktál meg. Te mást tanultál meg jónak. A te térképeden minden más. A te térképedre te illesz. Az ő térképére pedig ő.

Nem kell megmentened senkit. Nem kell átráncigálnod a te térképedre, a te világodba, a te helyzetedbe.

Nem műveltető ige

Az ÉLET szó nem műveltető ige, tudtad?

Alanyi ragozás:

Én életek.
Te életsz.
Ő élet.
Mi életünk. (ja, igen, ez igaz)
Ti élettek.
Ők életnek.

Tárgyasban:

Én életem. (egy életem, egy hal az álmom…)
Te életed. (igen, ez a tiéd, és az az övé)
Ő életi.
Mi életjük.
Ti életitek.
Ők életik.

Nem kell másokat életned.

Élnek maguktól. Elhiszed?

A boldogság mindenkinek a saját szinjén, saját helyzetében értelmezhető. Mások a te helyzetedben lehet, hogy nem is lennének boldogok. Lehet, hogy éppen ártasz vele, ha olyan nagyon meg akarod menteni az illetőt. Ne tedd hát.

Sokat dolgoztam ezen magamban. Mert a rengeteg suli, rengeteg gyerek ezt hozta: meglátom, megszeretem és meg akarom menteni, hogy neki jó legyen. De mi van, ha neki már eleve jó? Ha neki így ez már boldogság?

A Gyémántbogár Díj 2019 pályázaton nagyon megfogott egy alkotás. Olyannyira, hogy egy különdíjat ítéltünk oda az alkotónak, Barbinak.

Barbi (Beck Barbara Kamilla, Monyoród) pályaműve

Barbi egy pici baranyai zsákfaluban lakik. Szerény körülmények. Nem tudod eljönni a díjátadóra sajnos. Éreztem ugyanakkor, hogy találkoznunk kell, és a minap hajnalban útnak eredtem, hogy az osztályának és neki adok egy feltöltő reggelt. Nem tévedtem, Barbi csodálatos teremtés. Nagyon ragyog, és még jobban ragyogott ezen a reggel. Ráadásul a díjat az egész iskola előtt adtuk át.

Hogy érzed magad?

Beszélgettem vele pár percet, hogy megismerjem. Nem hiába. Barbi az élő példa arra, amit eddig leírtam.

Megkérdeztem ugyanis, hogy hogy érzi magát. Mennyire boldog? És tudod mit mondott? Hogy nagyon. Hogy szereti a családját. A nyugalmat, ami körülveszi. Hogy a suliban is szeretik. Hogy alkothat. És akkor rájöttem. Már megint: nem kell őt megmenteni. Nem kell kiemelni, görcsösen támogatni, segíteni, tolni. Tudod mit kell ehelyett?

Szeretni.

Hidd el: őt lehet. Elhitetni vele, hogy nagyon szerethető és értékes. És ezzel szeretettel lehet – és kell is – őt támogatni. Meg lehet libbenteni előtte finoman, hogy milyen lehetőségei vannak. Hogy ezeket – ha akarja, és nem akkor, ha mi akarjuk – elérheti, kihasználhatja. Azt teheti, amit csak szeretne. Ha azt szeretné, hogy irány Pest, és bumm bele, óriáskerék, vízibusz, csodahelyek, forgatag és fúúúú, akkor teheti azt. De ha azt szeretné, hogy a kis faluból kisétál a buszhoz, elmegy vele a suliba, ott ragyog úgy, mint ahogy láttam, akkor miért is akarnánk ennél többet?

Shine: Barbi ragyog – a díjjal a kezében – Szederkény, 2019. március 13.

Gondolj ebbe bele!

Akiről azt gondolod, hogy nem boldog, simán lehet az. Ne magyarázd bele, hogy nem. Mert igen. Csak rá kell nézni!

Barbi csodás emberke. Megtalálja a boldogságát. Persze, támogatom, számíthat rám. A szemem rajta tartom, és minden tudásom az övé. De megmutatta nekem is és immár neked is:

Boldog vagyok, ne ments ki innen!

Köszönöm, Barbi! Remek példa vagy nagyon nagyon sokaknak. Gyerekeknek és a megmentőknek, akiknek megmentés helyett a támogató szeretetre maradhat így a legtöbb idejük.

Ha megismered, nem kell magyarázni senkinek

Standard

Aki nem szeretett még igazán, annak mindig magyarázat kell. Még a saját tetteire is.
Aki nem szeretett még igazán, annak baj, ha esik az eső. Ha pirosra vált a lámpa. Ha hosszú a sor a postán.

Ha már megint nincs otthon tejföl. Ha megromlott a tej. Ha késik a busz.

Aki nem szeretett még igazán, túl sok olyasmivel foglalkozik, amivel nem kell azoknak foglalkozni, akik már szerettek. Igazán.

Nem, nem őket szerették igazán, hanem ők szerettek valakit. Nagy különbség!

Amikor igazán szeretsz, semmi más nem számít. Olyankor csak a szeretet van.

Nincs betegség. Nincs beteljesületlen kívánság. Nincs hiábavaló vagy hiábavalónak tűnő várakozás. Nincs vizsgadrukk, nincs jajnekem.

Csak szeretet van.

És egyszer te is szeretni fogsz, igazán!

Vagy lehet, hogy máris képes vagy rá?

Szeress. Adj és fogadj! De ne kérj.

Standard

Nincs nagyobb dolog, mint a kristálytiszta szeretet. Amikor csillan, ragyog, áramlik.

A legkisebb mennyiség ebből a végtelen. Mert nincs mértéke.

Mennyire szeretsz? Ha meg tudod mondani, akkor nem szeretsz igazán. Hogyan szeretsz? Ha be tudod sorolni valahogy, akkor nem szeretsz igazán. Milyen színű a szeretet? Ha látod, milyen színű, nem szeretsz igazán.

Miért szeretsz? Ha meg tudod mondani, nem szeretsz igazán.

A szeretetre nem kell indok. Nem kell magyarázat. Amit meg kell magyarázni, az a bizonyítvány. Vagyis az sem az. Minek magyarázni? Akkor azért, mert csak?

Ne. Ne mondd, hogy „csak”. Mert sokan nem fogják érteni. Te hiába tudod, hogy a szeretetet nem kell megmagyarázni, sokan még nem tartanak itt. Nekik kellenek a sarokszámok, tények, indokok. Sajnos. Szerencse, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik megértik. Mert előbb vagy utóbb mindenki megérti. Csak hagyni kell őket, ki kell várni az idejét.

És vannak, akik már gyermekként értik. Az ilyen kincsek társasága a legnagyobb ajándék, amiben részünk lehet. Ezt megtapasztalni olyasmi, ami után mindenki megérti, hogyan is működik a kristálytiszta szeretet és milyen energiája van.

A szeretet nem munka. Nem kell csinálnod semmit. A szeretet nem csinálás. A szeretet van. Körülölel. Téged és azokat, akiket szeretsz.

Szeress! Ez nem is felszólítás. Nem kérés. Mert kérned nem lehet. A szeretet energiája csak úgy van. És neked is csak úgy kell lenned, nem máshogy.

Adj! Ez nem felszólítás. Nem kérés. Mert nem kérheti senki, hogy adj. Se magának, se másnak.

Ha valakinek szeretetet adsz, kapni is fogsz. Ha valakiért ragyog a szíved, az a valaki is ragyogni fog. És ha ő ragyog, akkor másokat is felemel a szeretet. De ezek a mások mégsem várhatják el, hogy ő ragyogjon.

Nem kérheted senkitől, hogy szeressen téged. És azt sem kérheted, hogy ragyogjon rád! Nem kérheted, hogy adjon neked energiát. Egyet tehetsz: befogadhatod. Fogadd el! Fürödj ebben az örömben! Légy hálás!

Örülni nem munka. Nem kérheted senkitől, hogy örüljön.

De szeretheted. És örülni fog. És ennek te is örülni fogsz.

Örülj a szeretetnek. Örülj annak, hogy van. Annak, hogy áramlik. Figyeld meg szeretettel a szeretetet, hogy milyen kristálytiszta.

Nincs felszólítás. Nincs akarás. Nincs kérés.

Ne kérj.

Csak adj szeretetet és fogadd is el, ami jön.

És ne görcsölj rá. Megtörténik, ha a szíved kitárod.

 

Vámos Robi

Ha valaha is rájössz, van esély

Standard

Úgy tűnik, rátaláltam valamire. Vagyis rátaláltak azok, akikkel egymásra találtunk.

„Ha valaha is rájössz arra, hogy hogyan tudod ezt a képességet tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.” – írja egy igazi csillag igazi csillag édesanyja.

És tudod mit? Nem állok neki elemezni. Idézem a felugrott gondolatokat:

„Hogy igény mindig lesz… de ez a fajta képesség ha valahogy nem örökíthető tovább, akkor elvész.”

„Az országban egyetlen ember tud akril műszemet készíteni… ami megszolalásig hasonlít az igazira. Erzsike majd’ 70 éves és ez a tudás csak az ő fejében van meg… ha Erzsike nem lesz, akkor is lesz szemprotézis csak mondjuk porcelánból… ami soha nem lesz olyan élethű.

A technológia minden bizonnyal tovább adható… de az a művészi képesség, amivel a szemeket megfesti nem.

Szóval te is valamiféle Erzsike néni vagy… csak Robi és bácsi… de viccet félretéve ha valaha is rájössz arra hogyan tudod ezt a képesseget tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.”

Hm…

Lehet, hogy ez a képesség máris megvan a legnagyobb kincseimben. És ez hajt, hogy felszínre hozzam őket?

„Szerintem nem lehet… hanem biztos. Ösztönösen nem engeded el őket…pedig mondjuk a küldetés már rég teljesült. Gondold végig, kik ezek a KINCSEK és tartsd meg őket mindenáron.”

Ez a végső cél nem? Hogy ne csak ragyogjanak hanem képesek legyenek ragyogtatni.

De. Ez a végső cél.

És amikor felfedezek egy kincset, ez kezd el nagyon működni: találtam valakit, aki képes arra, amire én. Képes ragyogtatni. Képes felemelni.

És ő lehet az, aki folytatja mindezt, amikor én már nem leszek. Hát ezért kell mindent megtennem a kincseimért!

Mert érkezik a szív, és könnyedén száll el a baj

Standard

Azt gondolod baj van. Persze, most épp valóban lehetne jobb is.

De ez már elvárás. A „hogyan” inkább a kérdés mindig. Nem a lehetne. És nem az akarom.

Nincs az a gond, amit a színtisztán őszinte szeretet ne varázsolna látványosan kicsivé. És nem arról van szó, hogy a szőnyeg alá söpörjük. És nem is hurráoptimizmusról van szó. És végképp nem arról, hogy előre iszunk a medve bőrére.

Nem kiabálunk el azzal semmit, hogy egyszerűen csak tudjuk, hogy a megoldás a kezünkben van. Csak egy kis erősítésre van szükség.

Legyen akár külső körülmény, legyen akár belső kis vagy nagy korlát, ha megérkezik, akkor nehéz medicinlabdánk elkezd egyre könnyebbé válni. Tíz kiló, öt kiló, két kiló…

És ha megérkezik a szív, akkor már egy gyönyörű buborék száll, repül át a gondokon.

Amikor festettem, valaki nagyon fontos mozgatta a kezeimet.

A szeretet könnyeddé varázsolja az akadályok leküzdését. Az akadályok ettől nem kisebbek. De ha ott a szív, akkor egyszeriben elhisszük, hogy minden lehetséges!

Te elhiszed?

Kép: „A szeretet könnyeddé varázsolja az akadályok leküzdését”, 2019.

A jel, amiből BIZTOSAN tudjuk

Standard

Csillan szemem, torkom szorul
Öröm szívembe vödörrel borul
Új sort kezdek, s írom végül:
Szeretlek kendővel és anélkül
Mert a szépség
Nincs kétség
A szemed mélyén vár
Ha belenézek, nincs határ
S aki ilyen jó és tiszta,
Annak kamatostul jár vissza
Ölelés, jókedv, nevetés,
Csodák és egy jó adag
Színekben gazdag
Hannát-szeretés.

(VR2019)

Rengeteg drukkolás, szorítás, szeretet… Azért eközben igen sokan aggódnak is.

Pedig a drukkolás, szorítás az hiány alapú: mivel nincs, drukkolunk, hogy legyen… Az egészség. És a hiány hiányt teremthet. Ehelyett az egészségtudatot kell növelnünk.

Mert ez elég kemény dolog azért. Lehet A és B verzió is.

Eddig is tudtam, hogy nincs B verzió, csakis az A létezik.

Hanna azonban kimondta. Ő is tudja. Hogy itt csak a gyógyulás lehetséges:

Mindig a barátom leszel, Hanna. Ebben a kérdésedben a válasz világít!

Ma a jótékonysági ested közvetítését az M7-esen autózva néztem. Aztán nem néztem, mert elkezdtem bőgni, és nem láttam az utat… Amikor abbahagytam, elkiáltottam magam szinte önkéntelenül:

„Annyira szeretlek!”

Nem tudom, hogy lehetséges, de lehetséges. Olyan mértékű szeretet, ami minden akadályon áthatol.

Én úgy gondolom, Hanna, hogy legbelül máris meggyógyultál.

Örök barátsággal:

Robi

Lehetetlen nem létezik – vers Hannának

Standard

Hisszük, hogy minden jó

Annyi minden kibírható

Nincs határ, él és virul

Néznivaló mosoly pirul

Arcodon a ragyogás…

 

Réten át a szaladás

Alvás, ágyban maradás

GYorsnál gyorsabb gyógyulás

Ott, szemedben gyúl a fény

Gonosz nem bánt, ez a tény

Jónak lenni nagy erény

 

CSoda vagy, nagy ajándék

Olyan jó lesz a játék

Dalolni, ölelni, élni

A világon semmitől félni

 

Vígan lenni, tenni, venni

A legjobb kedved elővenni

GYere hamar, várunk…

 

Mindig ugyanott járunk

Ilyen a szeretet: mindent látunk

Nincs nagyobb kincs, rád találunk

De ránk találsz Te is, azám

Ezren mondják Neked: Hannám!

Nagyon erős, ő egy hős…

S még alig pár esztendős

Ilyen egy csoda

Kellünk nagyon oda

Együtt vagyunk, jár az agyunk

Ragyogunk és szeretünk

Üdén, tisztán nevetünk

Lesz még ünnep, nekünk, s neked…

 

SZeretünk itt lenni Veled

Ezért vigyázz, s mi vigyázunk

Rólad szól majd legszebb álmunk

Ezt kívánjuk szeretettel

Telis tele szív-lélekkel

Ülj most ide

Nézz szemembe

Kezed nyújtsd, tedd kezembe

 

Vidám álom, csupa öröm

Éjjel is majd őrködöm

Gondolj szépre, színre, fényre

Tiszta vízre, édes ízre

Egy új nap vár: holnap a napja

Lesz itt csoda: Hanna kapja

Este van már, lefekvés

Neked s nekünk pihenés

Ügyes leszel, s úgy tűnik:

Lehetetlen… nem létezik!

 

Vámos Robi, 2019.

Az irigység szintjei

Standard

„Neked miért van, nekem miért nincs?”

„Neked jár? Akkor nekem is jár!”

„Én akarom ezt.”

„Magamnak is lehet jó néha! Nem csak másnak!”

Tombol az ego. Irigységgel párosulva pedig rombol is.

Jár? Nem jár. Tenni kell érte. Adni, mégpedig rengeteget.

Mert aki rengeteget ad, az rengeteget kap. És ez néha feltűnő. Szemet szúrhat. Pedig annak a tekintete szúr és annak a szavai szúrnak, aki irígy arra, aki rengeteget kap, mert rengeteget adott.

Az a baj, hogy száz emberből jó, ha négy tudja, hogy mit jelent adni. Amikor tényleg csak adunk és magunk se tudjuk miért. És ha megkérdik, miért, akkor kínunkban néha muszáj kitalálnunk valami okot. Pedig arra, hogy szerethessünk valakit, nem kell sosem okot találni.

Az irigység szintjei

Titok. Pszt!

Az irigységnek nincsenek szintjei. Ahogy a szeretetnek sincsenek.

„Mennyire szeretsz?” – kérdi a lány a fiútól.
„Hát, olyan 7-es a 10-ből.” – válaszol a fiú.

Gáz.

Minek méricskélni?

Az irigységgel ugyanez a helyzet.

Az irigység fáj, ha az, aki irígy nyilvánosan megszól valakit, aki nagyon tud szeretni, és ezért nagyon szeretik.

Az irigységnek nincsenek szintjei. Valaki vagy irígy vagy nem. Ennyi.

És igaz, hogy rettentő könnyen el lehet dönteni, hogy melyik?

Nézd meg alaposan, és ha éppen van kit, sorold be bátran valahová!

Haladjunk csak tovább, szeressük azt, akit csak szeretnénk. Adjunk neki és adjon ő is nekünk szabadon és korlátok nélkül. Aki pedig úgy érzi, hogy ez neki is jár, tegyen érte.

Érezzen és ne beszéljen.

Lásson, ne csak nézzen.

Adjon inkább, és ne kérjen.

Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!

Standard

Bebivel (11) történt… Tolmácsolom Anya szavait:

„Hazaérünk.

Akasztom fel a kabátját, és észreveszem:

Eltűnt a kitűző!
A „szent” kitűző, amit Robitól kapott több mint egy éve… most nincs meg! Kérdezem: Hová lett a kitűződ?
Rám néz,mosolyog és mesélni kezd:

„Tudod anya reggel bementem a suliba, felakasztottam a kabátom és még meg volt, de mikor délután felvettem eltűnt, valaki levette! Biztos neki szüksége volt rá! Nekem pedig van egy másik!” mondja, majd sarkon fordul és bemegy a szobájába!

Csak állok és visszhangzik bennem a mondat: „Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!”

A legtöbben úgy reagáltak volna, hogy ellopták, azonnal beszélj az osztályfönökkel, ez felháborító, ezt meg kell torolni…… talán egy éve Ő is így reagált volna, de most nem!

„Biztos neki SZÜKSÉGE VOLT RÁ!”

Nem a kis enyveskezűt látta, hanem túl tud nézni a tényeken! Már érti! Felnőtteket megszégyenítően, tisztán érti!
Több mint egy éve ismerjük Robit,a programot, ami rengeteget adott neki és észrevétlenül a zsigereiből ő is ad tovább! Elfogadást, megértést és iránymutatását magával és mással szemben is!

Köszönjük!”

Dóra, Bebi édesanyja

Akárhány részre is oszlik…

Standard

Van, ami elfogy, ha megeszed.

Van, ami elfogy, ha elköltöd. Elfogy, ha elajándékozod.

Van, amiből neked nem lesz, ha másnak adod.

Ha keveset adsz valakinek, akkor kevéssel lesz neked kevesebb. De kevesebb lesz. Ha sokat adsz belőle, sokkal kevesebb lesz neked. Esetleg neked alig marad. Vagy éppen annak, akinek szeretnél adni.

És van, ami akárhány részre osztódhat, mégis minden rész ugyanakkora, sőt nagyobb, mint amilyen eredetileg volt.

Nem létezik féltékenység, ha a szeretet teljesen tisztán áramlik. Nem létezik irígység egy tiszta, emberi kapcsolatban.

Mert a szeretet akárhány részre osztódhat szét.

Adok neked. És neked is adok. És adok neked is. Neki is. Nekik is. Még magamnak is. Mégis: mindenki kapott. Amennyit csak lehet. Vagy még többet?

Nem annyit kapott, amennyim volt. És nem is annyit, amennyi már nekem túl sok lenne.

Nincs olyan, hogy túl sok. Van és kész. Annak jut, akinek jutni szeretne. És aki elfogadja. Befogadja.

Áramlik folyamatosan, mindenfelé, ahová csak szeretnénk. Akárhány felé áramlik, nem lesz kevesebb. Akármennyi is áramlik, mindenkinek jut, végtelen mennyiség. Nincs több, jobb, kevesebb és rosszabb.

Csak egy dolog van.

A szeretet.

Vámos Robi

Ez már nem az az év

Standard

Valami nem tetszik, és hagyod, hogy folytatódjon. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Valaki bánt, és hagyod, hogy folytatassa. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Szeretnél változtatni, mert nem jó úgy, ahogy van. De ez már nem az az év, hogy úgy hagyjad.

Voltak évek, amikor nem szóltál. Mert úgy gondoltad, hogy más fontosabb. Pedig semmi sem fontosabb.

Vannak emberek, akik abból, hogy nem szólsz, azt hiszik, nekik akkor mindent lehet. Legalábbis veled szemben. És az a baj, hogy ha veled szemben azt hiszik, hogy mindent lehet, akkor másokkal szemben is azt hiszik. Ha nem szólsz, másokra is negatív hatással lehet.

Szerencsére ez már nem az az év.

Nem az az év, hogy ne szólj. Hogy ne mondd meg, hogy eddig és ne tovább, mert öcsém, ez már nem fér bele.

Valaki úgy érzi, beleszólhat következmények nélkül az életedbe. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Hidd el, ez már nem az az év.

Állj a saját lábadra, és 2019 legyen az az év, amikor kibontakozol és szárnyalni kezdesz! Amikor önmagad vagy. Amikor te diktálsz, és lehet, hogy elrontasz dolgokat, de eleged van abból, hogy mindenki megpróbál megmenteni a saját jó sorsodtól. Lehet, hogy jót akarnak. De ha nem indul el, egyetlen madár sem tanul meg soha repülni!

Kezdeményezz. Légy kíváncsi.

És élj.

Ez már nem az az év!

Ajánlott olvasnivaló itt.

 

Ragyogó új évet kívánok!

Vámos Robi

És ha nem akarok szürke lenni?

Standard

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kaméleon.

Ez a kaméleon igazán különleges volt. Na nem azért, mert képes volt a környezetéhez alkalmazkodni. Vannak olyan kaméleonok, akik annyira színjátszóak, hogy néha már nem is tudjuk, milyenek valójában. Jaj annak a kaméleonnak, aki ennyire színjátszó. Mert ő már nem kaméleon, hanem színjátékos. Az már nagyon más. Maradj önmagad!

A mi kaméleonunk így gondolkodott:

„Itt ez a szürke izé” – forgatta a szemeit körbe karikába. De én nem akarok szürke izévé válni.

„Mi lenne, ha olyan színű lennék, amilyen csak akarok lenni?” – ragyogott fel, de aztán el is halványult. Hiszen ha egy kaméleon nem olvad bele a környezetébe, akkor megeszik a csúnya gonosz ragadozók, akiknek tök mindegy, hogy színes amit esznek vagy szürke. Igazságtalanság. Miért nem a szürkéket eszik meg először?

Igen ám, csakhogy… Ez a kaméleon tudta, hogy itt nem érheti baj.

Nem érheti baj, akármilyen színű. Mert itt meglátják különleges mivoltát. Meglátják az egyedi színeit. Meglátják a szürkeségben. Kitűnik a többi közül. Na és? Annál jobb!

Merd megmutatni magad, légy színfolt a szürkeségben!

Hidd el, nem érhet baj. Mert szeretünk.

Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért.

Standard

„T. Szülő!
 
Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért. A gyerekek élvezték, engem pedig rádöbbentett, hogy van remény: a gyerekekhez egészen másképp is lehet viszonyulni. Két napja azon gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges. Ajánlani fogom a többi osztálynak is.
 
Köszönettel és üdvözlettel: H. Kornélia”

Gyorslink az órák leírásához:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Ofők írták:
———–

„Kb. 5 perc alatt levetted, hogy ki milyen, és direkt olyan feladatokat adtál, ami felerősíti a dolgokat. Különleges élmény volt látni az osztályt ebből a szemszögből.”
 
„Még fontosabbak lettek nekem ezek a gyerekek. Jobban érzem a saját felelősségemet is.”
 
„Olyan problémákat is feltárt, amiket most időben észrevettem, mielőtt nagy baj lenne belőle.”

Gyerekek mondták:
——————-

„Azért ilyen jó ez a nap, mert itt volt Robi bácsi.”
 
„Mikor jön legközelebb?”
 
„A varázsceruzával minden dolgozat ötösre sikerült!”
 
„Köszönöm szépen, hogy itt voltál és hogy segítettél abban hogy fontos vagyok én is!”

Anyuka írta:
————

„Szerinte Te egy varázsló vagy �
Annyira örülök, hogy volt rá lehetősége megismerni Téged és azt, amit tanítasz a gyerekeknek! Annyi pozitív élménnyel gazdagodott, hogy csak úgy sugárzik � Jó ezt látni!”

�������

Kedves szülő, kedves osztályfőnök!
————————————

Örülök, hogy te is fontosnak tartod a mai rohanós és online világban a valódi értékeket.
Örülök, hogy te is nyitott vagy arra, ami nem egészen szokványos. Hiszen ha más eredményt szeretnénk, máshogyan is kell tennünk a dolgokat.

Köszönet azért, hogy a rád bízott gyerekeket úgy terelgeted az útjukon, ahogyan a legjobb nekik.

2016 óta járom az iskolákat, és azóta már 387 osztályban tartottam foglalkozást. Ez annak idején rajzolgatásnak indult, mára pedig egy igazi önbizalomnövelő és csapatépítő tréninggé vált. Folyamatosan járom az iskolákat, és mindig hamar megtelik a naptáram – köszönet mindazoknak, akik jelentkeznek, mert meglátják ebben a programban a lehetőséget!

Nem kell aggódnod: ha meghívsz, nem leszel fekete bárány. Azt tökéletesen megértem, hogy nemigen létezik olyan tanári kar, ahol minden kolléga egyformán nyitottan és pozitívan áll hozzá egy ilyen speciális programhoz. Ezt minden bizonnyal te is el tudod fogadni. Ez, mind sok más dolog, nem való mindenkinek.

Nektek nagyon is való, ha szeretnéd, hogy

– a gyerekek az osztályban kezdeményezőbbek legyenek és egyéni önbizalmuk növekedjen
– az osztálytársak jobban tiszteljék egymást és végighallgassák a másikat
– közted és az osztály között még erősebb legyen a kapcsolat, megkönnyítve a közös munkát
– felkészítsd az osztályodat a felsőbe lépésre
– a te osztályodba járó gyerekek magas önértékeléssel, kiemelkedő empátiával rendelkezzenek
– a gyerekek elfogadják egymást – mert mindenki másképp különleges
– az osztályodban a konfliktusokat tettek helyett szavakkal is meg tudják beszélni a gyerekek
– versengés helyett egymást emelő közösség alakuljon ki.

Nem rajzot tanítok, hanem egy szemléletet – rajzokon keresztül. Van egy életfelfogásom, s ennek egyik átadási módja, hogy rajzolok. Nyilván néhány rajzos trükköt hazavisznek a résztvevők: pedagógusként, szülőként is tudod majd alkalmazni az itt “ellesett” elemeket.

Nincs pontos módszertan: rövid és könnyed, játékos rajzos gyakorlatokkal kinyitom a gyerekeket. Villámgyorsan megismerem őket, hogy az időt a lehető leghatékonyabban tudjuk kihasználni.

Az óra kettő vagy három tanórát vesz igénybe és mindössze fehér lapra és grafitceruzákra, valamit krétára és táblára van szükség.

Kiknek – miért ajánlom?
————————

1. osztály: A suli egy jó hely, nem kell félni, bátorság!

2. osztály: Megismertem az osztálytársaimat, de vajon eléggé? És mennyire hiszem el, hogy amit csinálok, az tetszeni fog másoknak és saját magamnak?

3. osztály: Hú, már kell tanulni is, lazítani mikor fogunk? Majd most: úgy tanulunk, hogy nem is tanulunk!

4. osztály KIEMELTEN AJÁNLOTT: Sok a változás, kamaszodunk… és ki fogunk kerülni a tyúkanyónk szárnyai alól, jön a felső, mi lesz?

5. osztály: Már nagyok vagyunk, de ne csússzunk szét, ha lehet! És bírjuk jobban a változásokat, ne essünk kétségbe!

6. osztály: Több új tantárgy, otthoni tanulás hegyek. Tartsunk össze, használjuk ki, hogy egy jó csapat tudunk lenni, ha akarunk!

7. osztály: Ej, de megnőttünk! Főleg a csajok… A fiúk is? Sok a veszekedés. Oldjuk meg!

8. osztály: Hú, már mindent tudunk. De vigyázzunk, ne legyen túl nagy az az arc! És hogyan tovább? Mik leszünk, ha nagyok leszünk?

Mit mondj ofőként a szülőknek vagy szülőként az ofőnek?
————————

Ha aggaszt, hogy hogyan fogod a szülőket (vagy az ofőt) meggyőzni arról, hogy ez jó lesz az osztálynak, és érdemes erre szánni az osztálypénzből:

Küldd el a program leírását a szülőknek vagy pedagógus kollégáidnak!

Hidd el, minden szülő látni fogja gyermekén délután, hogy „hopp, itt valami történt”. Ezt pénzben nemigen lehet kifejezni. A foglalkozás nem ingyenes, ugyanakkor a program egy bábszínházazás árában van – gyermekekre leosztva teljesen reális összeg, mindenki meg fogja érteni.

Mikor tudok elmenni hozzátok?
——————————-

Amikorra beírjuk a naptárba. No, ez nem mindig olyan egyszerű, mert amikor észbe kapnak az ofők, akkor elárasztanak 🙂 Így a naptár huss, betelik. Kedden és csütörtökön járok a sulikba, ezek a napok kiadók. Egyelőre még januári időpont is van, de a naptár kb. februárban szokott megtelni a tanév végéig.

Kérlek tehát benneteket, hogy cselekedjetek mihamarabb, ugyanis:

– Véges a szabad időpontok száma.
– A tiszteletdíj kissé emelkedik a második félévtől.
– Alig várom, hogy lássalak titeket!

A lényeg, hogy legyen meg a jelentkezés, onnantól már foglalt a helyetek.

Kérlek, ha jelentkeztek, beszélj kollégákkal is, mert ha már elmegyek a sulitokba, akkor szívesen megyek egy nap akár 3-4 osztályba is – így megoszlik az útiköltség.

Az órákat több tanítványom javaslatára „Ragyogástan”-nak kereszteltük el. Talán ez fedi le a legjobban a dolgot.

Már így is nagyon sok a szöveg. Néha elég egyetlen mosoly is, és tudod: igen, erre lesz nektek is szükségetek.

Az óra leírását itt megtalálod:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Még részletesebben:

Hívj meg az osztályba! Alig várom!

Találsz az oldalon interjúkat is, ha nagyon kíváncsi vagy! Tök jó ezeket a gyerekeknek is megmutatni a foglalkozás előtt pár nappal, hogy mégis kire-mire számíthatnak.

Szeretettel várom a találkozást, jelentkezzetek minél hamarabb, és kérlek, ennek a bejegyzésnek a megosztásával iskolai csoportban, osztálycsoportban segítsetek a gyerekeknek, hogy részük lehessen ebben az élményben. Köszönöm szépen!

Max. energiával:

Vámos Robi
gyermek- és diadal coach
www.gyemantbogar.hu

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön

Standard

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön.

Mint valami pozitív forgószél.

Épp a fordítottja, mint ami a hírekben megy. Tudom, nem lehet a fejünket a homokba dugni, mert van baj bőven. Könny is, könnygáz is, baleset is, betegség is.

De ebben a világban itt semmi nem jön be ezekből. Valami teljesen más tölti meg ezt a kis szigetet. Ami reméljük, egyre nagyobb lesz.

Mert egyre csak jön, mint egy mérhetetlen boldog csomagokból álló, oda-vissza ható láncolat. Megy ki egy pici csomag, jön vissza egy nagy. Megy egy nagy, jön egy még nagyobb. Szinte az már a nehézség, hogy befogadjuk ezt a sok jót.

Köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap ilyen végtelen mértékű szeretetet sugároznak!

Jön egy kép. Egy kis hír.

Egy rajz. Egy üzenet írásban. Rajzban. Csak egy szösszenet, de hihetetlen erő! Egy hozzászólás, amit lehet, hogy én érzek csak ilyennek az egész világon, de nagyon ilyen. Nagyon olyan, amilyennek sok másiknak is lennie kellene.

Tanítani kellene, ahogy működtök! És ebben erősítelek meg benneteket, hogy tudjatok tanítani.

Mert ha erősek vagytok, akkor együtt felemeljük az egész világot. Akkor is, ha vele emelünk olyasvalakiket, akik nem is akarnak felemelkedni. És lesznek, akik nem tudják, miről beszélek, de mégis: felemelkednek. Nem is veszik majd észre, de nem baj az.

Ez minket nem fog zavarni. Mert mi tudjuk, hogy valami hihetetlen csúcs dolgot teszünk, tettünk máris.

Ki mondja még ezek után, hogy nem létezik varázslat?

Amikor itt ömlik, forrón, édesen, sűrűn és feltartóztathatatlanul?

Köszönöm, hogy vagytok!

Robi

Dius ajándéka

Minél kevésbé hiszed, hogy meg tudsz csinálni valamit, annál valószínűbb, hogy már meg is csináltad

Standard

„Nem tudom.” „Nem tudok ezt meg azt.” Be akarod bizonyítani, vagy valami mást szeretnél?

Pedig de. Abszolút de.

A klasszikus ördögi kör:

1. Előtte: „Nem tudom megcsinálni.”

2. Közben: „Nem hiszem, hogy jó lesz.”

3. Utána: „Nem lett jó.”

4. = 1. Mivel az előbb nem lett jó, így: „Nem tudom megcsinálni.”

Persze, ha bekerülsz az ördögi körbe, akkor nehéz belőle kimászni. Bárhol is kerülsz bele. Akár az 1-es, akár a 2-es, akár a 3-as állomáson.

Némasági fogadalom?

Gyakorlat:

Legközelebb bármibe fogsz, ami olyasmi, amire könnyen mondod, hogy nem fog sikerülni, fogadj némasági fogadalmat. NE mondj semmit se előtte, se közben, se utána!

Aztán nézd meg. Már készen is van.

Nem kell szabadkozni. Nem kell előre felkészíteni a közönséget a sosem eljövő kudarcodra. Csak el kell kezdeni, és csinálni.

Igen, tudsz ilyen kis betűkkel írni!

Ki nevet a végén?

Standard

Mi a legfontosabb, ha végre lendületben vagy?

Emlékszel, milyen jó érzés végre hatost dobni? Naná! Végre indulhatsz, vagy léphetsz egy nagyot. De van egy furcsaság:

Amikor már századszor sem hatost dobsz, és már grrrr, akkor egyszer csak dobsz egyet, és utána… Dobhatsz még egyet, igaz? És mibe, hogy az is hatos lesz!

Figyeld meg, hamar lendületbe jössz!

És a legfontosabb, ha már így van: lendületben MARADNI.

Ha megvan az első hatos, dobj újra! Haladj nagy lépésekkel!

Én úgy dobok hatost, hogy rajzolok valamit, ami tetszik Neked. Ezzel lendületet veszek, és újra dobok egy hatost.
Semmi sem állíthat meg!

De ez nem csak metaforikusan működik ám! Próbáld ki:

1. Reggel kelj fel. (nyugi, van, akinek már ez is nagy teljesítmény!)
2. Fogj egy dobókockát, és dobj, amíg hatos nem lesz.
3. Indulj neki így a napnak: maradj lendületben, és gondolj erre a hatosra, ahányszor csak úgy érzed, elvesztetted a lendületed.

Holnap már dobsz?
Én fogok!

Lehet, hogy csupa hatos van a kockámon? Az sem csalás!