Ma délután egy igazi ajándékban volt részem – s bár Adrinak – 8 éves – volt szülinapi rajzos órája velem, mégis én éreztem magam úgy, mint akit megajándékoztak. Mert Adri egy fantasztikus csoda.
Szabad alkotást választottunk, minimális útmutatással – igazi varázslat volt.
Megbeszéltük, hogy sose tagadja le a csodát, ami benne rejlik – főleg, ha nem is rejlik, hanem megmutatkozik minden mozdulatában, szavában és alkotásában. És ez akkor is így van, ha valaki ezt nem látja ezekben a vonalakban, színekben. Ez a legfontosabb: egy művész nem attól művész, hogy sokan látják az alkotásában azt, amit akart, hogy lássanak. Attól művész, hogy meri úgy csinálni, ahogyan akarja, és az alkotás majd megtalálja azt a közönséget, akit kell.
Gratulálok és köszönöm, Adri!
