– Fáradt vagy?
– Aha.
– Sok a dolog?
– Nem…
– Mi fárasztott ki?
– A hülyék.
– Hű! Sok hülye van?
– Eléggé.
– Hány?
– Nem tudom, három…
– Hogy döntötted el, hogy hülyék?
– Nem normálisak.
– Egyre jobb!
– Mit tettek?
– Csak hülyék.
– És te?
– Én fáradt vagyok. (mosoly, nyertem)
– Remek. Zavar, hogy hülyék?
– Ja.
– Az a baj, hogy hülyék vagy az, hogy nem bírod a hülyéket?
– Nem bírom.
– Ha holnaptól bírnád a hülyéket, akkor nem lennél fáradt?
– Lehet.
– Szuper! Mi segítene?
– Ha másutt vannak, mint én.
– És ha te vagy másutt?
– Az is jó.
– Mi akadályoz meg, hogy másutt legyél, mint a hülyék?
– Fáradt vagyok.
– Lehet, hogy túl sok erőd megy el a hülyékre?
– Az biztos!
– Ki dönt arról, hogy mire megy el az erőd?
– Hát én.
– Az szuper! Akkor hajlandó vagy úgy dönteni, hogy nem a hülyékre szánsz erőt, hanem másra?
– Persze! (mosoly)
– Akkor mi lenne, ha lerajzolnál mondjuk három dolgot, amire szívesen szánnál az erődből?
– Aha!
(…)
– Hú, ez itt FUTÁS?
– Igen!
– Wow! Azt fáradtan hogy?
– Simán. Szeretek futni.
– Akkor is, ha fáradt vagy?
– Ehhez nem vagyok fáradt 🙂
– Csak a hülyékhez?
– Igen.
– Akkor ezt megbeszéltük?
– Meg. Vagyis…
– Vagyis? Mi van még?
– Nagyon szeretlek.