A meg nem értett művész olyan, mint a magányos… farkas.
Minden gyermek elindul egy hosszú útra. És minden gyermekben ott van a művész. Az a kicsi, nagy vagy akár hatalmas rész, ami képes valami újat teremteni. Elővarázsolni valami csodát. A művész különleges. Nem kell neki a dicséret. Nem azt kell neki mondani, hogy „ügyes vagy” vagy hogy „szép vagy”. Ő csak egy dologra vágyik: megértésre. Tud valamit, amiről talán nem is tud, hogy tudja, éppen ezért nem is könnyű őt felfedezni. Ez a művészlélek elindul, hogy megtalálja azokat, akik megértik.
M237, a farkas is így volt ezzel. Ment, mert kereste a helyét. Vándorolt. És bár nem mindenütt értették, azért elfogadták a jelenlétét. Hiszen vannak olyan emberek, akik tisztában vannak vele, hogy van, amit nem értenek. És ha nem értenek valamit, az nem annak a hibája, akit nem értenek. És nem is a saját hibájuk. Ez már egy szint. Tudni, hogy mit nem tudunk. Mert ha tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudunk valamit, akkor nem fogunk belekötni. Bár az is igaz: minél butább valaki, annál kevésbé hiszi el, hogy az.
Minden gyermek elindul tehát az úton. És a gyerekek művészek, ez nem is kérdés. És sajnos a művész rész az idő előrehaladtával egyre kisebb szeletet képez az egész tortából. Eltűnik a művészség, mert megtanuljuk, hogy művészként nem értenek meg minket. (Hozd ezt vissza, olvasd el ezt a könyvet! – VR) És találkozunk olyanokkal, akik olyan buták, hogy ha nem értenek valakit vagy valamit, akkor azt támadni kezdik. Meg kell látni a művészt mindenkiben! Ezt azonban erőltetni nem lehet. Hiszen nem láttathatjuk azt, aki nem lát. Nem hallathatjuk azt, aki nem hall. Végtelen türelem és megértés kell mindehhez, de az sajnos sokszor hiánycikk.
M237 vándorolt tehát, nyugatról keletre. És bizony van, hogy kutyába se veszik az embert. És sajnos olyan is van, hogy kutyába veszik a farkast. Már többször volt ilyen: mecseki farkas és társai. Hiszen ez különleges! És most hirtelen, mintha M237 felnyitotta volna sokak szemét, hogy nyissanak a különleges felé. Persze könnyű ilyenkor hibáztatni és bűnbakot keresni. De sajnos ez nem pozitív megoldás. Nem pozitív pellengérre állítani, mert éppen eleget tanult a hibájából. De mindez felesleges energia. Figyelemfelkeltésre persze jó. De ha elmesélnék most itt minden történetet, amibe belesodort az élet – mert hogy figyelemfelkeltésre szuper példák -, akkor csak fogná mindenki a fejét.
Hogy lehet egy ilyen esetet úgy elviselni, hogy nem kapjuk fel a vizet?
Miért, talán attól jobb lesz? Olyat akarnánk esetleg megváltoztatni, amit nem lehet? Vagy netán tényleg szeretnénk kitenni a nagy piros felkiáltójelet? Oh, bocsánat, már az is jelent valami egészen mást. Tényleg. A minap egy iskola előtt láttam egy nagy „karikában piros felkiáltójel” logót a kapun. A helyi feketefilctollasok kiegészítették a jelet – nem szépen. No igen, semmi sem szent. Mindenbe bele lehet kötni. De minek? Minek felhúzni magunkat?
Mások miatt ne változz… gyakran mondom ezt. És komolyan is gondolom. M237 olyan ebben a sztoriban, mint valami új vonal képviselője, aki addig megy, amíg már annyira nem értik, hogy kiiktatják. Szerintem M237 egy hős. Pozitív hős. Szeretném, ha erre a pozitív részre koncentrálnánk! Mert már a huszonharmadik fröcsögő poszt jön szembe velem azzal, hogy petíció, büntetés, kapjon iksz évet… Nem, heló! Ez nem a vadászról szól. Nem a vadászokról szól. Köze nincs hozzá. Arról szól, hogy elfogadunk-e valakit, aki kilóg a sorból. Aki nem illik oda. Aki nem szokott arra járni és most mégis ott van. A megértésről szól az egész. Hogy egy különleges csodalényt elítélünk egyből vagy sem. Hogy megengedjük-e neki, hogy pont olyan legyen, amilyen akar lenni és hogy meglátjuk-e benne az értéket, amit hozzátesz az életünkhöz. Hajlandóak vagyunk tehát látni azt, hogy egy különleges lény, egy nem hétköznapi ember – vagy állat – mennyit taníthat nekünk? Hajlandóak vagyunk nem belekötni, kijavítani, elértékteleníteni és becsmérelni, hanem jó példaként látni?
Mi lenne, ha megengednénk a vadásznak, hogy olyan oktalan legyen, amilyen csak akar lenni? Sajnos ezen változtatni nem lehet.
Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk M237 kiiktatásával.
Mi lenne, ha megengednénk annak a felnőttnek, aki szidja a gyereket (!), hogy olyan vak legyen, amilyen csak akar lenni?
Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk a gyerekek verbális bántalmazásával.
Mi lenne, ha megengednénk annak az embernek, aki bánt minket, hogy olyan érzéketlen legyen, amilyen csak akar lenni?
Ez nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk azzal, ha bántanak minket.
Ez arról szól, hogy a nehézségek kiveszik-e az erőnket, vagy éppen hogy fordítva: feltöltenek és felvérteznek, mint egy újabb kis pajzs a védőpáncélunkon. Arról szól, hogy a bántalmazó hibáit keressük vagy a bántott fél értékeit nézzük. Ez arról szól, hogy az energiánkat, az értékes életerőnket arra fordítjuk-e, hogy tanulunk egy M237 típusú hőstől, vagy inkább arra, hogy hibáztatunk, petíciót indítunk, megosztjuk a fájdalmas és bűntudatkeltő gondolatokat. Én inkább a tanulást választom. Rengetegen keresnek meg azzal, hogy a bántóknak írjak már egy könyvet. Vagy részesítsem fejmosásban azokat, akik másokat szekálnak. De nem fogom ezt megtenni. Nem ezt tűztem a zászlómra. Én a kincsekkel foglalkozom. Akkor is, ha engem sem ért meg mindenki. Elhiszed, hogy van, aki ezt sem érti? Nem érti, miért, minek… Megengedem neki, hogy ne értse.
Végtelen sokat tanulok a kincsektől. Kincsektől, akiknek a fényét elvették, mert el tudták venni. De amint visszakapják ezt az elveszett fényt, úgy kezdenek el ragyogni, hogy nincs az az akadály, amit ne tudnának leküzdeni. És ezzel mérhetetlen tanítást adnak át azoknak – a farkasoknak-, akik még csak most indulnak el az útjukon.
Tanuljunk ettől a farkastól kitartást, bizalmat, bátorságot. És tanuljunk a helyzetből legalább annyit, hogy értsük meg a művészeket, ami mindenkiben ott van. Értsük meg, és ha nem értjük, legalább ne bántsuk őket. És ne engedjük azt sem, hogy aki bánt, elvegye az erőnket és figyelmünket.
Vámos Robi
Ajánlott olvasmány:
Bátran lehetsz FURA
Minden sikerül
De a legjobb, ha megnézed, melyik való neked: könyvválasztó >>
