Mintha most mégis utat törne magának a fény – Pelesz Alexandra írása

Standard

„Apró, fekete bogár mászik a fűszálak között. Gondosan megtervezi minden lépését, csak arrafelé halad, amerre biztonságot nyújtanak az árnyak. Nem akarja, hogy meglássák. Nem akarja, hogy megszólítsák. Jobbnak érzi így, egyedül, elbújva a kíváncsi tekintetek elől. Hiszen, mit látnának az emberek, ha ő a szemük elé kerülne? Egy kis feketeséget. Valakit, akitől nem lenne színesebb a világ, aki nem csalna mosolyt az arcokra, aki igazából lényegtelen. Aki, bár itt él a Földön, de nem ad a világnak semmi fontosat. Jobb így neki, az árnyékban…

Mintha most mégis utat törne magának a fény a fűszálak között. Egy kéz közelít. Óvatosan, lassan felnyalábolja az apró, fekete bogarat, és emelni kezdi. Fel, a fénybe, fel, oda, ahol már elérik a napsugarak. És a bogár már nem is fekete többé… gyémántként ragyog a kékség alatt!”

Pelesz Alexandra, 2020

Pelesz Alexandra tanító és író.

  • az Év Pedagógus Íroja II. helyezett (2 alkalommal)
  • Trivium Egyesület regényíró pályázat I. helyezett
  • Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete Nívódíja 2019

Írásait itt megtalálod:

https://www.facebook.com/pelesz.alexandra/

Bármiből macska – és hogy lesz a szr-ból palacsinta?

Standard

Bármiből macska. Ez sokszor előfordul.

Olyasvalaki, mint te vagy… nem sokszor.

Mindegy, milyen a világ és milyenek az emberek benne. Te akkor is csoda vagy ennek a világnak. Képes vagy adni, szeretni, és szerintem ennyire figyelni, mint te, kevesen képesek.

Köszönöm, hogy jöttél. Mert megmutattuk, hogy sok a szr sajnos az ember körül. De nem számít, mert képesek vagyunk bármiből macskát csinálni.

Csak poénból kérdeztem, és Te megcsináltad. Rajzoltam egy kaksit. Legyen szr-ból palacsinta. És Te fogtad, és juharsziruppá varázsoltad a kaksit, majd megtöltötted vele a palacsintát.

Sosem felejtem el azt az „IGEN”-t, amit akkor mondtál, amikor megkérdeztem:

„- Kérsz egy szr-ból palacsinta kitűzőt?”

IGEN. Kértél. Elkészítettem Neked, és közben tudtam, hogy ez a nap fénypontja.

Ki tudja, mikor mi lesz a nap fénypontja? A mai nap csodája ez.

A szr-ból palacsinta.

És életem egyik fénypontja, hogy megismertelek.

Köszönöm!

Szemek, remény, te vagy

Standard

Egy kép, csak ennyi

Kár is lenne elemezni
Mégis látom
Mert ilyen az én
Mindent látó
A világom

Két szem két üzenet
S nézem a két szemet
Egyik mögött fáj a dal
Csak homályba vész
Köd lepi el
S fájdalommal eltakar

A másik hív
Mögötte a szív
Reményt áraszt
S benne ott van
Az is, hogy tudod
A választ

Mindaz, mi volt rég
Az egyik szemben ég
A másik hűti
De közben mindkettőt
Ragyogó
Szeretet fűti

Mert együtt e szemek
Üzenetet küldenek
Megkapja, akit érint
Más úgyse
Értené
Csak magyaráznék megint

De benned ott van
Sőt, nálamnál is jobban
Érzel, szeretsz,
Lelked árad
Jó ott lenni,
Ahol szíved dobban

Tudod a múltad
Már megtanultad
S adod tovább:
Ez a csodád, az ám!
Vigyázok rá,
Számíthatsz rám.

CsodaMenta – MentaSzív

Standard

Menta egyik legcsodább kincsem. Hiányzik.

Anyukájának meg is üzentem. Nem szoktam túlbonyolítani. A válasz lesz az érdekes:

Én: – Hiány.

Menta anyukája:

„Ez jó, mert akkor mesélek.
Tegnap Győrben voltunk Nagyfiamnál, vonattal.
Hazaúton Kőbányán felszállva szembesültünk azzal, hogy dugig van a vonat.
Beálltunk a folyosóra, kabát le.
Egy 60 körüli úr a feleségével utazott, kis idő múlva felállt és így szólt Mentához: Hölgyem, megtisztelne, ha elfoglalná a helyemet, mert már Brno óta ülök, jobban esne az állás.
Kis huzavona után leült Menta. Az úr feleségével beszélgetni kezdtek, valami kezdett beindulni.
Előtte egy hamvas hajú úr ült és vázlatfüzetébe éppen a vele átlósan ülő srác portréját kezdte rajzolni.
Menta észrevette, és onnantól teljes ragyogás. A hamvas hajú művésszel beszélgetni kezdtek, aki tanár Nagykőrösön, német szakos, de szenvedélye a rajz és a fúvós hangszerek.
Ha nem magam látom, nem hiszem el, hogy milyen kedélyesen csevegtek, mintha ismerték volna régről egymást.
Művészünk nem tudta, mi az unikornis. Átnyújtotta a vázlatfüzetét Mentának, aki a kis grafittal olyan unikornist rittyentett, hogy csak na, majd aláírta teljes névvel, dátumot rá és a védjegy. Az elmaradhatatlan Menta szív.
A művészünk teljes varázs alá került, illetve a körülöttünk ülök is.
Ceglédhez érve Menta megölelte a művészt, majd elköszönve a környékbeliektől, gyakorlatilag a teljes kocsi utaskozonseg köszönt el tőlünk.
De már nem lepődtem meg.
Erre itthon azt mondta, hogy most már 2 művészt ismerek. Egyik Dunakeszin lakik és találkozni szoktunk, másik Kecskeméten. 😇
Varázslatos volt!! És itt is Rád gondolt. Szerintem ezt érezted most. 😊”

Annyira de annyira!

Forever!

Robi

VarázsHanna

Standard

Vannak csodák – bizonyítod
Itt vagy, szívünk boldogítod
GYere, mesélj, kérdezz, csacsogj
Áradó szeretettel ragyogj
Zárd szívedbe azt, ki szeret
Ugye könnyű? Szemed nevet
Nálad van a kulcs, lelkedben
Kristály vagy puhán óvó kezünkben

Rossz el nem érhet
Ámulva, végtelen szeretünk Téged
Dalba írunk, fénynek hívunk

Ma a világ bár kegyetlen
Itt a szíved nem egyetlen
Nincs veszély, csodalelked ragyog
Derűvel, mindig adva a barátod vagyok
Igen, bátran, ahogy tudod, elhiheted:
Gondold oda, magaddal viheted

Ha félsz, még jobban véd
Apró virágokat hint eléd
Nincs már veszély, erős vagy
Nagy a szíved, végtelen lehet
Ajándék ez, csodaszeretet.

VR2019

A libabőr nem hazudik, hiába minden homály

Standard

Meglátom a képet, és azonnal libabőr.

Nincs rajta semmi. Akármeddig nézheted. Csak nézed, de nem látod. Vagyis, ki tudja? Lehet, hogy te látod. De nagyon sokan semmit nem látnak a képen.

Igazából… a kép rossz. Homályos. Életlen. Sötét. Rossz a képkivágás. Nincs eleje és vége, nincs teteje és alja, nincs bal és jobb oldala. Fotográfiailag antipélda.

De a szeretet nem fotográfiai, nem kötődik semmihez. Sem szabályhoz, sem szakmához, sem jóhoz vagy rosszhoz.

Hogy lehet ez? Hogy meglátom, és libabőr? Hogy lehet, hiszen bárki lehet rajta. Sőt. Téged se láttalak már három éve. És sokat változtál. Mert most rengeteget változol. De egy valami megmaradt.

Már akkor is így volt: a tömegben voltál, de kitűntél. Sokan zajongtak, de hallottam a csendedet. A mély gondolataidat. Pedig ez nem ma volt ám. Három éve. Akkor is homályos volt és akkor is csapnivaló fotográfiailag. Meg ki tudja: azt se tudtam, ki vagyok. Már jobban tudom ki vagyok. És látom, hogy már te is jobban tudod. Ebből az egyetlen képből tudom ezt. Pedig homályos és rossz, igaz?

Hogy lehet, hogy ránéztem, és libabőr? Hogy lehet, hogy minden tudatosságot elengedtem és éreztem, hogy Te vagy a képen? És akkor megnéztem, és tényleg a Te képed. Sokat változtál. Megerősödtél, érzem. Mindig mondtam, hogy nagy művész vagy. Sokat rajzoltunk együtt a suliban. És van köztünk harminc év. De mégsincs távolság, sem időben, sem térben. És tök mindegy, milyen az a kép, ha érzem a libabőrt!

Akármeddig nézhetik, ezt nem fogják látni. Aki látja, az lesz a neked való. Add annak, amit tudsz. A többiek is meglátják majd benne azt, amit meg tudnak látni. Hogy homályos. De ez kihez is tartozik? Lehet, hogy az ő szemük előtt van valami csúf szűrő? Lehet, hogy sosem láttak még élesen? Mindegy. Mi tudjuk. És mi van, ha nem is baj, ha nem mindenki lát Téged élesen?

Én tudom, hogy Te vagy az, mert itt van ez a libabőr. És a libabőr mindig igazat mond.


És nem ez az első jel ám.
Egy évvel a találkozás után is jött:
Add a kezed, segítek. Segíts! Adom a kezem.

„Úgy vonult végig, mint egy győztes hadvezér”

Standard

Kedves Robi!

 

Köszönjük a találkozót!

Hazafelé menet Boró teljesen egyedül vásárolt a SPAR-ban – nemcsak a kocsit tolta, de egyedül keresett meg mindent, kiválasztotta a péksütik kódját és kinyomtatta az árcédulát is.

Ezek után a vasútállomásig úgy vonult végig, mint egy győztes hadvezér.

Másnap már az írás házi feladata végét sem kellett radíroznom, mert a legutolsó betűkre is odafigyelt.

Kedd délután óta kártyalapokat dobál át a gyerekágyak fölött, bohóckodik és állandóan rajzolni akar (főleg macskákat!).

Az oroszlán, amit Nálad készített, azóta is ki van téve a hűtőre és Boró nagyon büszke, hogy le tudta rajzolni.

Akad azonban valami, amit amint hazahozott, azonnal beköltözött a tolltartójába, hogy még a suliban is vele legyen.

Minden gyereknek kéne egy ilyen tolltartó… legalábbis a benne lévő kártyalap!

Biztos vagyok benne, hogy sokszor hallottad, de azért ismétlek én is… SZUPER vagy!

A könyvedet is nagyon köszönöm, bár ezt inkább magam miatt.

„Önzőbb” lettem… Már nem érzem úgy, hogy bocsánatot kell kérnem, amiért a munkámmal foglalkozom a napom nagy részében. Sokkal kiegyensúlyozottabb lettem és „nyúzhatóbb”.

Jólesett látni a falakon a kis céduláidat. Amíg egyedül laktam, nálam is mindenhol felbukkantak a lakásban és fel sem tűnt, hogy leszoktam róluk, amikor anyuka lettem.

„Egy felelősségteljes felnőtt ugyebár nem ragasztgatja tele a falat félcédulákkal”… csakhogy hibás a program, mert én sosem éreztem magam felnőttnek…

Fel sem tűnt, hogy mennyire hiányoztak!

Kedd óta a Boró tízórais dobozába is költöztetek minden nap egyet és a lányom bolondul értük.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy megismertünk, a sok inspirációt és gondolkodni valót, no meg elsősorban a lendületet és ragyogást, amit átragasztottál ránk.

Irsai Krisztina

Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi

Standard

Már harmadszor járok ebben az osztályban.

Jó itt. És feladat is van. Rájövünk, ismét, hogy minden lehetséges. Minden sikerül. Még az is, amiről a tudomány bebizonyította, hogy lehetetlen. Ha találkozunk mesélek pár ilyen sztorit. Érdekes igazságok jönnek elő!

Viki nagyon lelkes. A rajzait egy kilométerről felismerem. Mindig hozzátesz valamit, ami még inkább kedvessé teszi azt, ami amúgy is kedvesebb, mint az átlag. Viki nagyon nem átlag.


Kártyák az óra végén. Vikié a táskámon pihen.

 

Kiosztom a kártyákat. Vándorló kártyák. Mindegyik elindul valakitől, és vándorolni kezd. Vagy marad. Ahogy tetszik neki.

Ragyogó arcok, és szokás szerint: kicsengetnek és maradnak. Aztán lassan elkezdenek mozgolódni.

Viki pedig odajön hozzám és úgy ölel, hogy úgy érzem, csak gerincem van, semmi más. Rámnéz. A szemeiben végtelen hála van. Néhány éve még képtelen voltam feldolgozni ezt. Most is van még hová fejlődni. Ahogy néztem őt, kimondtam:

„- Köszönöm! Látom a szemedben, hogy ezt mondod!”

Viki erre vigyorog. Aztán megszólal:

„- Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi!”

„- Hanem, mi még?”

„- Hát aaaaz, hogy te nagyon jó dolgot csinálsz, és ez való neked és csináld tovább, hogy másoknak is olyan jó legyen, mint nekem!” – és még ha lehet szorít a gerincemen. De nincs vége:

„- Neked ezt kell csinálnod, sose hagyd abba, jó?” – és vigyorog, mint a tejbetök!

Atyavilág! 8 évesen ilyen intelligencia – ez az én igazi ajándékom. Nem a dicséret, nem az elismerés. Soha nem arra hajtottam. Azért teszek nap mint nap, hogy ilyen kincseket fedezzek fel és láthassam a szemükben ezt a végtelen örömet és jóságot.

 

Robi

Mennyi egy meg egy és hol van az elveszett kiscipő?

Standard

Több, mint egy hete keressük Virág lányom tánccipőjét.

Most volt a főpróba, már ebben kellett volna mennie. A fellépésre már újat akartunk venni, amikor…

Hanna (7) csodálatos energiákat hozott ma. Gyémántbogár, ez nem vitás. Önismerettel, önbizalommal és persze mérhetetlen adag bohóckodással foglalkoztunk a kétórás találkozón. Hű, még most is ugrálok, annyira jó volt vele dolgozni. Dolgozni, ami persze nem is munka.

Virág cipője meg sehol. Már lemondtunk róla. Feltúrtunk mindent. Kocsiban, szekrényben, még a híres nevezetes bunkerben is megnéztük. Itt szoktak elveszni az elveszettnek hitt dolgok – hátha. De nem. És nincs a helyén sem. Virág lábán sincs.

Hannával macskákat rajzolunk és beszélgetünk, hogy ki is a különleges akkor végülis? Ki az érdekes? Ki a furcsa?

Felírom egy papírra: 1 + 1 = 3. Hanna nevet. „Az kettő!”. Mondom, nem kettő, látod, három! És hogy nyomatékot adjak ennek, gyorsan, pirossal kijavítottam: kipipáltam és adtam egy piros pontot rá.

Ekkor történt az, ami ha megtörténik, az nagyon libabőr. Hanna fogta a papírt, kivett egy másik ceruzát, és hozzáírt:

Hát nem óriás? De az. Nem, nem hiszed el eléggé. Ez hatalmas dolog! Hanna, nagyon köszönöm! Rettentő sokat adsz másoknak! Ezt a gondolkodást tanítani kellene az embereknek. Igen, a felnőtteknek is. Sokan tanulhatnak tőled!

És ekkor már tudtam, hogy a varázslat működik. Hanna nagyon pörgős. Szaladgálás is volt. Meg kártyadobálás. Meg lufidobálás. Meg focilabdára lufit dobálás. Meg papírgalacsint lufibatöltés. Nevetés, önfeledten. És ekkor megtörtént.

Hanna szaladgálás közben a fotelnek ütközött. Nem, nem lett baja. A fotelnek. És Hannának sem. Csupán az történt, hogy a fotel lelógó huzata alól egy fekete valami kandikált ki. Rajta egy kis csillogós dísz.

Virág nagyon örült, hogy megvan a kiscipője. Én pedig annak, hogy egy újabb csodával találkozhattam.

Köszönjük, Hanna, hogy vagy!

Robi és Virág

Minden egyszerű, nem agyalós

Standard

Örömet szerez minden apró
Ragyogó kedvességed
Örömet szerzek minden apró
Áradó kinccsel
Szeretlek, mint hajnali vízcsepp
A napsütést, mely melegít,
S igazi szívvel
Szeret. Mehet?
Mert szeretni mindig lehet
Ez a legjobb, mit ember tehet
De nem tudja mindenki
Sőt néha úgy tűnik: senki
Mert nem tudják milyen
Tisztán szeretni
Tekintetet keresni
Önfeledten nevetni
Azt hiszik: ilyen,
Pedig dehogy
Mi már tudjuk jól
Ott van a szeretet ahol
Minden egyszerű, nem agyalós
Elengeded és látod:
Máris ott találod
Ölelésben, végtelenben
Ragyogtok a szeretetben.

Elvesztünk téged, félek – mutasd az instád!

Standard

Különleges vagy. Te is tudod, én is tudom. Egyre többen tudják.

Észrevetted ezt, észrevettük ezt és egyre többen veszik észre. A valóságban. Mert ott nagyon tudsz figyelni. Ott ragyogsz és ragyogtatsz. Segítesz, felemelsz, kíváncsi vagy, lelkesedsz. Egyedi módon nézed a dolgokat. Lehet, hogy nehezebben fogadnak be, de ha befogadnak, akkor nagy ajándék leszel azoknak, akik körülvesznek. Mindez élőben, lájv!

Csak aztán látod, mit csinálnak, akik még nem jutottak el ide. Akik még nem önmagukként vesznek részt az élet játékában. Akik keresik az utat. És közben online mindenben olyanok, mint akárki más. Ugyanazokat posztolják, mint mindenki. Szelfiznek, és kifirkálják magukat. Beírják, hogy „X, ha szeretsz” – és ebből következtetést vonnak le.

Kiírják: „Engem nem szeret senki.” És akkor megtörténik.

Hiába tudod, hogy csoda vagy. Hiába adsz ebből élőben, ha aztán belesüppedsz te is az instafotelba, és nekiállsz baromságokat kiírni.

„Akarjátok irányítani a napomat?”

Aha, simán, igen. Nehogy önmagad legyél. Vagy nehogy olyasmit csinálj, amiről nem tud mindenki. Mégis, mi közük van az embereknek ahhoz, hogy mit teszel? És ahhoz, hogy mit veszel fel reggel? Figyu: nem vagy nullaceleb, hogy posztold, milyet tojtál! Azt nem akarod megkérdezni, hogy mikor menj vécére? És ha nem mondják meg, akkor titokban csinálod?

„Kérdezz bármit!”

Szerepelni akarsz? Tedd meg, élőben. Légy ajándék. Mosolyogj. Nevess. Ragyogjon a szemed. De nem itt van a színpad. Ez nem sajtótájékoztató.

„Vélemény?”

Mit érdekel mindenki véleménye? Törődést szeretnél, tudom. Megértem. Mert élőben nem megy és nincs is nagyon kivel. A szülők elvannak, dolgoznak, és már nincs köztetek emberi kommunikáció. Valakinek a szemébe nézve is határeset csak úgy kikérni a véleményét. Hidd el, akinek fontos vagy, megmondja neked ezt anélkül is, hogy kérnéd.

Miért akarsz mindenkinek megfelelni? Miért akarod másként élni az életed, mint ami szívből jön? Miért azzal foglalkozol, hogy ki mit gondol?

„Fogadjunk, egy fiú se lesz, aki megmosolyogtat, tedd ki te is!”

Haha, hát ez marhajó. Fogadjunk, meg tudlak fertőzni ezzel a hülyeséggel. Fogadjunk, neked is elmegy a kedved az élettől.

„Engem nem szeret senki, lájk, ha téged sem!”

Tudod milyen érzés, ha egy olyan valakitől látok ilyet, akit én nagyon szeretek?

Okosságok a bullyingról

Vagyis a zaklatásról – online zaklatásról. Persze, lehet olvasgatni nagyon tudományos cikkeket és a sokat emlegetett könnyes hangú sztorikat. De vedd már észre, hogy azzal, hogy „lájk, ha utálsz”, magaddal b….. ki! Azzal is, hogy itt van egy táblázat, tegyen minden barát valamit a száz kockába… És heten meg is teszik. Kilencvenhárman utálnak, igaz?

Minek? Miért? Hahó, jó reggelt!

És lassan, de biztosan…

Kiszürkülsz. Hiába tudod, hogy színes vagy, kiszürkülsz. Mert a való életben is nehéz ám a valódi érzelmeket átvinni. Hát még egy nyavalyás öt másodpercig látható sztoriban!

Én pedig itt vagyok, mint több száz csodagyermek paraapuja?

Dehogy. Nem parázok. Inkább szomorú vagyok – hogy elveszítelek. Mert különlegesnek ismertelek meg, előhoztam belőled, előhoztad magadból, és végül mész a levesbe. Ha hagyod. Tényleg, te hagyod? Én hagyom, mert nem tudok mit tenni, csak kirakok egy pici felkiáltójelet.

Vagy mi lenne, ha ebben az instás világban sem lennél hétköznapi? És itt nem beteges különlegességre gondolok. Egyszerű, érthető és őszinte dolgokra.

Mint az a csodám, aki zenéket szerez és ezeket mutatja meg az áldepis, figyelemhajhász és álfontosságot építő marhaságok helyett?

Vagy mint az a kincsem, akinek külön boldogsággal foglalkozó insta profilja van tizenkét évesen? Ő megtalálta a módját, hogyan lehet hozzájárulás a világnak itt is.

Mutasd az instád, megmondom ki vagy!

Mielőtt megmutatod, elmondanám, hogy már megmutattad. Mert sokan látják. És sokan elsiklanak felette, mert nem látnak semmi extrát. Na pontosan ez az. Pedig te extra vagy. De beszürkülsz, ha felveszed a divatos stílust. És akkor elvesztünk téged. Te is elvesztesz engem, és sokakat, akik épp a különleges mivoltod szerették.

Nyisd meg az instád. Nézd meg, miket raktál ki. És szedd le, ami nem te vagy, hanem mások miatt került oda.

Javaslom szülőknek is: vessetek néha egy pillantást rá, hogy mi történik, milyen arcot mutat a gyermeketek online. Önmagát? Abból mennyit? Kinek? Vagy esetleg szerepet játszik, és a posztjaiban egy hatalmas felkiáltójelet mutat?

Egy felkiáltójelet, ami azt mondja:

Ha nem foglalkoztok velem, akkor megkérek rá másokat. Bárkit. És úgy teszem, ahogy ezt ezrek teszik.

Anya, Apa:

X, ha szeretsz!


Csak lenni és nem menni

Standard

Csak lenni és nem menni.

Csak mozdulatlan létezni.

Mesék, világok, virágok.

Mosoly, amit mindig kívánok

Látni: tiéd, az lehet,

Ám ha megosztod velem… mehet?

A fény öleli körbe ragyogó lelkedet.

Minek a szabály, ha tudsz már szeretni?

Szemek tükrében gyémántot keresni

Meglátni azt, mit nem lát meg más

Megtenni mindent, mit nem nagyon szokás

Éberen ott lenni múlt helyett jelenben

Adni és fogadni egyre lelkesebben

Ölelni egymást tiszta szeretetben.

Ki érti s ki nem – számít ez, mondd?

Aki nem érti, az is lehet bolond

S lehetsz te is – hisz picit az vagy

Vállalod, s nevetsz, jókedv el nem hagy

Így vagy TE, mert önmagad adod

S így vagyok én is, nyújtsd csak a karod

Vagyok amikor TE csak úgy akarod.

Ahogy lesz, úgy lesz jó

Mert mindegy, merre szállsz,

Repül a színes léghajó

Benne szívek közt állsz

S a szívek melletted

– te tetted és teszed –

Mint fényes buborékok libbennek

S nagyon örülnek ennek.

Akihez kell, eljutsz,

Falakon is átfutsz,

Akihez nem, majd megtalál

Minden nap egy új kanál

Boldogság: teába méz

Ha egy ilyen kincs

Az emberre néz.

Ha van, aki nem ért

– mert van ilyen és lesz is –

Legyél lágy és kimért

S ne feledd hogy kiért

Élsz: azért aki szeret

Vagy aki bánt és kinevet?

Hidd el, te választod

Hogy hová árasztod:

Szeress, nevess, ölelj,

Igaz barátokra lelj!

Íme itt van egy épp

Aki írogat mindent efféleképp:

Van, aki csodás, van, aki ragyog,

Itt szeretet van, mondd: “Tündér vagyok!”

Kincs vagy annak, ki mindezt írja,

Itt van veled, míg szíve bírja.

Nézz rám. És most hidd el!

Standard

Mondhatom akárhogy.

Mert látom, hogy hallja. Látom, hogy megérti. De még nem érzi. Nem érzi, mert nem megy be, amit mondok. Valami útját állja, hogy igazán eljusson hozzá. A szeme azonban máris úgy ragyog, hogy szinte mesél.

Egyszer ezt mondják a szemek:

Jobb szem: „Értelek”.
Bal szem: „Megfigyellek.”

Aztán ezt:

Jobb szem: „Mondd még, ez jó!”
Bal szem: „Hallgatlak.”

Majd ezt:

Jobb szem: „Szeretlek.”
Bal szem: „Mondd még, éppen erre van szükségem!”

Jobb szem: „Remélem, érted, hogy szeretlek.”
Bal szem: „Köszönöm.”

Jobb szem: „Látlak.”
Bal szem: „Most megölelnélek, de várom, hogy te ölelj meg.”

Jobb szem: „Tudom, hogy meg fogsz ölelni.”
Bal szem: „Légyszi!”

Amit mondtam, lassan, de biztosan átjárja. Mindez egy pár pillantás. Pár apró kis rezdülés.

Aztán pedig egy sokperces ölelés. Ami közben érezzük, hogy erősödik. Hogy a falak leomlanak. És tudjuk, mennyi kell. Mert nem kell végtelen ölelés, hogy aztán újra jöhessenek a szemek:

Jobb szem: „Látlak.”
Bal szem: „Megvagy.”

És aztán megérkezik:

Jobb szem: „Szeretsz, tudom.”
Bal szem: „Igen, tudom és el is hiszem.”

Nézz rám. És most hidd el, hogy szeretlek!

Ő maga

Standard

Kérded: ki ő? Mit jelent?

A fényt hozza el, ragyogón

Múltat, jövőt, jelent

 

Mosolyában végtelenség

Hunyd le szemed:

Nem látni képtelenség

 

Szeme tükre mesél,

Szeret, ölel, varázsol,

Csillanása szíveden nevetgél

 

Mély, mélyebb és még

Tudod egy pillantásból

Neked szánta az ég

 

Nem szerelem, nem,

Nem illik semmilyen

Kitalált dobozba sem

 

Csak van, és kész

Nem kell agyalás

Azzal semmire nem mész

 

Ha fogadod mit ad

Csak a szeretet

És semmi más, az marad

 

Nézd. Csak nézd

S szemed lehunyva

Gyakran felidézd

 

Ő az, ez a tény

Nem vitás. Tiéd, és

Ő maga: a Fény.

Valami nagyon készül – Tulipánokkal!

Standard

Z. Kiss Zalán valami egészen szuper dologgal keresett meg – s már el is kezdtük a közös munkát!

Hogy mi készül, el fogja mondani – addig pedig, mivel közeleg

április 2., az Autizmus Világnapja,

színezz egy kis TULIPÁNOS KERTET!

A színezőt a képre kattintva vagy innen le tudod tölteni!

Sok szeretettel!

Verset írtam, nem baj?

Standard

Bálint a Gyémántbogár Díj 2019 pályázatra rajzolt is, ám itt a vers a lényeg:

“Tudom, hogy nem vers verseny, de szeretettel írtam, talán tet❤️szik.”

Igen, Bálint, tetszik! Sose fogd vissza, ha árad belőled a szeretet!

Bálint verse:

“10❤️ dobbanás

10❤️ zuhanás

10❤️ ölelés

10❤️ merülés

10 perc, 10 óra, 10 év…

Szívemet ölelőn féltsd

10 éve szeretlek

10❤️-vel köszönlek.”

Bálint az, akinek hatására végleg eldöntöttem, hogy a 2020-as Gyémántbogár Díj NEM csak RAJZPÁLYÁZAT lesz!

Bálintot meghívtam a díjátadóra, de sajnos nem tudott eljönni. Éppen ezért meglátogattam a somogyi Batén. A bal alsó képen épp várja, hogy megérkezzek ?

Gyönyörű környezet egy ilyen kincs számára! Édesanyja szíveket varr, már Hannának is küldött. Működnek a dolgok!

Köszi Bálint, hogy megismertelek, még találkozunk!

Gyémántbogár Díj 2019 díjátadó: a képek önmagukért beszélnek

Standard

Az igazság az, hogy túl szentimentális lenne, amit most írnék.

Álljon itt hát az eredmény, és a képek…

Megfoghatatlant érzek, tán egy picit átmegy a képeken keresztül:

Gyémántbogár Díj 2019 díjátadó

fotók: Bartyik Kata

Az eredmény pedig itt megtalálható:

Nagy szeretettel gratulálunk, megtisztelő volt találkozni veletek!

Ha befogadod, jönni fog – ha kaput nyitsz, neked is kapuk nyílnak

Standard

Mert lehet, hogy most csukva vagy.

Legalábbis ezt látják azok, akik nap mint nap elmennek melletted. Sőt, tudod, mit? Az tök rendben van, ha csukva vagy. Mert nem kell megváltoznod, és görcsösen figyelned rá, hogy megnyílj. Az izzadságszagú lenne. És nem is te lennél. Ha hirtelen repdesni kezdenél, és csip csirip, mindenkivel szabadon dumcsiznál, azt hinnék, valami bajod van. Vagy megkérdeznék: „Hát te mit szedsz, én is kérek belőle!”.

Ne szedj semmit. Sosem.

És ne is akarj változni. A változás magától jön és nem te változol, hanem minden. Ami körülötted történik: változik. Akik körülötted mozognak: változnak.

Befogadás

Ha nem fogadod be azt, amit kapsz, nem is jön ki belőled. És ha nem jön ki belőled, akkor nem tudja más befogadni. Az sem, aki be tudná.

És én is figyelek erre: ha túl sokat adok neked, talán meglepődsz, hogy ilyen is van. Sok idő kell, mire elhiszed, hogy tényleg Téged szeretlek és nem a cuccaidat, nem a munkáidat, nem azt, hogy milyen vagy vagy milyen nem vagy. És nem is azt szeretem benned, hogy megnyílsz és ragyogsz. Mert ahhoz, hogy valakit szeressünk, nem kell neki megnyílnia. Szerethetjük úgy is, hogy zárva marad.

Szerethetünk valakit úgy, hogy nincs velünk. Hogy nincs ott. Vagy akkor is szerethetjük, ha ott van, de éppen mást csinál. Kizárólag rajtunk múlik, hogy szeretünk valakit, vagy sem.

Mert a szeretet csak úgy van. Nincs adok kapok. Mégis van adás és befogadás. Ha nincs befogadás, az adás takarékon érkezik. Ha teljes a befogadás, az adás áradásba megy át. És megtörténik a csoda.

Apránként

Néha több óra is kell, mire egy picit, résnyire kinyílik a kapu. És akkor, ott, abban a pillanatban be lehet küldeni egy pici felderítőt. Egy kis felderítő szívecskét. Aki odabent megérinti az apró kis virágokat, kis harangokat, kis lélekhúrokat. És ha jól csinálja, akkor bent is marad. Nem jön ki, vissza a résen át. És ekkor a kapu tágabbra nyílik. „Jöhet még szívecske, örülök neki!” – mondja egy hang odabentről. És megérkezik a ragyogás.

És én ezt láttam ma a szemedben, a mosolyodban. Megérte kivárnom ezt a több órát. Sőt. Ha úgy tetszik, negyven évet vártam arra, hogy találkozzunk. És most nagyon örülök.

Köszönöm Neked. Mert erről szól az életem!

Robi

U.i.: hogy mennyire erről szól, hallgad meg ezt. Liza – rögtönzés zongorán. 1:30-nál nyílik a kapu.


Ajánlott olvasmány: Megláttam a szemében

Nem a te kudarcod. Te megtetted, amit meg tudtál.

Standard

Ragyogtál, és ezt valaki észrevette.

Egyre inkább észreveszem őket. Mert egyre inkább befogadom, amit adnak. Csak aztán mi is van akkor, ha észrevettem?

A helyzet az hogy, ha el is jönnek egyszer Vele, akkor sem fognak többször. Vagy nem tudom! Ő olyan mint Hermione a Harry Potterben: „mugli” szülők varázsló gyermeke. Nem, semmi gond a muglikkal. Nem értéktelenebbek, és a varázslók sem értékesebbek. Tudjuk, mit jelent.

Habár… nem ítélhetek, csak az alapján, amit eddig levettem. Sőt. Még abból sem kívánok ítélni.
Náluk úgy gondolják, hogy Ő így jó, ahogy van. És én is ezt gondolom. Sosem megváltoztatni szeretnék embereket. Főleg nem kell megváltoztatni olyasvalakiket, mint Ő. Ugyanakkor szerintem felényire sem értik őt.

Mugli módon veszik le a különlegességét. Ez az “igen tudjuk, jól énekel” stb. Amikor jelzem, hogy „heló, itt van valami nagyon ragyogós dolog”. És erre a válasz az: „igen, ő nagyon jó rajzos”.

Én meg azt mondom, EMBERSÉGBŐL van tehetsége. Ez azonban nem megy át. Hiszen nem mondhatom azt, hogy azért szeretnék adni Neki, mert nagyon ember.

Láttad volna az arcát amikor először meglátott.  És aztán amikor macskákat rajzolgattunk. Felismerem a MEGVAGY és VÉGRE tekintetet. Ez az volt.

Csak ezt nehez megmagyarázni. És nem is kell. Nem a mi hibánk.

Ő olyan, hogy amint meglátom, elkezdek félni, hogy elveszítem.
Pedig én is dolgoztam már ezen elég sokat. Hiszen jobb örülni annak ami van, mint félni attól ami egyszer majd lehet, hogy nem lesz.

Egy varazsvilágot képzelek el.

Ahol tök mindegy, mennyire nem értik meg Őt otthon vagy a suliban: el lehet jönni és lehet működni.

És itt majd szabadon lehet örülni, úgy, hogy mindenki megérti.

Ha valaha is rájössz, van esély

Standard

Úgy tűnik, rátaláltam valamire. Vagyis rátaláltak azok, akikkel egymásra találtunk.

„Ha valaha is rájössz arra, hogy hogyan tudod ezt a képességet tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.” – írja egy igazi csillag igazi csillag édesanyja.

És tudod mit? Nem állok neki elemezni. Idézem a felugrott gondolatokat:

„Hogy igény mindig lesz… de ez a fajta képesség ha valahogy nem örökíthető tovább, akkor elvész.”

„Az országban egyetlen ember tud akril műszemet készíteni… ami megszolalásig hasonlít az igazira. Erzsike majd’ 70 éves és ez a tudás csak az ő fejében van meg… ha Erzsike nem lesz, akkor is lesz szemprotézis csak mondjuk porcelánból… ami soha nem lesz olyan élethű.

A technológia minden bizonnyal tovább adható… de az a művészi képesség, amivel a szemeket megfesti nem.

Szóval te is valamiféle Erzsike néni vagy… csak Robi és bácsi… de viccet félretéve ha valaha is rájössz arra hogyan tudod ezt a képesseget tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.”

Hm…

Lehet, hogy ez a képesség máris megvan a legnagyobb kincseimben. És ez hajt, hogy felszínre hozzam őket?

„Szerintem nem lehet… hanem biztos. Ösztönösen nem engeded el őket…pedig mondjuk a küldetés már rég teljesült. Gondold végig, kik ezek a KINCSEK és tartsd meg őket mindenáron.”

Ez a végső cél nem? Hogy ne csak ragyogjanak hanem képesek legyenek ragyogtatni.

De. Ez a végső cél.

És amikor felfedezek egy kincset, ez kezd el nagyon működni: találtam valakit, aki képes arra, amire én. Képes ragyogtatni. Képes felemelni.

És ő lehet az, aki folytatja mindezt, amikor én már nem leszek. Hát ezért kell mindent megtennem a kincseimért!

Nem tudom, csak úgy jött abból, hogy itt vagyunk

Standard

Miért írtad ezt a „hesteget”?

„Csak úgy. Jött, abból, hogy itt vagyunk.”

Alkotunk. Beszélgetünk. Zenélünk. Már harmadszor találkoztunk, és tudom, hogy ez már az a szakasz, amikor bátorodsz, nyílsz, bátorodsz, nyílsz.

Mert egyre inkább elhiszed, hogy itt elfogadnak. Hogy itt tisztelnek, megértenek. És elmondanám, hogy marhamód hiányoztál is! Mert igen, igenis, hiányoztál. És tudod, mi a legjobb?

Hogy ma már az a flúgos kis valaki lépett be hozzám, aki az első alkalommal éppen csak hogy előbújt belőled. A második alkalommal pedig már megjelent és jelen volt. De most eleve ő érkezett meg, be az ajtón. Azonnal tudtam, hogy megérkeztél.

Mert mindig megérkezel. Csak várni kell. Várni, elfogadni és szeretni.

Annyian elemzik ezt agyon. Régen én is elemeztem. De nem kell. Csak örülni kell neki, de nagyon. Végtelenül.

Köszönöm!

Akárhány részre is oszlik…

Standard

Van, ami elfogy, ha megeszed.

Van, ami elfogy, ha elköltöd. Elfogy, ha elajándékozod.

Van, amiből neked nem lesz, ha másnak adod.

Ha keveset adsz valakinek, akkor kevéssel lesz neked kevesebb. De kevesebb lesz. Ha sokat adsz belőle, sokkal kevesebb lesz neked. Esetleg neked alig marad. Vagy éppen annak, akinek szeretnél adni.

És van, ami akárhány részre osztódhat, mégis minden rész ugyanakkora, sőt nagyobb, mint amilyen eredetileg volt.

Nem létezik féltékenység, ha a szeretet teljesen tisztán áramlik. Nem létezik irígység egy tiszta, emberi kapcsolatban.

Mert a szeretet akárhány részre osztódhat szét.

Adok neked. És neked is adok. És adok neked is. Neki is. Nekik is. Még magamnak is. Mégis: mindenki kapott. Amennyit csak lehet. Vagy még többet?

Nem annyit kapott, amennyim volt. És nem is annyit, amennyi már nekem túl sok lenne.

Nincs olyan, hogy túl sok. Van és kész. Annak jut, akinek jutni szeretne. És aki elfogadja. Befogadja.

Áramlik folyamatosan, mindenfelé, ahová csak szeretnénk. Akárhány felé áramlik, nem lesz kevesebb. Akármennyi is áramlik, mindenkinek jut, végtelen mennyiség. Nincs több, jobb, kevesebb és rosszabb.

Csak egy dolog van.

A szeretet.

Vámos Robi

Ez már nem az az év

Standard

Valami nem tetszik, és hagyod, hogy folytatódjon. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Valaki bánt, és hagyod, hogy folytatassa. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Szeretnél változtatni, mert nem jó úgy, ahogy van. De ez már nem az az év, hogy úgy hagyjad.

Voltak évek, amikor nem szóltál. Mert úgy gondoltad, hogy más fontosabb. Pedig semmi sem fontosabb.

Vannak emberek, akik abból, hogy nem szólsz, azt hiszik, nekik akkor mindent lehet. Legalábbis veled szemben. És az a baj, hogy ha veled szemben azt hiszik, hogy mindent lehet, akkor másokkal szemben is azt hiszik. Ha nem szólsz, másokra is negatív hatással lehet.

Szerencsére ez már nem az az év.

Nem az az év, hogy ne szólj. Hogy ne mondd meg, hogy eddig és ne tovább, mert öcsém, ez már nem fér bele.

Valaki úgy érzi, beleszólhat következmények nélkül az életedbe. De ez már nem az az év, hogy hagyjad.

Hidd el, ez már nem az az év.

Állj a saját lábadra, és 2019 legyen az az év, amikor kibontakozol és szárnyalni kezdesz! Amikor önmagad vagy. Amikor te diktálsz, és lehet, hogy elrontasz dolgokat, de eleged van abból, hogy mindenki megpróbál megmenteni a saját jó sorsodtól. Lehet, hogy jót akarnak. De ha nem indul el, egyetlen madár sem tanul meg soha repülni!

Kezdeményezz. Légy kíváncsi.

És élj.

Ez már nem az az év!

Ajánlott olvasnivaló itt.

 

Ragyogó új évet kívánok!

Vámos Robi

Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért.

Standard

„T. Szülő!
 
Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért. A gyerekek élvezték, engem pedig rádöbbentett, hogy van remény: a gyerekekhez egészen másképp is lehet viszonyulni. Két napja azon gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges. Ajánlani fogom a többi osztálynak is.
 
Köszönettel és üdvözlettel: H. Kornélia”

Gyorslink az órák leírásához:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Ofők írták:
———–

„Kb. 5 perc alatt levetted, hogy ki milyen, és direkt olyan feladatokat adtál, ami felerősíti a dolgokat. Különleges élmény volt látni az osztályt ebből a szemszögből.”
 
„Még fontosabbak lettek nekem ezek a gyerekek. Jobban érzem a saját felelősségemet is.”
 
„Olyan problémákat is feltárt, amiket most időben észrevettem, mielőtt nagy baj lenne belőle.”

Gyerekek mondták:
——————-

„Azért ilyen jó ez a nap, mert itt volt Robi bácsi.”
 
„Mikor jön legközelebb?”
 
„A varázsceruzával minden dolgozat ötösre sikerült!”
 
„Köszönöm szépen, hogy itt voltál és hogy segítettél abban hogy fontos vagyok én is!”

Anyuka írta:
————

„Szerinte Te egy varázsló vagy �
Annyira örülök, hogy volt rá lehetősége megismerni Téged és azt, amit tanítasz a gyerekeknek! Annyi pozitív élménnyel gazdagodott, hogy csak úgy sugárzik � Jó ezt látni!”

�������

Kedves szülő, kedves osztályfőnök!
————————————

Örülök, hogy te is fontosnak tartod a mai rohanós és online világban a valódi értékeket.
Örülök, hogy te is nyitott vagy arra, ami nem egészen szokványos. Hiszen ha más eredményt szeretnénk, máshogyan is kell tennünk a dolgokat.

Köszönet azért, hogy a rád bízott gyerekeket úgy terelgeted az útjukon, ahogyan a legjobb nekik.

2016 óta járom az iskolákat, és azóta már 387 osztályban tartottam foglalkozást. Ez annak idején rajzolgatásnak indult, mára pedig egy igazi önbizalomnövelő és csapatépítő tréninggé vált. Folyamatosan járom az iskolákat, és mindig hamar megtelik a naptáram – köszönet mindazoknak, akik jelentkeznek, mert meglátják ebben a programban a lehetőséget!

Nem kell aggódnod: ha meghívsz, nem leszel fekete bárány. Azt tökéletesen megértem, hogy nemigen létezik olyan tanári kar, ahol minden kolléga egyformán nyitottan és pozitívan áll hozzá egy ilyen speciális programhoz. Ezt minden bizonnyal te is el tudod fogadni. Ez, mind sok más dolog, nem való mindenkinek.

Nektek nagyon is való, ha szeretnéd, hogy

– a gyerekek az osztályban kezdeményezőbbek legyenek és egyéni önbizalmuk növekedjen
– az osztálytársak jobban tiszteljék egymást és végighallgassák a másikat
– közted és az osztály között még erősebb legyen a kapcsolat, megkönnyítve a közös munkát
– felkészítsd az osztályodat a felsőbe lépésre
– a te osztályodba járó gyerekek magas önértékeléssel, kiemelkedő empátiával rendelkezzenek
– a gyerekek elfogadják egymást – mert mindenki másképp különleges
– az osztályodban a konfliktusokat tettek helyett szavakkal is meg tudják beszélni a gyerekek
– versengés helyett egymást emelő közösség alakuljon ki.

Nem rajzot tanítok, hanem egy szemléletet – rajzokon keresztül. Van egy életfelfogásom, s ennek egyik átadási módja, hogy rajzolok. Nyilván néhány rajzos trükköt hazavisznek a résztvevők: pedagógusként, szülőként is tudod majd alkalmazni az itt “ellesett” elemeket.

Nincs pontos módszertan: rövid és könnyed, játékos rajzos gyakorlatokkal kinyitom a gyerekeket. Villámgyorsan megismerem őket, hogy az időt a lehető leghatékonyabban tudjuk kihasználni.

Az óra kettő vagy három tanórát vesz igénybe és mindössze fehér lapra és grafitceruzákra, valamit krétára és táblára van szükség.

Kiknek – miért ajánlom?
————————

1. osztály: A suli egy jó hely, nem kell félni, bátorság!

2. osztály: Megismertem az osztálytársaimat, de vajon eléggé? És mennyire hiszem el, hogy amit csinálok, az tetszeni fog másoknak és saját magamnak?

3. osztály: Hú, már kell tanulni is, lazítani mikor fogunk? Majd most: úgy tanulunk, hogy nem is tanulunk!

4. osztály KIEMELTEN AJÁNLOTT: Sok a változás, kamaszodunk… és ki fogunk kerülni a tyúkanyónk szárnyai alól, jön a felső, mi lesz?

5. osztály: Már nagyok vagyunk, de ne csússzunk szét, ha lehet! És bírjuk jobban a változásokat, ne essünk kétségbe!

6. osztály: Több új tantárgy, otthoni tanulás hegyek. Tartsunk össze, használjuk ki, hogy egy jó csapat tudunk lenni, ha akarunk!

7. osztály: Ej, de megnőttünk! Főleg a csajok… A fiúk is? Sok a veszekedés. Oldjuk meg!

8. osztály: Hú, már mindent tudunk. De vigyázzunk, ne legyen túl nagy az az arc! És hogyan tovább? Mik leszünk, ha nagyok leszünk?

Mit mondj ofőként a szülőknek vagy szülőként az ofőnek?
————————

Ha aggaszt, hogy hogyan fogod a szülőket (vagy az ofőt) meggyőzni arról, hogy ez jó lesz az osztálynak, és érdemes erre szánni az osztálypénzből:

Küldd el a program leírását a szülőknek vagy pedagógus kollégáidnak!

Hidd el, minden szülő látni fogja gyermekén délután, hogy „hopp, itt valami történt”. Ezt pénzben nemigen lehet kifejezni. A foglalkozás nem ingyenes, ugyanakkor a program egy bábszínházazás árában van – gyermekekre leosztva teljesen reális összeg, mindenki meg fogja érteni.

Mikor tudok elmenni hozzátok?
——————————-

Amikorra beírjuk a naptárba. No, ez nem mindig olyan egyszerű, mert amikor észbe kapnak az ofők, akkor elárasztanak 🙂 Így a naptár huss, betelik. Kedden és csütörtökön járok a sulikba, ezek a napok kiadók. Egyelőre még januári időpont is van, de a naptár kb. februárban szokott megtelni a tanév végéig.

Kérlek tehát benneteket, hogy cselekedjetek mihamarabb, ugyanis:

– Véges a szabad időpontok száma.
– A tiszteletdíj kissé emelkedik a második félévtől.
– Alig várom, hogy lássalak titeket!

A lényeg, hogy legyen meg a jelentkezés, onnantól már foglalt a helyetek.

Kérlek, ha jelentkeztek, beszélj kollégákkal is, mert ha már elmegyek a sulitokba, akkor szívesen megyek egy nap akár 3-4 osztályba is – így megoszlik az útiköltség.

Az órákat több tanítványom javaslatára „Ragyogástan”-nak kereszteltük el. Talán ez fedi le a legjobban a dolgot.

Már így is nagyon sok a szöveg. Néha elég egyetlen mosoly is, és tudod: igen, erre lesz nektek is szükségetek.

Az óra leírását itt megtalálod:

Az osztály ahogy még sosem láttad

Még részletesebben:

Hívj meg az osztályba! Alig várom!

Találsz az oldalon interjúkat is, ha nagyon kíváncsi vagy! Tök jó ezeket a gyerekeknek is megmutatni a foglalkozás előtt pár nappal, hogy mégis kire-mire számíthatnak.

Szeretettel várom a találkozást, jelentkezzetek minél hamarabb, és kérlek, ennek a bejegyzésnek a megosztásával iskolai csoportban, osztálycsoportban segítsetek a gyerekeknek, hogy részük lehessen ebben az élményben. Köszönöm szépen!

Max. energiával:

Vámos Robi
gyermek- és diadal coach
www.gyemantbogar.hu

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön

Standard

Nem tudjuk, mi ez, és csak jön.

Mint valami pozitív forgószél.

Épp a fordítottja, mint ami a hírekben megy. Tudom, nem lehet a fejünket a homokba dugni, mert van baj bőven. Könny is, könnygáz is, baleset is, betegség is.

De ebben a világban itt semmi nem jön be ezekből. Valami teljesen más tölti meg ezt a kis szigetet. Ami reméljük, egyre nagyobb lesz.

Mert egyre csak jön, mint egy mérhetetlen boldog csomagokból álló, oda-vissza ható láncolat. Megy ki egy pici csomag, jön vissza egy nagy. Megy egy nagy, jön egy még nagyobb. Szinte az már a nehézség, hogy befogadjuk ezt a sok jót.

Köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap ilyen végtelen mértékű szeretetet sugároznak!

Jön egy kép. Egy kis hír.

Egy rajz. Egy üzenet írásban. Rajzban. Csak egy szösszenet, de hihetetlen erő! Egy hozzászólás, amit lehet, hogy én érzek csak ilyennek az egész világon, de nagyon ilyen. Nagyon olyan, amilyennek sok másiknak is lennie kellene.

Tanítani kellene, ahogy működtök! És ebben erősítelek meg benneteket, hogy tudjatok tanítani.

Mert ha erősek vagytok, akkor együtt felemeljük az egész világot. Akkor is, ha vele emelünk olyasvalakiket, akik nem is akarnak felemelkedni. És lesznek, akik nem tudják, miről beszélek, de mégis: felemelkednek. Nem is veszik majd észre, de nem baj az.

Ez minket nem fog zavarni. Mert mi tudjuk, hogy valami hihetetlen csúcs dolgot teszünk, tettünk máris.

Ki mondja még ezek után, hogy nem létezik varázslat?

Amikor itt ömlik, forrón, édesen, sűrűn és feltartóztathatatlanul?

Köszönöm, hogy vagytok!

Robi

Dius ajándéka

Ne felejts el ragyogni

Standard

Ne felejts el ragyogni.

A napsütésben fürödni
Örülni egy pohár víznek
Leheverni, pihenni
Időt adni minden íznek
Értékelni, adni, kapni
Jól mulatni
Nevetni és nevettetni
Védeni és vigyázni
Fogni és elengedni
Kincseidet óvni
Ha kell, szólni
Nem hagyni ha nem akarod
Szeretni ha akarod
Lelkesítve lelkesedni
Erőt adva melengetni
Mosollyal jutalmazni
Szívvel látni, szívből adni
Önmagadat megbecsülni
Zenélni és alkotni
Működni, mert jó vagy
Világíts, fényesíts,
Kis kérés, nem nagy
Légy pont ilyen
Jó is lesz így
Magad ura
Magad hölgye
Ragyogásnak szíves völgye.

VR2018

Micsoda erő van benned!

Standard

Mert végtelen tehetség vagy.

Olyan, akiért érdemes volt az egészet elkezdenem. Csak azért érdemes volt elkezdenem, hogy miután elkezdtem, évekkel rá találkozhassunk. Hogy megmutasd, mire vagy képes.

Hogy megcsillantsd. Hogy megláthassa a nagyvilág: IGEN, képes vagy kihozni magadból a csodát. Mert végtelen kreativitással működsz. Képes vagy pár vonalból kincset alkotni.

De a csodára árny vetül.

Mert nem mindenki fogja fel ezt. És van, aki bánt. Van, aki másokat bánt körülötted. Van, aki a barátaidat bántja.

Egy törékeny kismadarat büntet azzal, hogy nulla tisztelettel bánik vele. Letöri a szárnyait és nevet rajta.

De te ezen nem akadsz fent.

Mert végtelen erő van benned. Nagyon érzel mindent, és ez néha fájdalomhoz vezet. De tudod kezelni a fájdalmat. Mert közben végtelen erős vagy.

Micsoda erő van benned, hogy így, ebben a környezetben is előtört belőled a csoda!

Micsoda erő van benned, hogy a kegyetlen külvilágtól függetlenül vagy képes így működni.

Persze tudom: nem függetlenül. Mert jobb is lehetne, ha hagyná a világ. Mennyivel jobb lenne mindez, ha nem lenne semmi kegyetlenség körülötted. Ha nem szekálnák egymást melletted.

Ha nem szólnának be neked, hogy kussolj, ülj már le, süket vagy? Ha nem tipornák sárba az önbecsülésed. Ha nem becsmérelnének folyamatosan és nem nevetnének sokan a rád mondott értelmetlen poénokon.

Mennyivel jobb lenne, ha tisztelnének. Ha elismernének. Ha megértenének. Ha tanulnának tőled. Mert tőled csak tanulni lehet.

Nézz csak körbe. Sokan tanulnak tőled. Sokan néznek fel rád. Igenis vannak, akik meglátták már benned a kincset. Mégsem irigykednek, hanem elfogadják, hogy igen, Te jó vagy. Nagyon jó.

Lehet, hogy nem hétköznapi. Nem szürke. Nem tucat és nem sablonos. Egyéniség.

Nézz körbe. Vedd észre, hányan szeretnek.

És vedd észre, micsoda erő van benned!

Én tudom.

Megvédeni nem tudlak a kegyetlenségtől. De meg tudlak úgy erősíteni, hogy bízz annyira magadban, hogy ne számítson senki, aki ellened fordul. Mert aki ellened fordul, az maga ellen fordul. Kényszerből: magával van baja. Veled nincs baja. Csak épp nem lát. Nem hall. Csak magát látja egyedül. Magának akar mindent.

Pedig te vagy az, aki megérdemli a mindent. Mindent, ami jó.

Vigyázz magadra. Engedd meg magadnak, hogy erős legyél. És mutasd meg a világnak, micsoda erő van benned. Hogy még így is csodákra vagy képes.

És ha még erősebb leszel, tiéd lesz a világ. És ha tiéd lesz a világ, képes leszel másokat erősíteni.

Mert végtelen tehetség vagy. Nagy szükség van rád!