Hogy mondta ki, ha nem is beszél?
A Lényegrajzolás IV. Törvénye:
Amikor bekiabálják a gyerekek egyszerre, hogy „ZSIRÁÁÁÁÁÁF!!!”
A tanító elsápad, és a mobiljához nyúl.
Az első padban ülő kislány eddig is szépen rajzolt. 8 éves. Tükörírással ír. Fejjel lefelé rajzol. Pontosan egyforma szíveket sormintáz.
De még egy szót sem mondott ki hangosan az iskolában.
S most üvölti, együtt a többiekkel: „ZSIRÁÁÁÁÁÁF!!!”
„Anyuka! Megszólalt!!!”
Nem én tettem vele csodát. Magából hozta ki. Csak magának köszönheti!
De ez csak egy a sok közül. Akik marták egymást eddig mindig, most legjobb öribarik lettek. A szünetben is azok maradtak. Az, hogy elfogadjuk a másikat, összehoz minket.
Az iskolaudvaron „bomlás” helyett rajzolnak.
A Lényegrajzolás negyedik törvénye, hogy bármikor történhetnek csodák!
