Ébredések.
1943.
Ez a képpár tökéletesen mutatja, hogy nem lehet mindig minden rendben. Van, hogy eltörik a mécses.
Vajon melyik kép készült előbb? A napszemüveges először és utána a dráma? Vagy a napszemüveg volt a hirtelen vigasz? A táj alapján mintha a drámás lenne az első kép. Az árnyék szöge viszont mintha azt mutatná: a boldogságos jócskán később készült. Amúgy a ruha is mintha más és más hosszú lenne. Lehet, hogy a két képnek semmi köze egymáshoz? Ki tudja. Kár is elemezni.
És mi van, ha nincs is dráma?
Anyu sokszor sírt – emlékszem, hogy mennyire nem tudtam, hogy miért. Most sem mindig tudom, az emberek miért fakadnak sírva. Talán nem is kell ezt tudni. Csakhogy ő olyan sokszor sírt, hogy jó lett volna azért legalább picit belelátnom. Aztán amikor már nagyobb voltam, kezdtem megérteni – ez sem volt kellemes. Mert nem tudtam segíteni. Amikor sírt, akkor csak sírt. Érzelmi hullámvasút. Minden bizonnyal Rendkívüli (eset) volt Anyu is. Olyan valaki, aki rengeteget tud adni a Világnak, ha a Világ ezt hagyja. Akkor is, ha van napszemüveg, és akkor is, ha nincs.
Nem mindig kell megvigasztalni azt, aki szomorú. A szomorúság egy fontos érzés: előmozdíthatja a változást. Ha mindig mindentől megmentünk valakit, akkor nem lesznek saját megoldásai.
Néha úgy érzem, nagyon beszélnék még egyszer Anyuval. Nem, sajnos nem lenne elég mellette lenni, és látni, ahogy sír. Hálátlan lennék? Nem hiszem. A helyzet az, hogy sosem láttam őt önmagaként. Talán csak egyetlen délután erejéig. Léteznek ébredések. Ahogy a filmben. Amikor újra minden tiszta és ragyog, minden rendben van és megkérdőjelezzük a körülöttünk addig történteket. Egy tiszta pillanat mindenkinek jár.
Anyu, bárcsak kapnál még egy tiszta pillanatot és azt velem tölthetnéd. Hogy elmesélhesd, mi is volt a baj, amikor sírtál. Amikor elvették a napszemüveged? Vagy hogy milyen boldog voltál, amikor megkaptad és felvehetted. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit mesélnél. És ígérem, továbbadnám, hogy mások is felébredjenek, reményt kapjanak.
Mert neked kellene mesélni, nem nekem. Tudod miért?
Mert te úgyis mindig velem vagy és biztos vagyok benne, hogy most is mindent látsz. Napszemüveggel és anélkül is. Én nem tudtam sosem igazán veled lenni – mert nem te voltál, hanem valaki, aki mindenki más érzelmével harcolt belül.
Anyu, bárcsak adhatnék Neked egy menő napszemüveget, hogy újra ragyogj!
Boldog Anyák Napját!
VR
