Nem a haverja vagyunk a gyereknek: Szülők vagyunk!
Agyfrászt kapok ettől. Tényleg.
A gyerek beállít profilképnek egy véres, rothadó zombifejet. Valami sorozathős, nyilván. Oké, legyen. Nem tetszik, de ez van. De hogy…
… anyu erre rányom egy lájkot?
Na, itt már gáz van. Nagy gáz.
Miért? Minek? Mert így próbálja fenntartani a kapcsolatot? Hogy jófej, vagány, laza szülő legyen? Hogy ne nézzenek rá csúnyán a gyerekek?
A gyereknek nem lájkolóra van szüksége, hanem egy emberre, aki néha azt mondja: “Na, ezt most felejtsd el.”
Olyan valakire, aki ki meri mondani, hogy: „figyelj, ez vállalhatatlan, szedd le!” – és nem vigyorogja mindenre azt, hogy „wow, kisfiam, kislányom, milyen menő, pacsi!” A konfliktuskerülés az egyik legnagyobb hiba: jófejségből nem szembenézni a tényekkel menthetetlen negatív spirálhoz vezet.
Mert lássuk be: egy 12-14 éves gyereknek fogalma sincs, mit jelent a felelősségteljes online jelenlét. Egy szülőnek viszont már illene tudni. Főleg, ha a saját szeme láttára vész el a kincse.
A social media nem játék. Amit ma kirak, az később ott lesz, amikor munkát keres, vagy amikor valaki éppen a háttere után kutat. És ha a szülő ezt gondolkodás nélkül tapsikolja végig, akkor nem a gyereket szereti, hanem a konfliktusmentességet.
És tudod, mi a baj ezzel? Hogy amikor tényleg nagy baj lesz, akkor már késő lesz szólni.
Nem azt mondom, hogy tiltani kell mindent. De ha mindent jóváhagyunk, akkor semmit sem tanítunk. Egy szülő néha azt kell mondja: “Figyelj, ezt inkább ne.” És néha meg azt, hogy: “Na, ez igen, ez vállalható!”
De ehhez először is oda kell figyelni:
– Nézd meg, mit rak ki.
– Nézd meg, kikkel beszélget.
– És szólj, ha valami nem oké.
Igen, lehet, hogy nem fog neki tetszeni. De amikor bajban lesz, amikor elcsúszik, amikor rossz társaságba kerül, akkor visszasírja azt a szülőt, aki mert szólni.
Ha nem merünk szólni, az milyen már?
Az azt jelzi, hogy máris vesztettünk!
Nem merem elvenni a telefont mert kiakad? És? Kiakadhat. Szíve joga. Nem minden lesz mindig úgy, ahogy akarja, főleg ha marhaság. Nem beszélve az önsorsrontó online őrületekről!
Bele kell állni, kézbe kell venni, különben jön a kesergés, a “nem tudom mi van vele”… miközben pontosan tudod, mi van. Ha lájkolod, miközben kifordult önmagából, hogyan talál majd vissza?
Ne hagyd magára. Ne legyél egy ikszedik lájkoló. Légy az, akire később is számíthat.
VR 
