Anikó néni üzente

Beleolvastam a könyveidbe, egy húron pendülünk (már amennyire egy 80 közeli mama „pendülni ” tud…TUD!!!! Tanító néni vagyok, igaz, már nyugdíjban, de ott tanítottam 25 évig a Pitypangban is és a Gyermektér tagiskola épületében is, oda jártak a gyerekeim is (mindkét helyen) oda jártak iskolás éveik során több évig az unokáim is, szép emlékeim vannak tanítóságomról. …

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mélységesen tetszik az, amit és ahogyan írsz a gyerekeknek , a gyerekekről….”Hasonszőr „vagyok…Zsigereimben érzem minden írásod igazságát, kedvességét, bátorításodat, segíteni akarásodat, humorodat, jószándékodat…jajj, mit is írjak még…tudod te azt!

Köszönöm a megrendelt könyveidet , (egy általad dedikált már volt a dédunokámnak, és megvettem még kettőt), és három kitűzőt, persze a jóvoltodból könyvjelzőt, kártyát, csuklópántot, színezőlapot is…

Nagyon szépen köszönjük, megkaptuk, és bár Andris névnapi ajándékának szántam, de ki bírja ki addig???

Egyébként is, jön az őszi szünet, nálam lesz a gyermek, és majd a Dédivel együtt fogja olvasni, mert ki nem hagynám én se!!!

Na, szóval a könyvcsomaghoz mellékelt leveledben azt kérted, jó lenne, ha visszajelzésként küldenénk fényképet a könyvekkel, hát ma az unokám lefotózott minket Andrissal és a könyveiddel.

Remélem, nem bánod, hogy a számítógépet megtanulva kezelni elmentettem a képeket és most elküldöm Neked..

Ha már kérted…

Szeretettel üdvözöllek, és elnézést kérek a tegezésért, de engem egész életemben tegeztek a nokedli elsősöktől a szülőkön át a nagyszülőkig, mindenki, nem áll rá a szám a magázódásra…

Köszönettel kívánok minden SZÉPET és JÓT:

Mikóczy Károlyné Anikó néni, nyugalmazott(de nem nyugható) tanító, dédnagymama, nagymama, mama, aki örül, hogy (ha így is)találkozhatott a dédunokája által Veled!”

Boldogság! És fantasztikusan köszönöm a visszajelzést!

VR

(A kép engedéllyel közölve, a levél engedéllyel idézve.)