Sosem gondoltam volna ezt…
Igyekszem csupa jót adni, és bizony erre nagy igény van. Szeretek ajándékozni, rajzot, jó szót, időt, energiát. És szeretek tanítani is.
A rajzos foglalkozásokon önbizalmat, erőt adok. Minden lehetséges! Akkor is, ha úgy érezzük, na ez nekünk nem megy. Szóval sokat tanítok mostanság…
– Apa, milyen volt a börtönben? – kérdezte 4 éves Virág lányom az utcán. Huhh!
Szerdán Csillag Dorottya meghívásának tettem eleget. Nem mindennapi kérés volt. Figyeld csak:
„Szinte minden fogvatartottnak van gyereke…sokan maguk is megrekedtek a gyermekkorban érzelmileg…nehezen fejezik ki magukat…sok az analfabéta…sorolhatnám.
De ebben a speciális közegben, zárt körülmények között is arra kell törekednünk, hogy egyszer visszatudjanak térni a saját közegükbe,családjukba.
A Te módszered különleges, bárkiiből előhozhatja a rejtett képességeit…reményeim szerint közelebb hozná a fogvatartottakat is gyerekeikhez, megértenék ezáltal is, hogy az apa hiánya egy családban mekkora veszteség egy gyereknek….szóval elindítottál bennem egy „filmet” ès látom, hogy mennyi hozadéka lenne egy ilyen foglalkozásnak.”
Jól olvastad: fogvatartott.
A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben tartottam kétszer két óra rajzos szemléletfejlesztést.
Két csoportnak tartottam foglalkozást:
– előzeteseknek, akik lehet, hogy hamar szabadulnak
– elítélteknek, akik között van, aki harmincat tölt itt…
Kemény világ ez. Most csak annyit, hogy nagyon jó érzés volt. Magam sem tudom, hogyan tudja az ember elengedni, hogy… Szóval kezet fogsz, gratulálsz valakinek, mert jókat rajzolt és részt vett tényleg mindenben, miközben tudod, hogy mit tett. Nekem sikerült, higgyétek el, rendkívül ambivalens feeling.
Hiszen most itt van. Ez a helyzet, amivel együtt kell élni. Mindegy is, mi volt a múltban. Itt vagyunk.
Mindenki másutt tart a feldolgozásban. Másképp értékeli, amiket egy ilyen foglalkozás ad. De mindenki elfogadta és jól érezte magát. Lesznek még fényképek és visszajelzések. Dr. Budai István parancsnok kávéra invitált – s hosszabb távú és rendszeres együttműködésről is beszéltünk. Az elítéltek esetében gondolom ezt jónak: az előzetes teljesen más világ.
Minden összefoglalónál jobb, amiket ők mondtak. Mert megkérdeztem a végén, hogy…
Mit adott nekik ez a foglalkozás:
Gergely: „A falak mögött is vannak egyéniségek.” A közös rajzra: „Ennyi személyiség megfér egy ilyen kis táblán.”
Viktor: „Köszönöm, hogy napocskával kezdted, mert azt alig látjuk.”
Ákos: „Nem kell tudni rajzolni, mégis tudunk.”
Viktor: „Nem minden az, aminek látszik. Mögé kell látni.”
Sanyi: „Gyerekkoromat hozta vissza.”
Robi, Tamás, Mihály: „Kikapcsolódás.”
Jani: „Gyerekkori sulis évek.”
Zoli: „Jó kis időtöltés.”
Péter: „Amíg tartott, addig sem ettem, mert csak hízok.”
Dávid: „Stresszoldó volt.”
Károly: „Végre összpontosítani kellett valamire. Gyerekkori emlékek.”
Imre: „Mókás volt így látni a másikat, akiről egyáltalán nem gondoltam volna, hogy rajzolni fog.”
Attila: „Álmok, amiket szeretnék megvalósítani.”
Miklós: „Felhőtlen (!) kikapcsolódás.”
Köszönet Csillag Dórának ezt a megkeresést!
Kell pár nap, mire feldolgozom az élményeket, érzéseket.
Odabent pedig követő foglalkozást fognak tartani, ahol kiszínezik az erre az alkalomra készült színezőt:
A dolognak ezzel nincs vége
Valami szerintem elindult. Az ember ösztönösen érzi ezt. Biztos, hogy nem utoljára mentem ide – és hasonló megkeresések is érkeztek azóta. Balassagyarmatra már csak azért is visszatérek, mert kaptam valamit Dóritól:
Köszönöm!
És még mindig nincs vége:
„Kedves Robi!
Szeretnék megosztani Önnel valamit.
A Szerelmem, Viktor 4 hónapja van előzetesben Balassagyarmaton. A minap beirtam a keresőbe a börtön nevét és kidobott egy találatot arról a foglalkozásról amit Ön tartott az intézményben. Amikor olvastam a cikket éreztem hogy az róla is szól, hogy ott lehetett azon az órán. Főképp hogy ő nagyon ügyes graffitis. Nem a firkálós, hanem szerintem művészi, minden levelében kapok is tőle ilyeneket.
Erre ma kaptam tőle levelet. Ezt irta: „Képzeld Szetelmem, voltam egy rajzos foglalkozáson, most először jol éreztem magam itt. Jó volt látni a többieket is ilyen helyzetben, vicces is volt és kedves volt a srác aki tartotta.”
Ön a bejegyzésben megemlített pár keresztnevet a véleményükkel, és volt egy Viktor aki azt mondta: „örülök, hogy a napocskával kezdted mert azt ritkán látjuk itt”. Úgy érzem ő volt az én Viktorom, majd megkérdezem a következő látogatáson. Mert mindene volt kint a napsütés…
Köszönöm szépen, hogy kaphatott a Szerelmem egy boldog órát Ön által! Ismeretlenül is tisztelem ezért!
Minden jót kivánok!
Köszönettel:
Eszter”
Tudom, hogy érdemes. Mert érdemes! Ha a hozzátartozókhoz is ebben a formában eljutnak a jó dolgok, akkor máris tettünk valamit a világért!
Honnan jött ez? Miért? Ki végre?
Többen kérdezték, miért csinálom? Mi vezérel?
Nos, az elveim. Mik ezek? Tudd meg szeptember végén – október elején megjelenő könyvemből, melyből dedikált példányért regisztrálj itt:
http://eljugyahogyelhetsz.vamosrobi.hu
Könyv Neked – egyszerre simogat és előrelendít!
Remek hétvégét és szuper jövő hetet kívánok!
Vámos Robi
