Jöttél. Hoztak.
Fény jött, belső…
Már csoda volt
A perc, a legelső
Aztán két szó
Kevésnek mondható
Mert csak kettő,
De aranyból való
Csoda ragyog
Szerényen – serényen.
Otthon vagyok,
Lelkem megpihen nálad
Szíveink nagyok
Virágtenger árad
Adom, mit tudok
Talán szóhoz
Nehezen jutok
Színekkel postázom
Legbensőbb világom
Átadom, tiéd, igen
Ajándék, tudod,
Fény gyúl szemeidben
Amikor elhiszed,
Kincsem magaddal
Ragyogva viszed
Te magad vagy a csoda
S éppen mondanám
Miért is mindez,
Agyalni? Ugyan!
Esélyem sincsen
Mert mosolyodtól
Hirtelen
Fénylővé vált
És ragyogott minden.
VR 2020. november 23.
