Amúgy sincs túl jó kedved. És megnézed, ki mit írt.
És vége. Beszólt. Sőt. Mások előtt szólt be. Kibeszélt egy csoportban, amiben azt hitte, nem vagy benne. Vagy azt hitte, nincs olyan „barátnőd”, aki nem fogja neked elküldeni a screenshot-ot…
De van olyan barátnőd. Vagyis… Ki tudja már, hogy ki a barátnő és ki az, aki csak kétszínű? Elgondolkodtató.
Igazából… nincsenek sokan, akiben bízhatsz. És most azok a kevesek mintha a hátad mögött áskálódnának.
Csalódás, csalódás hátán.
De Te erős vagy. Nem számít ez. Mert már pontosan tudod, hogy lehet bár, hogy kevesen vannak, akik igazán őszinték, de ők kevesen sokkal többet érnek, mint a sok álszent, aki csak úgy csinál, mint aki szeret.
Ez az. A szeretet nem csinálás, nem úgy csinálás mintha és nem egy színjátszó kör.
Ha valaki igazi, azt érzed.
Nos, ha érzed, akkor már csak egy lépés van: hallgatni a megérzésekre. És nem érezni bűntudatot azért, mert eltávolodtál azoktól, akiknek nem is vagy fontos. Akik csak kihasználják a jóhiszeműséged.
Annak legyél ajándék, aki ilyennek fogad el, amilyen vagy.
Aki miatt nem kell másképp öltözni.
Aki miatt nem kell más zenét hallgatni.
Aki miatt nem kell visszafognod, aki igazából vagy.
És hidd el, vannak ilyenek. Könnyen megleled őket, ha igazán önmagad adod.
Ne is olvasd a fröcsögést. Ne vedd fel a kesztyűt. Zárd ki azokat, akik lehúznak és töltődj fel.
Na, sicc, könnyek letöröl és sicc.
Robi
