Krétával a táblához… néha nem egyszerű:
Hetedik osztály.
– Akinek krétát adok, jöjjön a táblához! – és már nyújtom is át a krétát. Nem veszi el. Csak rámnéz, aztán lesüti a szemét. Kicsit nógatom:
– Gyere, te jössz!
Semmi. Na jó, akkor kezdjük:
– Hm, itt a kréta, a kezedbe vagy az asztalra tegyem? – kérdezem.
– Az asztalra.
– És akkor megfogod és kihozod?
– Nem.
– Nem kell kijönnöd a táblához, ha nem akarsz. Tudod?
– Igen.
– És ki akarsz jönni?
– Nem tudom.
– Mi segítene, hogy tudd?
– Semmi.
(Ez tök izgi, gondolom magamban.)
– Szóval rajtad már semmi nem segít?
Mosolyog. (Akkor nyertem!) Folytatom:
– Semmi, de semmi. Még egy kréta sem. Helyetted rajzoljam meg?
– Nem kell.
– Akkor hogy lesz kész?
– Nem tudom.
– Azt gondolom, hogy bevágtad a durcát. Jól gondolom?
– Kicsit.
– Oké. Zavart valami az előbb?
– Igen.
– Elárulok egy titkot: engem nem érdekel, kit mi zavar, az viszont nagyon, hogy mit szeretne helyette. Mit szeretnél helyette?
Vállat von. Folytatom:
– Zavar, hogy érdekel, mit szeretnél a “zavar” dolgok helyett?
– Nem.
– Helyes. Amúgy nekem mindegy, hogy zavar-e ez téged. Én ilyen vagyok.
– Én is.
– Milyen?
– Hát… ilyen letojom.
– Mit kell letojni?
– Inkább “kit”.
– Hűha. Haragszol valakire?
– Aha.
– És ő haragszik rád?
– Nem hiszem.
– Van köze ennek a valakinek ahhoz, hogy nem jöttél ki még mindig a táblához?
– Van.
– Meg vagy sértve?
– Nem.
– Akkor?
– Mondjuk jó lett volna, ha az előző rajzom nem törli le.
– A szivacs?
– Nem. A Laci.
– Laci letörölte a munkád és most azért nem jössz ki, mert meg vagy sértve?
– Nem tudom.
– Remek. Laci tudja, hogy meg vagy sértve?
– De nem vagyok megsértve. Nekem tök mindegy.
– Tudod, mindig amikor azt mondjuk “mindegy”, valójában elengedjük a kormányt egy útelágazásnál. Hajlandó vagy megfogni a kormányt?
– Lehet.
– Akkor legyen ez a kréta a kormány. Kormányozd ki magad a táblához és csináld meg! Oké?
– Oké.
💎❤️✨
