Hétmillió megtekintés a Huggy Wuggy dalnál…
„Anya, de cuki!” – pedig nem is cuki. De mégis.
„Anya, félek, feljössz te is?” – fél, de mégsem fél…
Hogy is van ez? Most akkor ezek a rémizék félelmetesek vagy nem? Károsak vagy sem?
Huggy Wuggy végülis cuki, csak a szája nem okés. Plasztikai műtét esetleg… Mindig utáltam a gyerekeket riogató online baromságokat, melyek kivétel nélkül – szégyenletes, de így van – az emberi agy szüleményei. Olyasmik, amiről valaki azt gondolta, jó ötlet. És balul sült el. Idióta kihívások születtek belőle, melyek végülis ön- és közveszélyesek lettek. Tiltották őket, túlságosan is. Mert mindenki nagyon píszi és polkorrekt akart lenni persze. Mindenkinek legyen jó. Az eredmény: feleslegesen szélsőséges megfelelés tömegszinten. És akkor bátran hogy lehetsz fura?
Itt ez a Huggy Wuggy dolog. Minden kínai boltban is kapható. Mert hétmillió megtekintés elég sok ám. Főleg, ha a fele ebből tíz év alatti titokban tiktokban mobilozós. Olyanok, akik egy kiflit nem mernek kérni a boltban, de mindent tudnak az online világ történéseiről. Mindenkiről mindent is tudnak.
Megmondom a frankót, és lehet nem fognak érte sokan szeretni: a Huggy Wuggy nem gáz. Egyáltalán nem gáz.
A gonosz banya megparancsolja a vadásznak, hogy hozza el Hófehérke szívét? Az gáz.
A vadász megszánja a csajt, és helyette fog egy őzet és kivágja a szívét? Ez cuki nem? Ettől nem kéne parázni? Mert vadászok vannak ám a valóságban is!
A Huggy Wuggy nem gáz. HA mi nem vagyunk gázok. Ha olyan szülők vagyunk, akik figyelnek a gyerekükre. Beszélgetnek velük. És észreveszik, ha valami olyat lát a gyerek, amit meg kell beszélni. És akkor leülnek és meg is beszélik.
Tudod mit? Kimondom. A Huggy Wuggy jó.
Gáz? Lehet. Pedig rávilágít a probléma gyökerére. Arra ugyanis, hogy sokan csak együtt élnek valami kisemberrel. Kezébe nyomják a tabletet és a gyerek az állatkertben minden állatot csak kijelzőn keresztül lát. Pedig ott van előtte…
Lehet énekelni a Huggy Wuggy dalt. Mert fura. De meg is kell beszélni.
Azt gondolom, hogy ezek a műdolgok erősítik a már eleve normális szülő-gyerek kapcsolatot. Hiszen egy jó beszélgetés mindig épít. És tovább mélyítik az árkot a gyerekük lelkével nem törődő szülők és az online világot intenzíven élő gyerekeik között. Igen, itt van a kutya elásva. Hogy ami rosszul működik, az az ilyenek miatt még rosszabbul működik. És amikor nemtörődöm szülőként valaki rádöbben, hogy mit néz a gyerek, akkor bizony nem magában keresi a hibát. Hanem ráfogja szegény cuki Huggy Wuggy-ra. És ő mit sem tehet erről. Nem mondta, hogy nézzék. Csak ott van. Fura és érdekes. De nem lehet nem beszélni róla, mert anyu és apu helyett ő adja az esti puszit.
Félni vagy nem félni?
Attól félünk, amit nem ismerünk. Nem kell a sötétben félni – most akkor haragudjunk arra, aki kitalálta a sötétséget? Dehogy. Csak beszéljünk és éljünk a valóságban.
Ez egy fellángolás, egy őrület. Vigyázzunk rá, hogy a gyerekeink a helyén kezeljék és figyeljünk rá, hogy egymást ne riogassák. Mert az riogat másokat a leginkább, aki a legjobban fél. Vele kell a legtöbbet beszélgetni.
VR
