Bántottak.
Mert ötletük sincs, mi vagy.
Bántottak. Mert nem tudják, ki vagy.
Bántottak. Mert nem értettek. Ha értettek volna, megmenekülnek. Megmenekülnek a saját oktalanságuk elől.
De mégis bántottak. Azt választották, hogy beszólnak. Hogy semmibe vesznek. Hogy azt teszik, ami neked a legjobban fáj.
Bántottak. Mert nem láttak téged. Ott voltál és ők vakok voltak. Nem vették észre, micsoda ajándék van ott, előttük. Csak ki kellett volna nyújtaniuk a karjukat érted és azt mondani: „Köszönöm!”
De mégsem ezt tették. Bántottak. Bántották, amit szeretsz. Pont a legfontosabb értéked támadták. Hogy jó vagy. Hogy ebben a világban nem csatlakozol a hangosakhoz. Nem csatlakozol azokhoz, akik másoknak ártanak. De elvárják, hogy azokkal legyél, akik neked ártanak. Azt akarják elérni, hogy magadba nézz. Hogy elfogadd, hogy végülis: nekik van igazuk. Tényleg nem vagy jó. És aki nem jó, az megérdemli, hogy bántsák. Megérdemli a büntetést. Igaz is: biztos tényleg rossz vagy. Hibás. Abnormális. Flúgos. Bolond. Éppen ezért min is csodálkozunk? Bántanak és meg is érdemled?
Bántottak, és te tűrted. És hogy még mindig itt vagy és még mindig így ragyogsz, az nem jelent mást, mint hogy… erős vagy.
Végtelen erős. Ennyi fájdalmat elviselni kevesen tudnak.
Bántottak. Meghurcoltak. Támadtak. Szavakkal, tettekkel, arcokkal. A hátad mögött és a szemedbe is.
Szereted a valódi értékeket. Az igényes zenét. A szép képeket. A könyvek illatát. Belefeledkezel mindabba, ami mellett manapság némelyek csak elsietnek. Mert nem látnak. Kibeszélnek. Leoltanak. Beszólnak. Letépik rólad a fülest, kirúgják a könyvet a kezedből. Befeketítik a színes képeket. Elveszik a fényt. Megpróbálják elérni, hogy elgyengülj és lemondj az álmaidról.
És te még így is nekik akarsz jót. Azt szeretnéd, hogy ők is lássanak. Pedig nem fognak. Mert még nem érkezett el erre az idejük. Még tanulniuk kell. Sajnos abból nem tanulnak, hogy téged bántanak. Ez nekik csak egy poén. De nem poén. Mert bántanak téged. Pont a megmentőjüket bántják. Azt bántják, aki a jó útra terelné őket. És te végtelen erős vagy. Ezért sok erődet tudták elvenni úgy, hogy mégis rengeteg maradt.
És éppen ezért nem fogsz lemondani az álmaidról. Mert erős vagy. Nem fogsz csak azért elbújni, mert valaki nem lát téged. Ha elbújsz, talán látni fog? Ha elvonulsz remetének, berakod magad egy nagy kapucni alá, akkor mindenki érteni fog? Végülis igen. Majd azt mondják: itt az emós. Miközben nem is vagy az. Te erős vagy. És mások miatt nem változol meg.
Ugye látod, milyen csoda ez? Ugye érted, hogy értelek? Ugye tudod, hogy ez mekkora ajándék?
Aki képes meglátni, milyen ajándék vagy, az olyan lesz, mint egy kisgyerek, aki álmai ajándékát kapta karácsonykor és nem akar elaludni… csak örülni. És amikor felébred, és még mindig ott van az az ajándék, akkor érti meg, hogy tényleg az övé. Ilyen vagy. Elhiszed?
Azoknak lesz az ember ajándék, akik hajlandók meglátni. Kicsomagolni sem kell, tudni fogják, hogy ajándék. És ott van a szemük előtt. Nem rajtad múlik, hogy ki ért és ki nem. Mindig a nézőn múlik, hogy érti-e amit lát. Mindig a hallgatón múlik, hogy érti-e, amit hall. És rajtad semmi sem múlik. Nem vagy felelős azért, hogy az is lásson, aki nem lát. Nem kell senkit és semmit láttatnod. Csak hagyni kell látni, aki lát.
És téged meglátni igazi ajándék.
Köszönöm!
Robi
Ajánlott könyv (több osztályban már kötelező olvasmány):
Légy Te is Bánthatatlan – kapható itt: banthatatlan.hu
