Amíg nem nyúlsz oda, addig nem is tudod, hogy van.
Aztán egyszer csak pont ott megérinted a szád szélét – vagy a lelked egy érzékenyebb részét –, és akkor jön a felismerés: „Na tessék, megint ronda lettem.” És persze fáj is, de nem a fájdalom az igazi kín, hanem hogy látszik. Ott éktelenkedik rajtad: „Túl hülye vagy ehhez.” „Na, ezt is elszúrtad.” „Nem vagy elég jó.”
A bántás mindig így működik. Pont, mint az az átkozott herpesz. Először belül lappang, gyűlik, aztán kívül is megjelenik. És te hiába akarod letakarni, sminkelni, viccel elütni, a többiek akkor is kiszúrják. És amikor kiszúrják, jön a hátrahőkölés. Olyan pillantás, amit nem lehet félreérteni: „Ó, szegény. Remélem, nem kapom el tőle.”
Csakhogy a bántás nem ragályos. Nem is a tiéd igazán. Valaki más nyomta rád. Egy szülő, aki odasziszegte: „Mit képzelsz te magadról?” Egy tanár, aki odavetette: „Belőled sose lesz semmi.” Egy ex, aki a búcsúcsomag részeként rád hagyta: „Úgyse találsz nálam jobbat.” És onnantól te cipelted, mint egy csúfító bélyeget. A bántásban az a szemétség, hogy magaddal viszed. Ott ül veled a mindenhol, és ha elszúrsz valamit, megszólal belülről: „Persze, te erre se vagy képes.” És ott suttog a tükörből is, mikor belenézel: „Ronda vagy.”
És mégis, mennyiszer gondolod úgy, mintha te tehetnél róla, te növesztetted volna! Mintha te lennél a forrás. Pedig a bántás mindig valakitől jön. Valaki neked adta, sokszor félig viccből, félig mérgében, félig csak úgy. És mire felfogtad, már ott volt: szúrt, fájt, bizsergett. De a legrosszabb benne mégis az, hogy megszokod. Azt hiszed, hogy ez te vagy. Hogy te vagy az, akire igaz, hogy: „Mindenki jobban csinálja nálad.” „Te mindig mindent elrontasz.” „Soha nem leszel elég.” És innen kezdve már nem is kell, hogy újra bántson valaki, mert te magadnak ismétled. Mintha önként vakarnád szét a begyógyulni készülő sebet.
Pedig nem te találtad ki. Nem a tiéd. Csak kijött rajtad a sok minden. És talán egyszer eljutsz oda, hogy ugyanúgy legyintesz a bántásokra, mint egy makacs herpeszre: ez most kijött, kaptam, de nem az enyém. És elmúlik.
Nem véletlenül írtam egy könyvet. Október 15-én jelenik meg. Találkozzunk a lapjain és mulasszuk el azt a herpeszt is, amelyik még ki sem jött rajtad!
VR
