Az éberség átok vagy áldás?
Érzékenynek lenni előny vagy kín?
Akkor vesszük észre, hogy valami gáz van, ha éberek vagyunk. És akkor cselekszünk, ha hallgatunk erre az éberségre.
Ha elnyomjuk ezt az éberséget, vagy bedugjuk a fejünket a homokba, mint a strucc, vagy azt mondjuk: „Á, ez most nem fontos, ezzel most nem kell foglalkozni!” – azzal azt mondjuk, hogy lemondunk erről az éberségről – vagy ennek a jótékony hatásáról.
Aztán persze elkezdjük azt mondogatni, hogy az éberségünk, az érzékenységünk nem hasznos, hanem kellemetlen.
Sőt!
Nem áldás, hanem átok.
Aztán ugye megpróbáljuk azt, hogy…
Vannak olyan emberek, olyan nárcisztikusok, olyan uralkodók, olyan elnyomók, akiket rögtön észlelünk, de nem merünk szólni.
Ezek az emberek azt hiszik, hogy utána amit csinálnak, az helyes, hiszen nem szóltunk a tetteik miatt. Elkezdenek rajtunk uralkodni, de nem merünk szólni, nem merünk ebből kilépni, mert akkor Jajj mi lesz?
Nem szólunk. Meghunyászkodunk. Összejövünk egy olyan párral például, aki elnyomó zsarnok: nárcisztikus és borzasztó, és nem is vesszük észre mit csinálunk.
Magunkat kinyírjuk, a gyerekeinket pedig egy valamiféle álotthonszerű pokolba helyezzük, mert így bizony nem tudnak élni. El kell titkolniuk esetleg azt, hogy jól érzik magukat. El kell titkolniuk minden olyan dolgot ami azon a zsarnokon kívül pozitív. Ráadásul a zsarnokok néha azt hiszik, hogy jó másnak, hogy ezt csinálják, pedig ebben nagyot tévednek.
Ha valaki megtalálja a kiutat, akkor az nem tetszik nekik, és keresztbe fognak tenni. Éppen ezért eltitkoljuk a megoldásokat. Aztán utána úgy teszünk, mintha nem is lenne megoldásunk. Elkezdünk panaszkodni, és kész a tudathasadás, a megőrülés, meg a virtuális és valóság közti óriási szakadék.
Nagyon kell erre vigyázni.
Az éberség és érzékenység áldás. Mert megóv az átoktól.
VR
