2.300 résztvevő, nagyon nagyon szívesen!
Nézd vissza itt:
Közzétette: Vámos Robi – 2020. március 24., kedd
Virtuális ONLINE Rajzóra a Facebookon – 2020. március 24.
ragyogástan
Egyik jobb, mint a másik és közben mindkettő szr?
Nem semmi. Megfogalmazhatatlan ez az öröm és hála. Legszívesebben ujjonganék csak úgy!
Macskákat rajzoltunk. Nem akárhogy: csukott szemmel, odanézve, félrenézve, hátunk mögött, mindenhogyan. Persze, ment. Jól. Elfeledve a gondokat, elfeledve, hogy mit ír a tudomány, azt állítva, hogy ennek nem is kellene elvileg sikerülnie. Hiszen az ember erre nem képes – elvileg.
És már az első óra elején is kijött, hogy megint találtam egy olyan csodát, akinek a fél világot kellene tanítania és akit receptre kellene felírni sokaknak. Mert feltűnt, mennyire kíváncsi, mennyire érdeklődő, mennyire nyitott, lelkes és lelkesítő.
Jöttek tehát a macskák. Ebben a gyakorlatban nem az a lényeg, hogy szépet alkossunk. Hanem hogy levonjuk a tanulságokat, ráadásul okoskodás nélkül, természetesen. Ki várná el, hogy valaki úgy rajzoljon egy gyönyörű macskát, hogy nem is néz oda? Vagy hogy bal kézzel „rosszabbik” kézzel, csukott szemmel szépet alkosson? Apropo rosszabbik kéz. Na, olyan nincs. És „MD” ezt ma ismét bizonyította, überelve ezzel minden félig tele – félig üres pohár filozófiát.
Elkészült a két macska. Egyik sem egy matyóhímzés. Nekem mondjuk kifejezetten tetszenek. Szerintem ha ez a minta rákerülne gyerek ágyneműre, függönyre, bögrére, azt az emberek megvennék. Naná. Mert benne van az energia. Mert ez egy csoda! És ha ez nem lenne elég, akkor a válaszban mindenképp ott a ráadás:
Kérdezem az osztályt, ki szerint lett egyik macska rosszabb, mint a másik? Néhány kéz emelkedik.
Kinek lett az első jobb? Pár kéz.
Kinek lett a második jobb? Kevés kéz.
Ki gondolja úgy, hogy alig van különbség? Kisebb tartózkodás.
És hátul megszólal egy hang, azé, aki olyan csodálatosan kíváncsi volt eddig is, és aki nem rejtette véka alá, hogy bizony tök jól érzi magát:
„Szerintem egyik jobb, mint a másik.”
Á!
Á!
és Ó!
EZ az a mondat, ami konkrétan és menthetetlenül segít MINDENKIN!
MD, az ilyen emberek viszik előre a Világot! Ez óriási! Gratulálok!
És akkor a hab a tortán: a naggyon nagggyon furcsa témazáró. Csak nézd a válaszokat és megérted:
Fura és bátor – igen, ez vagy Te. Példa sokaknak. Sok felnőtt csak szeretne félig ilyen gondolkodást magának!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy ilyen élményben lehetett ma részem!
Szeretettel várlak benneteket a közös rajzoláson!
Robi
Frissítés két héttel később:
Ma folytattuk-továbbvittük a LEGENDÁS furcsa macskákat Dórival!
Nem mellesleg csináltattam egy igazán egyedi Dóris idézetes bélyegzőt, amivel másokkal is meg tudja osztani ezt a hatalmas tanítást.
És máris meg is osztotta, hiszen ma Keszegre, az örök-kedvenc sulimba látogattunk el együtt, ahol Dóri foglalkozott a gyerekekkel.
Óriási szüksége van ezekre a kincsekre a világnak! Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos emberekkel tölthetem a mindennapjaimat!
Köszönöm!
Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi
Már harmadszor járok ebben az osztályban.
Jó itt. És feladat is van. Rájövünk, ismét, hogy minden lehetséges. Minden sikerül. Még az is, amiről a tudomány bebizonyította, hogy lehetetlen. Ha találkozunk mesélek pár ilyen sztorit. Érdekes igazságok jönnek elő!
Viki nagyon lelkes. A rajzait egy kilométerről felismerem. Mindig hozzátesz valamit, ami még inkább kedvessé teszi azt, ami amúgy is kedvesebb, mint az átlag. Viki nagyon nem átlag.
Kártyák az óra végén. Vikié a táskámon pihen.
Kiosztom a kártyákat. Vándorló kártyák. Mindegyik elindul valakitől, és vándorolni kezd. Vagy marad. Ahogy tetszik neki.
Ragyogó arcok, és szokás szerint: kicsengetnek és maradnak. Aztán lassan elkezdenek mozgolódni.
Viki pedig odajön hozzám és úgy ölel, hogy úgy érzem, csak gerincem van, semmi más. Rámnéz. A szemeiben végtelen hála van. Néhány éve még képtelen voltam feldolgozni ezt. Most is van még hová fejlődni. Ahogy néztem őt, kimondtam:
„- Köszönöm! Látom a szemedben, hogy ezt mondod!”
Viki erre vigyorog. Aztán megszólal:
„- Nem, nem csak ez van a szememben, Robi bácsi!”
„- Hanem, mi még?”
„- Hát aaaaz, hogy te nagyon jó dolgot csinálsz, és ez való neked és csináld tovább, hogy másoknak is olyan jó legyen, mint nekem!” – és még ha lehet szorít a gerincemen. De nincs vége:
„- Neked ezt kell csinálnod, sose hagyd abba, jó?” – és vigyorog, mint a tejbetök!
Atyavilág! 8 évesen ilyen intelligencia – ez az én igazi ajándékom. Nem a dicséret, nem az elismerés. Soha nem arra hajtottam. Azért teszek nap mint nap, hogy ilyen kincseket fedezzek fel és láthassam a szemükben ezt a végtelen örömet és jóságot.
Robi
Ha befogadod, jönni fog – ha kaput nyitsz, neked is kapuk nyílnak
Mert lehet, hogy most csukva vagy.
Legalábbis ezt látják azok, akik nap mint nap elmennek melletted. Sőt, tudod, mit? Az tök rendben van, ha csukva vagy. Mert nem kell megváltoznod, és görcsösen figyelned rá, hogy megnyílj. Az izzadságszagú lenne. És nem is te lennél. Ha hirtelen repdesni kezdenél, és csip csirip, mindenkivel szabadon dumcsiznál, azt hinnék, valami bajod van. Vagy megkérdeznék: „Hát te mit szedsz, én is kérek belőle!”.
Ne szedj semmit. Sosem.
És ne is akarj változni. A változás magától jön és nem te változol, hanem minden. Ami körülötted történik: változik. Akik körülötted mozognak: változnak.
Befogadás
Ha nem fogadod be azt, amit kapsz, nem is jön ki belőled. És ha nem jön ki belőled, akkor nem tudja más befogadni. Az sem, aki be tudná.
És én is figyelek erre: ha túl sokat adok neked, talán meglepődsz, hogy ilyen is van. Sok idő kell, mire elhiszed, hogy tényleg Téged szeretlek és nem a cuccaidat, nem a munkáidat, nem azt, hogy milyen vagy vagy milyen nem vagy. És nem is azt szeretem benned, hogy megnyílsz és ragyogsz. Mert ahhoz, hogy valakit szeressünk, nem kell neki megnyílnia. Szerethetjük úgy is, hogy zárva marad.
Szerethetünk valakit úgy, hogy nincs velünk. Hogy nincs ott. Vagy akkor is szerethetjük, ha ott van, de éppen mást csinál. Kizárólag rajtunk múlik, hogy szeretünk valakit, vagy sem.
Mert a szeretet csak úgy van. Nincs adok kapok. Mégis van adás és befogadás. Ha nincs befogadás, az adás takarékon érkezik. Ha teljes a befogadás, az adás áradásba megy át. És megtörténik a csoda.
Apránként
Néha több óra is kell, mire egy picit, résnyire kinyílik a kapu. És akkor, ott, abban a pillanatban be lehet küldeni egy pici felderítőt. Egy kis felderítő szívecskét. Aki odabent megérinti az apró kis virágokat, kis harangokat, kis lélekhúrokat. És ha jól csinálja, akkor bent is marad. Nem jön ki, vissza a résen át. És ekkor a kapu tágabbra nyílik. „Jöhet még szívecske, örülök neki!” – mondja egy hang odabentről. És megérkezik a ragyogás.
És én ezt láttam ma a szemedben, a mosolyodban. Megérte kivárnom ezt a több órát. Sőt. Ha úgy tetszik, negyven évet vártam arra, hogy találkozzunk. És most nagyon örülök.
Köszönöm Neked. Mert erről szól az életem!
Robi
U.i.: hogy mennyire erről szól, hallgad meg ezt. Liza – rögtönzés zongorán. 1:30-nál nyílik a kapu.
Ajánlott olvasmány: Megláttam a szemében
Gyémántbogár Díj 2019 eredmények
A 2019-es Gyémántbogár Díj pályázat minden várakozásunkat felülmúlta, ugyanis
2.633 rajz érkezett be hozzánk!
Ez valami nagyon szuper dolog, ahogy már az elején sejtettük az első néhány beérkező pályamű alapján.
Dolgozni fogok rajta, hogy ez a rengeteg szeretetenergia utat találjon magának, és láthassa ország-világ, hogy a gyerekek milyen csodákra képesek. Mert ezt látni kell! Nem jó, ha visszakerülnek a borítékokba és dobozokba!
Köszönjük a csodás alkotásokat tehát, és egyben a szokásos frázis következik: a zsűri nehéz helyzetben volt. Hiszen 2.347 rajz közül most mindössze kilencet kellett választanunk.
Első, második és harmadik helyezetteket, valamint különdíjasokat választottunk.
Íme, a helyezést vagy különdíjat elért pályázók névsora abc rendben:
Beck Barbara Kamilla, Monyoród
Boros Nóra, Barcs
Győri Boglárka, Maglód
György Annamária, Debrecen
Halász Ágnes, Verpelét
Jakab Laura, Szigetszentmiklós
Jaskó Emõke, Sárospatak
Kovács Kata Réka, Debrecen
Krasnyánszki Stefánia Lujza, Budapest
Martonos Petra, Budapest
Nagypál Borbála, Sándorfalva
Oldal Szonja, Tápiószele
Orosz Richárd, Mátészalka
Pattogató Márk Manó, Budapest
Szabó-Nagy Csenge Eszter, Százhalombatta
Szakmáry Fruzsina, Budapest
Turányi Ábel, Újcsalános
A helyezést elérteknek gratulálunk! Külön levélben is értesítjük őket nagy szeretettel. A díjátadón pedig feltétlenül számítunk megjelenésükre, hiszen csak itt derül ki, ki milyen helyezést ért el.
A helyezést elért pályaműveket itt meg lehet tekinteni:
Gyémántbogári üdvözlettel, a zsűri:
Barabás Lujza, Kompolti Hanna, Koncsik Viktória, mint a zsűri gyermek tagjai
valamint Barf Attila, Korognai Dávid és Vámos Robi
Állítsuk be az osztály hangerejét?
Állítsuk be az osztály hangerejét ? – mindezt az erőszakmentes kommunikáció és egy kis rajz segítségével.
Pedagógusok figyelmébe egy kis eszköz, amit az óráimon akkor használok, ha az egymásra figyelés a témánk.
Persze nem arról van szó itt, hogy én állítom a hangerőt.
Valójában ezzel a kis eszközzel csak JELZEM, hogy én hogy ÉRZÉKELEM őket.
Innen már tudják, mi lehet a megoldás, ha szeretnének egymásra figyelni:
? Zöld: minden oké.
⚠️ Sárga: figyelj, mert épp nem hasznos az idő, amit együtt töltünk, mert a zajszint nem engedi, hogy aki akar figyelni, az tudjon is. Egyszerűbben: mindjárt piros!
? Piros: megyek haza. ?
Sok esetben elegendő csak megfogni a kis jelző mágnest és máris csendre intik egymást.
Így lehet fenyítés nélkül, lágyan, belső motivációt generálva kordában tartani őket még akkor is, ha az óra nagyon nagyon vicces és laza.
Fontos, hogy ezt az eszközt NEM SZABAD KINYOMTATNI és kiragasztani valahova örökre, mert elkopik a hatása. Igen, egy idő után le kell törölni és már elég csak a mágnes. Ha pedig csökken a hatás, újra fel lehet rajzolni a skálát, ráadásul új, figyelemfelhívóbb, esetleg metaforikusabb jelöléssel lehet ellátni. Voldemort lehet a piros 😉
Használjátok egészséggel!
Robi
Élőben: https://gyemantbogar.hu/az-osztaly-ahogy-meg-sosem-lattad/
Kék haj sztori második felvonás: Minden a lehető legnagyobb rendben van
Történt egy emlékezetes eset, melyről cikket is írtam. És úgy gondolom, mindenből lehet pozitív kört kanyarítani.
Ma találkoztam Velük. Igen, nagy V-vel.
A folytatás pedig maga a csoda – ebben a videóban megmutatom, hogy a megoldás mindig a szívben van:
Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért.
„T. Szülő!
Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben részesíteném ezért az ajánlásért. A gyerekek élvezték, engem pedig rádöbbentett, hogy van remény: a gyerekekhez egészen másképp is lehet viszonyulni. Két napja azon gondolkodom, hogy ez hogyan lehetséges. Ajánlani fogom a többi osztálynak is.
Köszönettel és üdvözlettel: H. Kornélia”
Gyorslink az órák leírásához:
Ofők írták:
———–
„Kb. 5 perc alatt levetted, hogy ki milyen, és direkt olyan feladatokat adtál, ami felerősíti a dolgokat. Különleges élmény volt látni az osztályt ebből a szemszögből.”
„Még fontosabbak lettek nekem ezek a gyerekek. Jobban érzem a saját felelősségemet is.”
„Olyan problémákat is feltárt, amiket most időben észrevettem, mielőtt nagy baj lenne belőle.”
Gyerekek mondták:
——————-
„Azért ilyen jó ez a nap, mert itt volt Robi bácsi.”
„Mikor jön legközelebb?”
„A varázsceruzával minden dolgozat ötösre sikerült!”
„Köszönöm szépen, hogy itt voltál és hogy segítettél abban hogy fontos vagyok én is!”
Anyuka írta:
————
„Szerinte Te egy varázsló vagy �
Annyira örülök, hogy volt rá lehetősége megismerni Téged és azt, amit tanítasz a gyerekeknek! Annyi pozitív élménnyel gazdagodott, hogy csak úgy sugárzik � Jó ezt látni!”
�������
Kedves szülő, kedves osztályfőnök!
————————————
Örülök, hogy te is fontosnak tartod a mai rohanós és online világban a valódi értékeket.
Örülök, hogy te is nyitott vagy arra, ami nem egészen szokványos. Hiszen ha más eredményt szeretnénk, máshogyan is kell tennünk a dolgokat.
Köszönet azért, hogy a rád bízott gyerekeket úgy terelgeted az útjukon, ahogyan a legjobb nekik.
2016 óta járom az iskolákat, és azóta már 387 osztályban tartottam foglalkozást. Ez annak idején rajzolgatásnak indult, mára pedig egy igazi önbizalomnövelő és csapatépítő tréninggé vált. Folyamatosan járom az iskolákat, és mindig hamar megtelik a naptáram – köszönet mindazoknak, akik jelentkeznek, mert meglátják ebben a programban a lehetőséget!
Nem kell aggódnod: ha meghívsz, nem leszel fekete bárány. Azt tökéletesen megértem, hogy nemigen létezik olyan tanári kar, ahol minden kolléga egyformán nyitottan és pozitívan áll hozzá egy ilyen speciális programhoz. Ezt minden bizonnyal te is el tudod fogadni. Ez, mind sok más dolog, nem való mindenkinek.
Nektek nagyon is való, ha szeretnéd, hogy
– a gyerekek az osztályban kezdeményezőbbek legyenek és egyéni önbizalmuk növekedjen
– az osztálytársak jobban tiszteljék egymást és végighallgassák a másikat
– közted és az osztály között még erősebb legyen a kapcsolat, megkönnyítve a közös munkát
– felkészítsd az osztályodat a felsőbe lépésre
– a te osztályodba járó gyerekek magas önértékeléssel, kiemelkedő empátiával rendelkezzenek
– a gyerekek elfogadják egymást – mert mindenki másképp különleges
– az osztályodban a konfliktusokat tettek helyett szavakkal is meg tudják beszélni a gyerekek
– versengés helyett egymást emelő közösség alakuljon ki.
Nem rajzot tanítok, hanem egy szemléletet – rajzokon keresztül. Van egy életfelfogásom, s ennek egyik átadási módja, hogy rajzolok. Nyilván néhány rajzos trükköt hazavisznek a résztvevők: pedagógusként, szülőként is tudod majd alkalmazni az itt “ellesett” elemeket.
Nincs pontos módszertan: rövid és könnyed, játékos rajzos gyakorlatokkal kinyitom a gyerekeket. Villámgyorsan megismerem őket, hogy az időt a lehető leghatékonyabban tudjuk kihasználni.
Az óra kettő vagy három tanórát vesz igénybe és mindössze fehér lapra és grafitceruzákra, valamit krétára és táblára van szükség.
Kiknek – miért ajánlom?
————————
1. osztály: A suli egy jó hely, nem kell félni, bátorság!
2. osztály: Megismertem az osztálytársaimat, de vajon eléggé? És mennyire hiszem el, hogy amit csinálok, az tetszeni fog másoknak és saját magamnak?
3. osztály: Hú, már kell tanulni is, lazítani mikor fogunk? Majd most: úgy tanulunk, hogy nem is tanulunk!
4. osztály KIEMELTEN AJÁNLOTT: Sok a változás, kamaszodunk… és ki fogunk kerülni a tyúkanyónk szárnyai alól, jön a felső, mi lesz?
5. osztály: Már nagyok vagyunk, de ne csússzunk szét, ha lehet! És bírjuk jobban a változásokat, ne essünk kétségbe!
6. osztály: Több új tantárgy, otthoni tanulás hegyek. Tartsunk össze, használjuk ki, hogy egy jó csapat tudunk lenni, ha akarunk!
7. osztály: Ej, de megnőttünk! Főleg a csajok… A fiúk is? Sok a veszekedés. Oldjuk meg!
8. osztály: Hú, már mindent tudunk. De vigyázzunk, ne legyen túl nagy az az arc! És hogyan tovább? Mik leszünk, ha nagyok leszünk?
Mit mondj ofőként a szülőknek vagy szülőként az ofőnek?
————————
Ha aggaszt, hogy hogyan fogod a szülőket (vagy az ofőt) meggyőzni arról, hogy ez jó lesz az osztálynak, és érdemes erre szánni az osztálypénzből:
Küldd el a program leírását a szülőknek vagy pedagógus kollégáidnak!
Hidd el, minden szülő látni fogja gyermekén délután, hogy „hopp, itt valami történt”. Ezt pénzben nemigen lehet kifejezni. A foglalkozás nem ingyenes, ugyanakkor a program egy bábszínházazás árában van – gyermekekre leosztva teljesen reális összeg, mindenki meg fogja érteni.
Mikor tudok elmenni hozzátok?
——————————-
Amikorra beírjuk a naptárba. No, ez nem mindig olyan egyszerű, mert amikor észbe kapnak az ofők, akkor elárasztanak 🙂 Így a naptár huss, betelik. Kedden és csütörtökön járok a sulikba, ezek a napok kiadók. Egyelőre még januári időpont is van, de a naptár kb. februárban szokott megtelni a tanév végéig.
Kérlek tehát benneteket, hogy cselekedjetek mihamarabb, ugyanis:
– Véges a szabad időpontok száma.
– A tiszteletdíj kissé emelkedik a második félévtől.
– Alig várom, hogy lássalak titeket!
A lényeg, hogy legyen meg a jelentkezés, onnantól már foglalt a helyetek.
Kérlek, ha jelentkeztek, beszélj kollégákkal is, mert ha már elmegyek a sulitokba, akkor szívesen megyek egy nap akár 3-4 osztályba is – így megoszlik az útiköltség.
Az órákat több tanítványom javaslatára „Ragyogástan”-nak kereszteltük el. Talán ez fedi le a legjobban a dolgot.
Már így is nagyon sok a szöveg. Néha elég egyetlen mosoly is, és tudod: igen, erre lesz nektek is szükségetek.
Az óra leírását itt megtalálod:
Még részletesebben:
Találsz az oldalon interjúkat is, ha nagyon kíváncsi vagy! Tök jó ezeket a gyerekeknek is megmutatni a foglalkozás előtt pár nappal, hogy mégis kire-mire számíthatnak.
Szeretettel várom a találkozást, jelentkezzetek minél hamarabb, és kérlek, ennek a bejegyzésnek a megosztásával iskolai csoportban, osztálycsoportban segítsetek a gyerekeknek, hogy részük lehessen ebben az élményben. Köszönöm szépen!
Max. energiával:
Vámos Robi
gyermek- és diadal coach
www.gyemantbogar.hu
Ne védd a gyermeked a jótól! Miért kell felnőnie tizenegy évesen?
Ragyogástan® óra. Nagy iskola, nagy osztály, kis világ.
Kártyás mókával kezdünk.
Ezt hoooooogy?
Az örök mondat, amit fel szoktam írni a táblára.
Mi volt ez? Csalás? Áh. Gyerekek! Majd ha felnőttek lesztek, ráértek annak minősíteni. Mondjuk akkor nem sokat fogunk beszélgetni.
Mindenki ragyog. Tehát nem csalás. Nem szemfényvesztés. Csoda talán?
Ez az! Varázslat! Ötödikben? Miért ne?
De egy valaki nem lelkes. Be van kuckózva. Ez sem baj. Csakhogy közben jelentkezik.
„Nem létezik varázslat!” – mondja kissé lenéző arckifejezéssel.
Én mosolygok. Mert már látom rajta, hogy kezdi megérinteni a dolog. Mert lehet, hogy otthon azt tanítják, hogy nincs varázslat. Ne higgy senkinek. Ne higgy semmiben. A világ veszélyes hely. Anyucika jó, anyucika megvéd, mint az Aranyhajban.
Ne védd a gyermeked a jótól! Kételkedhetsz. Minősíthetsz. Csak hagyd már kérlek a gyermeked gyermeknek maradni!
Miért nem hihet a varázslatban tizenegy évesen? Egész biztosan nem ő döntött így. Mert látom a szemében, hogy elhiszi. De nem vallhatja be, mert akkor éretlen lesz egyesek szemében? Ne hülyéskedj már kisfiam. Ne legyél már ilyen ovis, kislányom. Ez csalás, trükk, hazugság, és a bácsik nénik veszélyesek. Ki tudja, mikor változtatnak át szív tízessé? Vigyázz nagyon, kinek hiszel.
„Nem létezik varázslat!” – keserű állítás. Pedig a világ igenis édes. Amíg gyerekek vagytok, addig mindenképp.
Miért ne létezhetne varázslat?
Ő végig, majdnem három órán át nem ragyog. Valami nem engedi.
Csak, tudjátok, az igazi ragyogás nem tudatos dolog. Az ott van legbelül. Nem lehet visszafogni, ha elindul. Én meg észreveszem ezer arc között is.
A harmadik óra vége. Amikor szól a csengő, és nem mozdul senki. Mondom, hogy köszi a figyelmet, satöbbi satöbbi. Itt megtaláltok, ha kellenék még. De nem mozdulnak. Csak egy valaki jelentkezik:
„Mikor jössz még?”
„Amikor elhívtok!”
„Akkor gyere még!”
Aztán kijön, és ugrál, mint egy GYEREK. A többiek is. De ő a szószóló. Aki szerint nincs varázslat. Végigült faarccal majdnem három órát, míg a többiek ragyogtak és nevettek. És most itt ugrál, nevet:
„Gyere megint! De mikor? Gyere el megint légyszi légysziiiii!” – mint egy atomerőmű, úgy ömlik belőle az energia.
„Figyelj csak ide” – mondom, és nyugalomra intem. Az osztály visszaül a helyére.
„Eddig ott ültél, és azt hittem a fejemet veszed.” – mosolyog. „Most pedig itt vagy és imádod az egészet.”
Hát mi ez, ha nem varázslat?
____
RAGYOGÁSTAN® óra:
Fogom a kezed
Láthatatlanul fogom.
Tél volt még. Most pedig tél van már.
És semmi nem változott.
Érzem.
Láthatatlan kapocs – és mindig ott van, minden nehézség ellenére. Távolság sincs. Tél sincs, nyár sincs, tavasz sincs, ősz sincs.
Nincs sem meleg, sem hideg. Csak szeretet van.
Hamarosan újra találkozunk, Dia!