Hallgasd meg a Robify csatornán! >>
Erre nagyon nehéz választ adni.
Lehet, hogy nem is kell arra választ adni, hogy miért.
Tényleg — most, hogy így belegondolok — szerintem nem arra kell választ adni, hogy miért.
Hanem arra, hogy hol veszett el a remény, hogy hol volt az a pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy ez már túl sok.
Amikor azt gondoltad, hogy nem lehet más magyarázat a világ szarságaira, mint az, hogy te szúrtál el valamit, és hogy veled van valami baj.
És akkor elkezdted magadat büntetni — így, úgy, amúgy.
Először megvontad magadtól az összes olyasmit, amit szeretsz.
Letetted a gitárt.
Letetted a könyveket.
Elhagytad az alkotást.
Befejezted a sportot, amit addig annyira szerettél.
Mert bünteted magadat valamiért, amiről nem is te tehetsz.
És annyira keresed a magyarázatot, hogy miért, hogy már elvesztél.
A végén pedig elkezded a testedet büntetni azzal, hogy megvonod tőle azt, ami neki jár: megvonod tőle a levegőt, a fényt, a tápanyagot, a folyadékot — és minden olyasmit, amitől jól éreznéd magad.
Mert úgy érzed, hogy nincs jogod jól érezni magad.
És amikor ezt megpróbálják valakik megjavítani,
amikor valakik meg akarnak szerelni az ő módszereikkel,
akkor te rögtön, nyilvánvalóan tudod, hogy nem azzal van a baj, hogy neked most levegőre van szükséged, fényre, kajára, folyadékra…
Hanem azzal van a baj, hogy nem tudod ezt befogadni, és egyszerűen nem bírod elviselni, hogy neked jó.
Mert azt hiszed, hogy valamit elszúrtál — pedig nem szúrtál el semmit.
Érted? Semmit nem szúrtál el.
Nem te tehetsz róla.
Nem te tehetsz arról, hogy túlterheltség van az iskolában.
Nem te tehetsz arról, hogy idióták az osztálytársaid.
Nem tehetsz arról, hogy valakik beszóltak valamit.
Nem tehetsz arról, hogy valakik cikiztek, hogy hogy nézel ki, kritizálták, hogy mekkora vagy, milyen vagy, mit szeretsz, mit nem szeretsz.
Nem tehetsz róla.
Az a lényeg, hogy nem tehetsz róla.
És ha befejezed azt, hogy magadban keresed a hibát, akkor rögtön meglesz a megoldás.
És még valami:
abban a pillanatban, hogy meglátod a reményt,
abban a pillanatban, hogy újra célt találsz magadnak — ezek a nyűgök eltörpülnek.
Ha tudatosítod magadban, hogy mi az, amiben jó vagy,
és nem azt mondogatod, hogy „ebben sem”, „abban sem”,
akkor hidd el, hogy meglesz.
Tessék átgondolni, hogy mi az, amiben jó vagy.
És itt pedig, a háttérben, egyszerűen minden jó össze fog állni —
minden azért van, hogy kikerülj ebből a mély gödörből, amiben most vagy.
Mindent megteszek.
Mindent megteszünk.
És azok is mindent megtesznek, akik szeretnek.
Fogadd el, kérlek, a szeretetüket.
Ne úgy tekints a hozzád közeledőkre,
hogy ők megint a hibáidat keresik — mert nincsenek hibáid.
Ha keresnének, se találnának.
Nincs hiba benned.
Egyetlen hiba van:
az, hogy a világ mindig a hibákat keresi.
Legalább te ne keresd.
És hagyd, hogy mások meglássák benned a csodát —
mert ez lesz a kiútad a bajból.
VR
