cropped-IMG_4490.jpeg

Miért hisszük, hogy egy mondatnak egyetemesen igaznak kell lennie ahhoz, hogy kicsit se legyen hülyeség?
Miért kell teljeskörűen, a világ minden aspektusában körülírni mindent?
A paradicsom piros. Már amelyik.
Az elefánt nagy. Mihez képest?
A kávé káros. Miért, mi nem káros?
Mindenre lehet egy okos kérdést feltenni. És mindenre rá lehet mondani gondolkodás nélkül, hogy “de nézzük a másik oldalát is”.
Miért kell mindig az igazságot keresni? És miért kell kényszeresen mindig mindent kijavítgatni?
Mindenki fél attól, hogy a véleményét nem fogadják el – ha tagadja, akkor is. Valahogy kialakult az, hogy ha valamivel nem értünk egyet, abba bele kell okoskodni, ki kell egészíteni, be kell támadni.
Pedig nem kell. Csak menni kell tovább.

VR

Vélemény, hozzászólás?