Vámos Robi 
Ismerős? Szeptemberben ott állsz a suli előtt, és ahogy a többiek érkeznek, csak csodálkozol. Ezekkel meg mi történt?
Van, aki nem tart kapcsolatot senkivel a nyári szünet alatt. Ez sem hiba. De nem árt tudni, hogy két és fél hónap alatt bizony elég sok minden történik ebben a korban.
Vannak, akik nyáron egészen más társaságokkal töltik a szünetet, mint az iskolás hónapokat. És ilyenkor bizony megváltoznak. Persze, változnak azért is, mert tizenpár évesen pár hónap is jelenthet sok változást. De a baj nem ez.
A baj akkor van, ha magadat okolod azért, mert a nyári szünet alatt önmagukból teljesen kifordult osztálytársaid eltávolodtak tőled.
Ha azon gondolkodsz:
Mit rontottam el?
Miért nem ír nekem úgy, mint régen?
Miért ül most máshova? Miért van másokkal?
Miért nevetnek valamin, amiről én nem is tudok?
Miért érzem magam hirtelen kívülállónak ott, ahol júniusban még teljesen otthon voltam?
És ilyenkor nagyon könnyű arra jutni, hogy biztosan veled van valami baj.
Pedig lehet, hogy semmi baj nincs veled.
Egyszerűen eltelt egy nyár.
Valaki új barátokat szerzett. Valaki szerelmes lett. Valaki csalódott. Valaki táborban volt. Valaki egész nyáron egy olyan társaságban mozgott, ahol teljesen másképp kellett viselkednie ahhoz, hogy befogadják. Elfelejtett önmaga lenni.
És valaki egyszerűen csak változik. Ahogy te is. Nem minden barátságnak kell ugyanott folytatódnia szeptemberben, ahol júniusban abbamaradt. Ez talán szomorú, de fontos tudni, hogy simán működhet így.
Mert ha ezt nem tudod, akkor könnyen elkezdhetsz kapaszkodni olyan emberekbe, akik már nem a te világod. Megpróbálhatsz viccesebb, hangosabb, lazább, vagányabb lenni csak azért, hogy újra észrevegyenek. Olyasmiket mondani, amiket igazából nem mondanál. Olyasmikbe belemenni, amikhez igazából nincs kedved, csak azért, hogy megmaradjon valami abból, ami tavaly még megvolt. Pedig néha az egyik legbátrabb dolog, amit tehetsz, hogy nem futsz azok után, akik távolodnak.
Hanem körülnézel.
Mert miközben azon gondolkodsz, hogy a régi barátnőd-barátod miért nem keres, lehet, hogy két paddal arrébb ül valaki, aki pontosan ugyanilyen egyedül érzi magát.
Lehet, hogy neki is csak egy mondat hiányzik:
– Ideülsz?
Ennyi. Sok nagy barátság nem nagy pillanatokkal kezdődik, hanem egy szabad hellyel melletted. Egy kölcsönadott tollal, egy „jössz velünk?” kérdéssel, egy fél mosollyal a folyosón.
És még valamit jó lenne, ha minden gyerek tudna szeptemberben:
Attól, hogy valaki most épp nem választ téged, te még nem lettél kevésbé értékes.
Az emberek változnak. A társaságok átrendeződnek. Barátságok megszakadnak, mások pedig váratlanul elkezdődnek. Ez fájhat, megengedheted neki. De az örömet is megengedheted magadnak, ami az új élményekkel vár rád.
Nem kell közben elveszítened saját magadat. Nem az a feladatod, hogy mindenáron ugyanoda tartozz, ahová tavaly. Hanem hogy megtaláld azokat, akik mellett nem kell azon gondolkodnod, hogyan viselkedj ahhoz, hogy elfogadjanak.
Akik mellett egyszerűen Te lehetsz Te.
És lehet, hogy szeptember első napján még fogalmad sincs, kik lesznek ezek az emberek.
Semmi baj.
Az egész tanév előtted van.
VR
