Állomáson ma mögöttem – masszív vihogás:
– Ez az nem? – Volt nálunk! – Ne b…z! – De, g..i tényleg!
Aztán az egyik vonattal elment a java vihogó… maradt egy valaki, aki odasettenkedett, pont úgy, mint aki nem akarja, hogy észrevegyék:
– Szia, te vagy a VámosRobi?
– Szia, aha!
– De jó!
– Hát, ezt nem tudom 🙂
– Mit?
– Hát hogy jó-e, hogy én vagyok.
– Jaaaaaa! (csend, feldolgoz) – Képzeld, olvastam az összes könyved. – mondja kissé fátyolos szemmel. – És azért nem vagyok most ott… – a sínekre mutat.
…
(csend, feldolgoz)
…
Vigyázzatok magatokra és maradjatok meg azok, akik vagytok. Nem számít, ki mit gondol és az sem, hogy hányan értenek vagy nem értenek.
Csak maradjatok önmagatok, bárki is történik! Ehhez a legmegfelelőbb olvasmány, amit még az előtt érdemes elolvasni, hogy nagyobb baj lenne:
Légy Te is Bánthatatlan! >>
Kiegészítés – leginkább segítő beállítottságúaknak:
Vajon megelőzhetőek a tragédiák? Vajon tehetünk-e többet? Elég, amit teszünk? Miért vagyunk felelősek és miért nem?
Azt gondolom, hogy hiába is lenne belőlem több vagy bárki másból. Ahhoz, hogy valaki meglássa a bajt és emellett lépéseket is tegyen, nem lehet helyette látni. Elegendő – és ezt üzenem minden segítő szakmában lévő embernek -, hogy megadjuk a lehetőséget.
Tálcán kínáljuk a megoldást, és az vesz belőle magának, aki meglátja, úgy érzi, hogy neki szól és hajlandó megtenni egy lépést.
Az a mi felelősségünk – és ezért nem helyes még a rendszerváltás előtti szemléletbe beragadva elutasítani a JÓ marketinget – hogy a tálcánkat minél több embernek mutassuk meg.
Sajnos nem juthatunk el mindenhová és főleg nem láthatunk mások helyett. Ha pedig el is jutunk mindenhová, akkor sem nyomakodhatunk be oda, ahová a vakságuk miatt nem engednek be.
Rengeteg felelősséget vesz a nyakába az ember – észre sem veszi, és máris mindenért őt teszik felelőssé, neki kell mások helyett megmenteni mindenkit és neki kell olyasmi gondokat megoldani, amik nem is lennének, ha minden sokkal jobb lenne.
Vagy amikor késő a bánat és ezt kellett volna meg azt kellett volna:
Nem szabad ezt az aránytalanul nagy felelősséget a vállunkra venni és máséra sem kell rápakolni, csak annyit kell tenni, ami hozzánk tartozik. Ott, ahol tudunk, annak, aki kéri.
Ajánlott olvasmány ehhez itt >>
VR
