Olvasási idő: 4 perc

„Minek foglalkozni ezzel, majd megoldódik!”
„Teher alatt nő a pálma!”
„Én is szenvedtem, mégis élek!”

Kedves figyelmes Olvasóm!

A gyerekek önértékelése az egyik legnagyobb téma, amibe eddig beleláttam. Annyira összetett és annyira mély témákat feszeget, hogy hónapok óta ezen kutatok, logikázok, fejtegetek. Mindezt azért, hogy a készülő új könyv igazi megoldást jelenthessen.
Persze sajnos megint nem szólhat ez mindenkinek: bizonyára Te is ismersz olyanokat, akik a fenti három szörnymondat valamelyikét szajkózzák. Ezt a témát viszont sajnos nem lehet következmény nélkül ellinkeskedni. Összeszedtem, hogy miért.

10 fájdalmas következmény, ami akkor jön, ha a homokba dugjuk a fejünket:

1. Önértékelési problémák elmélyülése

A fiatalok sokszor küzdenek azzal az érzéssel, hogy nem elég jók, nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak vagy másoknak. Ha nem kapnak segítséget az önelfogadás megtanulásában, ez az érzés tartósan alacsony önértékeléshez vezethet, ami hosszú távon akadályozza őket a személyes és szakmai életben.

2. Megfelelési kényszer és stressz

Segítség nélkül a gyerekek és tizenévesek továbbra is folyamatosan mások elvárásaihoz próbálnak majd igazodni, ami jelentős belső feszültséget, szorongást és stresszt okozhat. Ennek következtében nehezebben fogják tudni kifejezni saját személyiségüket és kiállni magukért.

3. Kirekesztettség és izoláltság érzése

Az érzékeny vagy máshogyan gondolkodó gyerekek gyakran érezhetik magukat kirekesztve, ami önbizalomhiányhoz és magányhoz vezethet. Támogatás nélkül nem tanulják meg, hogyan kezeljék ezeket az érzéseket, ami tartósan is elszigetelheti őket a kortársaiktól.

4. Negatív önkép kialakulása

Ha valaki nem tanulja meg elfogadni és értékelni saját különlegességeit, furcsaságait, akkor hajlamos lehet azt gondolni, hogy valami baj van vele. Odafigyeléssel segíthetünk ebben az önelfogadásban, enélkül viszont a negatív önkép erősödhet, és hosszú távon önbizalomhiányhoz vezethet.

5. A szupererő (érzékenység) elnyomása

Megértés és támasz nélkül sok fiatal nem értené meg, hogy az érzékenység és az empátia valójában egy szupererő, amit nem szabad elnyomni. Enélkül sokan megpróbálnák elrejteni ezeket a tulajdonságaikat, ami belső konfliktusokhoz, frusztrációhoz vezethet, és megakadályozhatja őket abban, hogy a teljes potenciáljukat kihasználják.

6. Baráti és családi kapcsolatok romlása

Segítenünk kell a fiataloknak (és a szülőknek is!) jobban megérteni egymást, és javítani a kommunikációt. Ha ez a megértés hiányzik, a kapcsolatokban feszültség alakulhat ki, és a fiatalok úgy érezhetik, hogy nem támogatják vagy nem értik meg őket.

7. Hosszú távú mentális egészségügyi problémák

Ha valaki nem dolgozik az önelfogadáson és a belső értékek felismerésén, könnyebben alakulhatnak ki nála mentális egészségügyi problémák, például szorongás, depresszió vagy állandó megfelelési kényszer. Ezek a problémák akár tartósan is fennmaradhatnak – jól tudjuk ezt, hiszen nekünk is volna miről mesélnünk, igaz?

8. Passzivitás és önmegvalósítás hiánya

Az önelfogadás és az önbizalom hiánya sokszor ahhoz vezet, hogy az emberek nem mernek kilépni a komfortzónájukból, nem próbálnak új dolgokat, és elkerülik a kihívásokat. Ha valaki nem tanulja meg, hogy úgy jó, ahogy van, akkor hajlamosabb lesz a passzivitásra, és nem tudja teljes mértékben megvalósítani a céljait.

9. Mások véleményének túlzott hatása

Valódi támogatás nélkül sok fiatal továbbra is túl nagy jelentőséget tulajdonít majd mások véleményének, és úgy fogja érezni, hogy mások ítéletei alapján kell élni az életét. Ez akadályozza az önálló gondolkodás és a függetlenség kialakulását.

10. Önmagával és másokkal való folyamatos harc

Ha valaki nem fogadja el magát, sokkal könnyebben esik abba a csapdába, hogy folyamatosan kritizálja magát és másokat is. Ez a belső harc tartós konfliktusokat szülhet önmagával és másokkal szemben.

Nos, így megy ez.

Azt hiszem, a fentiek alapján nem kell mondanom, mennyire alaposan igyekszem ezt a témát kibontani és érthetővé, könnyedén feldolgozhatóvá tenni. Szeretném, ha a készülő könyv tényleg minden tinédzser polcán ott lenne, ahogyan az eddigiek közül jó néhány „így járt”. Hálás vagyok azért, hogy ennyire sokan olvassák, forgatják őket.

Vigyázzunk a kincseinkre, támogassuk őket! És közben adjunk nekik szabadságot is, mert így lehetnek nálunk tapasztaltabbak. Így nem esnek bele ugyanazokba a hibákba, mint amikbe mi estünk. De ha mégis beleesnek, akkor is teljesen más tapasztalattal jutnak túl ezeken az akadályokon, mint annak idején mi. Így aztán kénytelenek vagyunk elismerni: ők a jövő, és bizony sokkal ügyesebbek a kincseink, mint mi. Csak higgyék is ezt el, ne csak felnőttként, hanem minél hamarabb.

Vámos Robi

Ajánlott olvasmányok az új könyv előtt: Légy Te is Bánthatatlan, Nyugi má.. Nyugi van!