Egy jó kapcsolat titka a szeretet, az elfogadás és a rugalmasság. Olvasás folytatása
Bálint a Gyémántbogár Díj 2019 pályázatra rajzolt is, ám itt a vers a lényeg:
“Tudom, hogy nem vers verseny, de szeretettel írtam, talán tet❤️szik.”
Igen, Bálint, tetszik! Sose fogd vissza, ha árad belőled a szeretet!
Bálint verse:
“10❤️ dobbanás
10❤️ zuhanás
10❤️ ölelés
10❤️ merülés
10 perc, 10 óra, 10 év…
Szívemet ölelőn féltsd
10 éve szeretlek
10❤️-vel köszönlek.”
Bálint az, akinek hatására végleg eldöntöttem, hogy a 2020-as Gyémántbogár Díj NEM csak RAJZPÁLYÁZAT lesz!
Bálintot meghívtam a díjátadóra, de sajnos nem tudott eljönni. Éppen ezért meglátogattam a somogyi Batén. A bal alsó képen épp várja, hogy megérkezzek ?
Gyönyörű környezet egy ilyen kincs számára! Édesanyja szíveket varr, már Hannának is küldött. Működnek a dolgok!
Köszi Bálint, hogy megismertelek, még találkozunk!
Hisszük, hogy minden jó
Annyi minden kibírható
Nincs határ, él és virul
Néznivaló mosoly pirul
Arcodon a ragyogás…
Réten át a szaladás
Alvás, ágyban maradás
GYorsnál gyorsabb gyógyulás
Ott, szemedben gyúl a fény
Gonosz nem bánt, ez a tény
Jónak lenni nagy erény
CSoda vagy, nagy ajándék
Olyan jó lesz a játék
Dalolni, ölelni, élni
A világon semmitől félni
Vígan lenni, tenni, venni
A legjobb kedved elővenni
GYere hamar, várunk…
Mindig ugyanott járunk
Ilyen a szeretet: mindent látunk
Nincs nagyobb kincs, rád találunk
De ránk találsz Te is, azám
Ezren mondják Neked: Hannám!
Nagyon erős, ő egy hős…
S még alig pár esztendős
Ilyen egy csoda
Kellünk nagyon oda
Együtt vagyunk, jár az agyunk
Ragyogunk és szeretünk
Üdén, tisztán nevetünk
Lesz még ünnep, nekünk, s neked…
SZeretünk itt lenni Veled
Ezért vigyázz, s mi vigyázunk
Rólad szól majd legszebb álmunk
Ezt kívánjuk szeretettel
Telis tele szív-lélekkel
Ülj most ide
Nézz szemembe
Kezed nyújtsd, tedd kezembe
Vidám álom, csupa öröm
Éjjel is majd őrködöm
Gondolj szépre, színre, fényre
Tiszta vízre, édes ízre
Egy új nap vár: holnap a napja
Lesz itt csoda: Hanna kapja
Este van már, lefekvés
Neked s nekünk pihenés
Ügyes leszel, s úgy tűnik:
Lehetetlen… nem létezik!
Vámos Robi, 2019.
Nem tudjuk, mi ez, és csak jön.
Mint valami pozitív forgószél.
Épp a fordítottja, mint ami a hírekben megy. Tudom, nem lehet a fejünket a homokba dugni, mert van baj bőven. Könny is, könnygáz is, baleset is, betegség is.
De ebben a világban itt semmi nem jön be ezekből. Valami teljesen más tölti meg ezt a kis szigetet. Ami reméljük, egyre nagyobb lesz.
Mert egyre csak jön, mint egy mérhetetlen boldog csomagokból álló, oda-vissza ható láncolat. Megy ki egy pici csomag, jön vissza egy nagy. Megy egy nagy, jön egy még nagyobb. Szinte az már a nehézség, hogy befogadjuk ezt a sok jót.
Köszönöm mindazoknak, akik nap mint nap ilyen végtelen mértékű szeretetet sugároznak!
Jön egy kép. Egy kis hír.
Egy rajz. Egy üzenet írásban. Rajzban. Csak egy szösszenet, de hihetetlen erő! Egy hozzászólás, amit lehet, hogy én érzek csak ilyennek az egész világon, de nagyon ilyen. Nagyon olyan, amilyennek sok másiknak is lennie kellene.
Tanítani kellene, ahogy működtök! És ebben erősítelek meg benneteket, hogy tudjatok tanítani.
Mert ha erősek vagytok, akkor együtt felemeljük az egész világot. Akkor is, ha vele emelünk olyasvalakiket, akik nem is akarnak felemelkedni. És lesznek, akik nem tudják, miről beszélek, de mégis: felemelkednek. Nem is veszik majd észre, de nem baj az.
Ez minket nem fog zavarni. Mert mi tudjuk, hogy valami hihetetlen csúcs dolgot teszünk, tettünk máris.
Ki mondja még ezek után, hogy nem létezik varázslat?
Amikor itt ömlik, forrón, édesen, sűrűn és feltartóztathatatlanul?
Köszönöm, hogy vagytok!
Robi
Dius ajándéka
Láthatatlanul fogom.
Tél volt még. Most pedig tél van már.
És semmi nem változott.
Érzem.
Láthatatlan kapocs – és mindig ott van, minden nehézség ellenére. Távolság sincs. Tél sincs, nyár sincs, tavasz sincs, ősz sincs.
Nincs sem meleg, sem hideg. Csak szeretet van.
Hamarosan újra találkozunk, Dia!
Előkerült egy régi kép. Így kezdődik.
Apám volt a családfő. Szigorú ember volt. Nem csak szigorú. Nagyon szögletes is.
Konzervatív? Nem mondanám.
Nyugdíjban volt már, amikor középiskolás voltam. Három infarktus már elég erős indok.
Az első mindjárt ’81-ben, amikor három éves voltam. Túlhajtotta magát. 6-ra járt dolgozni. Megvan róla a fotó: 73 km/h 60 helyett a Soroksári úton.
Becsületes volt. A végletekig.
És miért nem konzervatív?
Hát csak azért, mert 1995. nyarán tizenhét éves voltam, amikor minden megspórolt pénzünkből Amerikába utazhattam. Egyedül. A cél a nyelvtanulás volt, de akkor még nem gondoltam, hogy ez örök emlék lesz.
Mert voltam azóta más helyeken, többször, sokszor. De ez volt az, ami örök és mély nyomot hagyott bennem:
Amikor megérkeztem, mindenütt pálmafák voltak. Kalifornia már csak ilyen. De ennyire?
A szállás felé félúton tocsogtam a tengerben. Kalifornia már csak ilyen. De ennyire?
Aki szállást adott és vigyázott rám, apám ismerőse volt. A leglelkesebb emberek egyike, akiket valaha ismertem.
Kaptam tőle húsz dollárt. Akkor még nem tudtam, hogy a pénzt jó dolog elfogadni. Bűntudatom volt.
Vettem belőle lakatot a biciklire. Ruhát. Egy csomó kaját. Rengeteg sajtot. Sok fagyasztott tejszínhabot. Virslit.
Tudtad? Odakint nincs bőrös virsli, mert az veszélyes: leforrázza a háziasszonyt, és perel. Ezért inkább nincs bőrös virsli.
Vettem egy kenős Old Spice Original dezodort. Ma is használok ilyet. Ha megérzem a kupak lepattintása után az illatát, egyből megjelenik előttem a szobám, ahol laktam. Az asztal, amin a hónap végére oltári kupi kerekedett. Jegyek, tortilla, útikönyvek, térkép…
Olyannyira erős ennek a deonak a hatása, hogy ezt is azért írom, mert az imént megéreztem az illatát. Őrület!
A bicikli évek óta nem mozdult. Versenybicikli. Végre elmehettem vele megnézni a három autópálya nagy kereszteződését.
Két kilométerenként pumpálnom kellett. Három váltós volt!
De a váltó nem működött. Ha váltani akartam, meg kellett állni, és kézzel átszerelni a bovdent. Akkor meg már álltam ugye. 10 km volt a tengerpart, suhanás lefelé. Hazafelé picit macerásabb volt.
Vendéglátóm autója nagyon japán volt. Az egyik. A másik is. De az egyik nagyon okos volt. Szólt, ha égve hagyta az ember a világítást. Azt mondta Gizike hangon: “front doors are open”. Nem volt igaza. De lekapcsoltuk a villanyt azért.
Aztán egy nap elindultunk a kevésbé okos kis fehér Mazdával. Irány észak! De csak óvatosan! Íme az a régi kép:
Palm Springs – Las Vegas – Grand Canyon. A képen kedvenc Hawaii gatyámban vagyok – a Kőbánya bazárban vettük apámmal. Beruháztunk rendesen!
Sok ezer (!) kilométert autóztunk. Egyszer megkérdeztem a sofőrt, mennyi van még hátra. Azt válaszolta, mindjárt odaérünk. Már csak 450 mérföld.
Azt mondod: emlékek. Rámjött, igen. Mert mindig megtalálok valamit. Szerintem nem véletlenül – de ez egy másik történet.
De mitől tiszta Amerika ez, ha közben rozzant bringával, kőbányai gatyában bénáztam végig?
Attól, hogy azt tehettem, amit akartam.
Olyan dolgok jöttek csak úgy maguktól, amikért addig állandóan küzdeni kellett.
Olyan kajákat ehettem, amiket lehetetlennek tűnt itt elérni.
Olyan szabad lehettem, amilyen itthon nem voltam sosem azelőtt.
Akkor, tizenhét évesen hatalmas ugrás volt ez. Csak vissza is estem persze.
Bevallom, a következő négy év nagyon nem volt rózsás. De utána rájöttem:
Minden, mindenhol tiszta Amerika. Már ami az álmokat illeti.
Meg lehet őket valósítani, csak tessék, csak tessék! Lehet jönni!
Nem ülni az ötleteken, és álmodozni. Elő a húsz dollárral!
Minden lehetséges, ha lelkesek vagyunk. És minden könnyen megy.
Nem kell hozzá más.
Az Old Spice illata most ugyanazt jelenti. Irány a nagy út, ahol minden lehetséges.
Csak váltani kell az emelkedőn, amihez tán szerelni kell egy picit.
Apám egyáltalán nem volt konzervatív. Lehetőséget adott.
Köszönöm!
Szeretem kimondani a dologokat.
De tudni kell, hogy vannak olyan nagyon bonyolult mondatok, amelyeket az emberek fele egyáltalán nem ért. Van negyven százalék, aki érti, mit jelent, de nem veszi elég komolyan. Ötven meg negyven meg… marad tíz százalék. A gyerekek ebbe a tíz százalékba tartoznak.
Ők azok, akik megértik, mi van odaírva és azt is tudják, hogy miért.
„Köszönjük, hogy vagy nekünk!”
Mit jelent ez?
Nos, csupán annyit, hogy:
„Kedves Anna!
Bizony sokan vannak, akik észrevették, mekkora ajándék vagy. Mert a Gyémántbogarak ajándékok. És azért mosolyognak, mert nagyon nagyon boldogok, amikor valaki ezt észreveszi. Nem, nem gondolnak bele ennyire, ilyen mélyen és nem is elemzik. Csak simán örülnek!
Köszönöm, hogy vagy, Anna!
Tudod, miért?
Mert a Te képeid is olyanok, melyek összekapcsolják a küldetésem két fő elemét: a Táblácskát és a Gyémántbogarat. Köszönöm tehát, hogy láthattam az örömödet. Köszönöm, hogy megosztottad velünk, többiekkel, hogy mennyire boldog vagy. Biztos vagyok benne, hogy a lehető legszuperebb dolgok történnek veled, és fognak is még történni.
Szeretettel és hálával gondolok rád. Az ajtó pedig nyitva áll előtted, ha bármikor erre járnál!
Vámos Robi”
Köszönöm, hogy vagy nekünk!
Nem üres szavak. És érti, aki érti. A Gyémántbogarak mindig értik!
Robi