Ismersz olyanokat, akik bekötött szemmel járnak egy gyönyörű réten?
Olyanokat, akik még az Eiffel torony tetején is a kilátástalanságról beszélnek?
Olyanokat, akik mindig másoktól várják a megoldást, ráadásul úgy, hogy igazából nincs is problémájuk?
És a slusszpoén, aki a nyertes lottószelvénnyel a kezében panaszkodik, hogy esik az eső ma is.
Nincs ennél fontosabb:
Észre – kell – venni – ha – valami – jó.Nincs mese!
Én is ezt az elvet követem. Két lépés:
1. Van problémám?
Ha van: meg kell oldani.
Ha nincs: jól érzem magam.
2. Kell segítség a megoldáshoz?
Ha kell: Keresek. Hívok. Kérek.
Ha nem kell: Én kellek.
Ilyen egyszerű!
Egy valamit biztosan nem csinálok: másoknak panaszkodok. Annak semmi értelme nincs.
Tedd meg a kedvemért ezt:
Ha azt veszed észre, hogy valaki Neked panaszkodik, de láthatóan kezében a megoldás, csak mutasd meg neki ezt a képet.
Meglátod, minden jobb és szebb lesz, ha segítesz ilyenkor neki meglátni azt, ami már ott van.
Hiszen a megoldást csak észre kell venni!
Vámos Robi
