Miért hisszük, hogy egy mondatnak egyetemesen igaznak kell lennie ahhoz, hogy kicsit se legyen hülyeség?
Miért kell teljeskörűen, a világ minden aspektusában körülírni mindent?
A paradicsom piros. Már amelyik.
Az elefánt nagy. Mihez képest?
A kávé káros. Miért, mi nem káros?
Mindenre lehet egy okos kérdést feltenni. És mindenre rá lehet mondani gondolkodás nélkül, hogy “de nézzük a másik oldalát is”.
Miért kell mindig az igazságot keresni? És miért kell kényszeresen mindig mindent kijavítgatni?
Mindenki fél attól, hogy a véleményét nem fogadják el – ha tagadja, akkor is. Valahogy kialakult az, hogy ha valamivel nem értünk egyet, abba bele kell okoskodni, ki kell egészíteni, be kell támadni.
Pedig nem kell. Csak menni kell tovább.
VR