bullying

Elvesztünk téged, félek – mutasd az instád!

Standard

Különleges vagy. Te is tudod, én is tudom. Egyre többen tudják.

Észrevetted ezt, észrevettük ezt és egyre többen veszik észre. A valóságban. Mert ott nagyon tudsz figyelni. Ott ragyogsz és ragyogtatsz. Segítesz, felemelsz, kíváncsi vagy, lelkesedsz. Egyedi módon nézed a dolgokat. Lehet, hogy nehezebben fogadnak be, de ha befogadnak, akkor nagy ajándék leszel azoknak, akik körülvesznek. Mindez élőben, lájv!

Csak aztán látod, mit csinálnak, akik még nem jutottak el ide. Akik még nem önmagukként vesznek részt az élet játékában. Akik keresik az utat. És közben online mindenben olyanok, mint akárki más. Ugyanazokat posztolják, mint mindenki. Szelfiznek, és kifirkálják magukat. Beírják, hogy „X, ha szeretsz” – és ebből következtetést vonnak le.

Kiírják: „Engem nem szeret senki.” És akkor megtörténik.

Hiába tudod, hogy csoda vagy. Hiába adsz ebből élőben, ha aztán belesüppedsz te is az instafotelba, és nekiállsz baromságokat kiírni.

„Akarjátok irányítani a napomat?”

Aha, simán, igen. Nehogy önmagad legyél. Vagy nehogy olyasmit csinálj, amiről nem tud mindenki. Mégis, mi közük van az embereknek ahhoz, hogy mit teszel? És ahhoz, hogy mit veszel fel reggel? Figyu: nem vagy nullaceleb, hogy posztold, milyet tojtál! Azt nem akarod megkérdezni, hogy mikor menj vécére? És ha nem mondják meg, akkor titokban csinálod?

„Kérdezz bármit!”

Szerepelni akarsz? Tedd meg, élőben. Légy ajándék. Mosolyogj. Nevess. Ragyogjon a szemed. De nem itt van a színpad. Ez nem sajtótájékoztató.

„Vélemény?”

Mit érdekel mindenki véleménye? Törődést szeretnél, tudom. Megértem. Mert élőben nem megy és nincs is nagyon kivel. A szülők elvannak, dolgoznak, és már nincs köztetek emberi kommunikáció. Valakinek a szemébe nézve is határeset csak úgy kikérni a véleményét. Hidd el, akinek fontos vagy, megmondja neked ezt anélkül is, hogy kérnéd.

Miért akarsz mindenkinek megfelelni? Miért akarod másként élni az életed, mint ami szívből jön? Miért azzal foglalkozol, hogy ki mit gondol?

„Fogadjunk, egy fiú se lesz, aki megmosolyogtat, tedd ki te is!”

Haha, hát ez marhajó. Fogadjunk, meg tudlak fertőzni ezzel a hülyeséggel. Fogadjunk, neked is elmegy a kedved az élettől.

„Engem nem szeret senki, lájk, ha téged sem!”

Tudod milyen érzés, ha egy olyan valakitől látok ilyet, akit én nagyon szeretek?

Okosságok a bullyingról

Vagyis a zaklatásról – online zaklatásról. Persze, lehet olvasgatni nagyon tudományos cikkeket és a sokat emlegetett könnyes hangú sztorikat. De vedd már észre, hogy azzal, hogy „lájk, ha utálsz”, magaddal b….. ki! Azzal is, hogy itt van egy táblázat, tegyen minden barát valamit a száz kockába… És heten meg is teszik. Kilencvenhárman utálnak, igaz?

Minek? Miért? Hahó, jó reggelt!

És lassan, de biztosan…

Kiszürkülsz. Hiába tudod, hogy színes vagy, kiszürkülsz. Mert a való életben is nehéz ám a valódi érzelmeket átvinni. Hát még egy nyavalyás öt másodpercig látható sztoriban!

Én pedig itt vagyok, mint több száz csodagyermek paraapuja?

Dehogy. Nem parázok. Inkább szomorú vagyok – hogy elveszítelek. Mert különlegesnek ismertelek meg, előhoztam belőled, előhoztad magadból, és végül mész a levesbe. Ha hagyod. Tényleg, te hagyod? Én hagyom, mert nem tudok mit tenni, csak kirakok egy pici felkiáltójelet.

Vagy mi lenne, ha ebben az instás világban sem lennél hétköznapi? És itt nem beteges különlegességre gondolok. Egyszerű, érthető és őszinte dolgokra.

Mint az a csodám, aki zenéket szerez és ezeket mutatja meg az áldepis, figyelemhajhász és álfontosságot építő marhaságok helyett?

Vagy mint az a kincsem, akinek külön boldogsággal foglalkozó insta profilja van tizenkét évesen? Ő megtalálta a módját, hogyan lehet hozzájárulás a világnak itt is.

Mutasd az instád, megmondom ki vagy!

Mielőtt megmutatod, elmondanám, hogy már megmutattad. Mert sokan látják. És sokan elsiklanak felette, mert nem látnak semmi extrát. Na pontosan ez az. Pedig te extra vagy. De beszürkülsz, ha felveszed a divatos stílust. És akkor elvesztünk téged. Te is elvesztesz engem, és sokakat, akik épp a különleges mivoltod szerették.

Nyisd meg az instád. Nézd meg, miket raktál ki. És szedd le, ami nem te vagy, hanem mások miatt került oda.

Javaslom szülőknek is: vessetek néha egy pillantást rá, hogy mi történik, milyen arcot mutat a gyermeketek online. Önmagát? Abból mennyit? Kinek? Vagy esetleg szerepet játszik, és a posztjaiban egy hatalmas felkiáltójelet mutat?

Egy felkiáltójelet, ami azt mondja:

Ha nem foglalkoztok velem, akkor megkérek rá másokat. Bárkit. És úgy teszem, ahogy ezt ezrek teszik.

Anya, Apa:

X, ha szeretsz!


Állítsuk be az osztály hangerejét?

Standard

Állítsuk be az osztály hangerejét ? – mindezt az erőszakmentes kommunikáció és egy kis rajz segítségével.

Pedagógusok figyelmébe egy kis eszköz, amit az óráimon akkor használok, ha az egymásra figyelés a témánk.

Persze nem arról van szó itt, hogy én állítom a hangerőt.

Valójában ezzel a kis eszközzel csak JELZEM, hogy én hogy ÉRZÉKELEM őket.

Innen már tudják, mi lehet a megoldás, ha szeretnének egymásra figyelni:

? Zöld: minden oké.

⚠️ Sárga: figyelj, mert épp nem hasznos az idő, amit együtt töltünk, mert a zajszint nem engedi, hogy aki akar figyelni, az tudjon is. Egyszerűbben: mindjárt piros!

? Piros: megyek haza. ?

Sok esetben elegendő csak megfogni a kis jelző mágnest és máris csendre intik egymást.

Így lehet fenyítés nélkül, lágyan, belső motivációt generálva kordában tartani őket még akkor is, ha az óra nagyon nagyon vicces és laza.

Fontos, hogy ezt az eszközt NEM SZABAD KINYOMTATNI és kiragasztani valahova örökre, mert elkopik a hatása. Igen, egy idő után le kell törölni és már elég csak a mágnes. Ha pedig csökken a hatás, újra fel lehet rajzolni a skálát, ráadásul új, figyelemfelhívóbb, esetleg metaforikusabb jelöléssel lehet ellátni. Voldemort lehet a piros 😉

Használjátok egészséggel!

Robi

Élőben: https://gyemantbogar.hu/az-osztaly-ahogy-meg-sosem-lattad/

Kék haj sztori második felvonás: Minden a lehető legnagyobb rendben van

Standard

Történt egy emlékezetes eset, melyről cikket is írtam. És úgy gondolom, mindenből lehet pozitív kört kanyarítani.

Ma találkoztam Velük. Igen, nagy V-vel.

A folytatás pedig maga a csoda – ebben a videóban megmutatom, hogy a megoldás mindig a szívben van:

Az irigység szintjei

Standard

„Neked miért van, nekem miért nincs?”

„Neked jár? Akkor nekem is jár!”

„Én akarom ezt.”

„Magamnak is lehet jó néha! Nem csak másnak!”

Tombol az ego. Irigységgel párosulva pedig rombol is.

Jár? Nem jár. Tenni kell érte. Adni, mégpedig rengeteget.

Mert aki rengeteget ad, az rengeteget kap. És ez néha feltűnő. Szemet szúrhat. Pedig annak a tekintete szúr és annak a szavai szúrnak, aki irígy arra, aki rengeteget kap, mert rengeteget adott.

Az a baj, hogy száz emberből jó, ha négy tudja, hogy mit jelent adni. Amikor tényleg csak adunk és magunk se tudjuk miért. És ha megkérdik, miért, akkor kínunkban néha muszáj kitalálnunk valami okot. Pedig arra, hogy szerethessünk valakit, nem kell sosem okot találni.

Az irigység szintjei

Titok. Pszt!

Az irigységnek nincsenek szintjei. Ahogy a szeretetnek sincsenek.

„Mennyire szeretsz?” – kérdi a lány a fiútól.
„Hát, olyan 7-es a 10-ből.” – válaszol a fiú.

Gáz.

Minek méricskélni?

Az irigységgel ugyanez a helyzet.

Az irigység fáj, ha az, aki irígy nyilvánosan megszól valakit, aki nagyon tud szeretni, és ezért nagyon szeretik.

Az irigységnek nincsenek szintjei. Valaki vagy irígy vagy nem. Ennyi.

És igaz, hogy rettentő könnyen el lehet dönteni, hogy melyik?

Nézd meg alaposan, és ha éppen van kit, sorold be bátran valahová!

Haladjunk csak tovább, szeressük azt, akit csak szeretnénk. Adjunk neki és adjon ő is nekünk szabadon és korlátok nélkül. Aki pedig úgy érzi, hogy ez neki is jár, tegyen érte.

Érezzen és ne beszéljen.

Lásson, ne csak nézzen.

Adjon inkább, és ne kérjen.

Lehet, hogy régen lány volt!

Standard

Várok egy suliban a folyosón.

Kicsengetnek épp: nyílnak az ajtók, egyik a másik után. Előbb óvatosan, aztán bátran feléled a zsibongás.

Mellettem a teremből ötödikes korúak lépnek ki, majd vissza is mennek. Aztán többen jönnek ki, nevetnek, visszamennek.

Végül a félosztály kint van és tanakodik.

„Nézd meg, mi ez!”

„Figyeld már!”

„Ez komoly?”

Háromszáz gyerek közül is ki szoktam hallani, hogy ki mit mond. Durva.

„De durva!”

„Ez mi?”

Semmi „Ez ki?”. Semmi érdeklődés. Csak egyből az, ami tönkreteszi az osztályokat.

Megint visszajönnek. Röhögés.

„Nézd már meg!”

„Lehet, régen lány volt!” – röhögés.

A hajamat nézik. Mert kék. Ja bocs. Nem azért nézik, mert kék. Hanem azért, mert nem bírják befogadni, csak ha megmagyarázzák.

A legnagyobb poén négybetűs, bével kezdődik, uzival végződik.

Most értettem meg, hogy mit éreznek a k-popperek (cikk itt)!

Mert nyilván nem normális

Mert nyilván nem normális, hogy kék a hajam. Persze, hogy nem, hiszen én sem vagyok az. Ahogy az sem normális, hogy tizenegy éves gyerekek egy felnőttet kapásból, mindenféle információ nélkül megítélnek és besorolnak.

A baj ezzel csak annyi, hogy tudom, hogy honnan tanulják. Te is tudod, ezért te mindent megteszel, hogy ne erre tanítsd, igaz? Hogy jó példát mutass, és megtanítsd gyermekednek az elfogadást.

Mert ha nem így teszel, akkor gyermekedből akármekkora kincs is volt benne, az elvész. Ha azt hisszük, hogy véleményünket, kommentünket válogatás, szűrés és gondolkodás nélkül fel szabad böfögni magunkból, mint egy bacilust, majd rá szabad köhögni arra, akit éppen érünk, akkor nagyot tévedünk. És ha ezt megtanítjuk gyermekünknek, akkor életünk legnagyobb hibáját követjük el.

Mert ez a fajta kommentelés, ítélkezés és mások előtt azzal jófejkedés, hogy beszólunk frappánsan és örülünk a saját ökörségünknek, az nagyon nagyon gáz. Tönkretesz lelkeket. Na ne értsd félre: az enyémet nem teszi tönkre. Csak nagyon elszomorít. Elszomorít látnom, hogy ebben az osztályban úgy látszik, ez a divat. Lehet, hogy csak szünetben, de ez a divat.

Szerinted azt hitték, nem hallom? Mert a bé-uzik süketek biztos.

Hidd el, mindenki meghallja, amit mondasz. És betalál. Csak a célponton múlik, hogy mit hoz ki belőle.

Minden számít.

Klisé: ne ítélj elsőre.

Folytatom: másodikra se ítélj. Sőt. Magasiskola: ne ítélj egyáltalán.

Ezen a reggelen a felajánlásomat vittem be az iskolába egy csoda számára. Kék hajjal. Ők ebből csak az utóbbit látták. És hamar döntöttek. Bével kezdődik és uzival végződik. Azonnal ítéltek. Röhögtek. Nem fáj. Csak elszomorít.

Mert az osztályukba is járnak csodák, akik egészen biztosan takarékon működnek emiatt. És olyan csodák is járnak oda alighanem, akik egyre kevésbé csodák ebben a környezetben. És nem kell sok idő ahhoz, hogy ők is ítélni kezdjenek. És ekkor ők már nem önmaguk lesznek, s jöhet a kommentek felböfögése.

Ez egy nagy felkiáltójel.

Mindig is tudtam, hogy az a csoda, akit nem is oly rég megismertem valamit tanítani fog. Mert folyamatosan tanít. Valamire fel fogja hívni a figyelmem. Hát nem fantasztikus, hogy így, ebben a formában mutatta meg, hogy milyen bajok vannak arrafelé a teremajtók mögött? Nagyon hálás vagyok.

Gondoltam, hogy felajánlok egy dupla órát ennek a bizonyos osztálynak. Aztán arra jutottam, hogy megkeresnek, ha kíváncsiak lesznek.

Mert ha nincs kíváncsiság, sosem lépünk előre.
Csak az lép előre, aki hisz a varázslatban.

 

Robi

KPOP – és akkor?

Standard

Miért szadizzák egymást manapság a tizenévesek?

Mert az egyiknek feketébb a bőre?

Dehogy, az a régi szép időkben volt.

Ma azért, mert túl fehér… vagy azért, mert anya a Lidl-ben vásárolt ruhát a gyereknek…

De van durvább is.

A KPOP.

Milyen zenét hallgatsz?

Koreai színeshajúakat? Ó, ha színeshajú, akkor tuti gáz, forró, langyos, meleg! Meg amúgy is. Hogy bírod ezt hallgatni? Apropó. És ha langyos, akkor mi van? De nem az. De ha igen, akkor mi van?

Hahó, kérem!

Hát nem tök mindegy, mit hallgat a másik? Neked nem kötelező! Dugd be a füled,vonulj félre. Ha akarod, pakold tele a táskád kitűzőkkel.

Négyféle ember van:

1. KPOP-ot hallgat és szadizzák.

2. Nem KPOP-ot hallgat és szadizzák.

3. Nem KPOP-ot hallgat és nem szadizzák.

4. KPOP-ot hallgat és nem szadizzák. (Álom állapot!)

Nem mindegy, hogy egy másik ember mitől érzi jól magát?

Aki szadizol: Ha hozzá tudsz járulni valaki más boldogságához, akkor tedd meg. Ha ismered önmagad, és tudod, hogy csak fikázni tudod az illetőt, hogy színeshajú hülyezenét hallgat egyforma lánysrácokkal (szerinted legalábbis), akkor inkább lépj tovább. Nincs itt semmi néznivaló.

Annyi szép dolog van az életben. Van, akinek ez tetszik, van, akinek az. Tényleg, neked mi tetszik?

Nem kell utálni azt, akit nem értesz. Meg sem kell érteni, ha ez bonyolult neked. Rendben van, hogy nem érted, mit eszik valaki ezeken a srácokon. Hogy miért köszönti fel őket a szülinapjukon. Hogy magamutogatás helyett őket teszi ki az instára.

Nem tök mindegy? Basszus, szereti őket, és kész. Nem mindegy?

De.

Hallgasson KPOP-ot, ha akar. Seventeent. Bétéest. Akármit. Ahogy ez a szuper róka is.

Álljon itt ez a róka azokért, akik bátran megtehetik, amit akarnak és vállalhatják az ízlésüket, mert pont letojják, mit gondolnak mások.

Aki meg békét szeretne, az keressen meg itt!

Üdv: Vámos Robi, egy színeshajú

Akiről nem tudjuk, végülis szereti a KPOP-ot vagy sem, de nem is számít.
Azt viszont tudjuk, hogy attól, hogy színes a haja, még nem… izé.
Értékeljétek egymást!

Micsoda erő van benned!

Standard

Mert végtelen tehetség vagy.

Olyan, akiért érdemes volt az egészet elkezdenem. Csak azért érdemes volt elkezdenem, hogy miután elkezdtem, évekkel rá találkozhassunk. Hogy megmutasd, mire vagy képes.

Hogy megcsillantsd. Hogy megláthassa a nagyvilág: IGEN, képes vagy kihozni magadból a csodát. Mert végtelen kreativitással működsz. Képes vagy pár vonalból kincset alkotni.

De a csodára árny vetül.

Mert nem mindenki fogja fel ezt. És van, aki bánt. Van, aki másokat bánt körülötted. Van, aki a barátaidat bántja.

Egy törékeny kismadarat büntet azzal, hogy nulla tisztelettel bánik vele. Letöri a szárnyait és nevet rajta.

De te ezen nem akadsz fent.

Mert végtelen erő van benned. Nagyon érzel mindent, és ez néha fájdalomhoz vezet. De tudod kezelni a fájdalmat. Mert közben végtelen erős vagy.

Micsoda erő van benned, hogy így, ebben a környezetben is előtört belőled a csoda!

Micsoda erő van benned, hogy a kegyetlen külvilágtól függetlenül vagy képes így működni.

Persze tudom: nem függetlenül. Mert jobb is lehetne, ha hagyná a világ. Mennyivel jobb lenne mindez, ha nem lenne semmi kegyetlenség körülötted. Ha nem szekálnák egymást melletted.

Ha nem szólnának be neked, hogy kussolj, ülj már le, süket vagy? Ha nem tipornák sárba az önbecsülésed. Ha nem becsmérelnének folyamatosan és nem nevetnének sokan a rád mondott értelmetlen poénokon.

Mennyivel jobb lenne, ha tisztelnének. Ha elismernének. Ha megértenének. Ha tanulnának tőled. Mert tőled csak tanulni lehet.

Nézz csak körbe. Sokan tanulnak tőled. Sokan néznek fel rád. Igenis vannak, akik meglátták már benned a kincset. Mégsem irigykednek, hanem elfogadják, hogy igen, Te jó vagy. Nagyon jó.

Lehet, hogy nem hétköznapi. Nem szürke. Nem tucat és nem sablonos. Egyéniség.

Nézz körbe. Vedd észre, hányan szeretnek.

És vedd észre, micsoda erő van benned!

Én tudom.

Megvédeni nem tudlak a kegyetlenségtől. De meg tudlak úgy erősíteni, hogy bízz annyira magadban, hogy ne számítson senki, aki ellened fordul. Mert aki ellened fordul, az maga ellen fordul. Kényszerből: magával van baja. Veled nincs baja. Csak épp nem lát. Nem hall. Csak magát látja egyedül. Magának akar mindent.

Pedig te vagy az, aki megérdemli a mindent. Mindent, ami jó.

Vigyázz magadra. Engedd meg magadnak, hogy erős legyél. És mutasd meg a világnak, micsoda erő van benned. Hogy még így is csodákra vagy képes.

És ha még erősebb leszel, tiéd lesz a világ. És ha tiéd lesz a világ, képes leszel másokat erősíteni.

Mert végtelen tehetség vagy. Nagy szükség van rád!