Az utóbbi időben arra lettem figyelmes, hogy jobban kell vigyáznom a kisbolygómra. Mintha megjelentek volna olyan erők, melyek veszélyt jelentenek rá. Okoskodó, megmondó, ellenkező és kéretlen erők. Eddig mintha nem lett volna ennyi. Lehet hogy csak nem vettem észre, amikor elkezdtek megjelenni?
Akár a kis hercegnek: minden nap kell gyomlálnom. És közben nem tudom nem észrevenni, hogy egyre több van, ami hm… ezt már megfogalmazták. Éppen ezért… innentől idézek:
“Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatásai szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom:
„Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!”
Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megérte a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: „Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?” Erre egyszerű a válasz: „Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgősen kell cselekednem .”
„A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.”
(Kép és szöveg: Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!
Robi
