Megmondanád, mit csinálsz, „barátom”?
Odamész, és belelépsz a másik lelkébe?
Miért csinálod?
Tudod mit?
Totál felesleges kérdés. Ha meg tudnád mondani, hogy miért azzal sem lennénk előrébb. Egy fél lépéssel sem. Mert hiába magyarázod meg, arra nem tudsz indokot találni, hogy ugyan miért teszel vagy mondasz olyat, ami a másiknak fájdalmat okoz?
De azért…
Megmondanát, mit csinálsz?
Semmit?
Nem fontos?
Ha nem fontos, akkor minek csinálod?
Tiszteld már magad annyira, hogy olyasmire szánod az idődet, ami legalább neked fontos, oké?
Vagy ha nem tudsz a világhoz semmiképp sem hozzátenni, akkor legalább maradj szépen nyugodtan csendben, és ne vegyél el a világból, rendben?
És főleg: ne akadályozd azokat, akik ajándékok ebben a világban!
Mert ja, nem árt észrevenned:
Te vagy az, aki sz.rt pakol az ajándékos dobozba.
Te vagy az, aki addig poénkodik, amíg már kvra nem vicces.
Észreveszed, amikor már nem vicces, hanem káros?
Ha nem, segítek:
Már káros. Bármi káros, ami puszta agyatlanságból elszúrja bárki kedvét is.
És őszintén: a te kedvedet ez feldobja?
Egy pillanatra, gondolom, igen.
Mert marha jó ám egymást szórakoztatni azzal, hogy más szenved, nem?
Nem.
Nagyon nem.
És igen, persze, tudom, öcsém, nem te tehetsz róla. Valakik belevittek ebbe. Vagy ezt láttad attól, akire nem mertél rászólni. Nem merted bevallani, hogy ez neked rossz, igaz? Hanem hagytad, hogy csendben, lassan de sajnos biztosan olyanná válj, aki mást bánt.
Igen, nem te tehetsz róla. Sem arról, hogy elkezdted, sem arról, hogy folytatod. De tudod, „barátom”, mindig te döntesz.
Amikor már látod, hogy a másiknak elég.
Amikor már látod, hogy fájdalmat hoztál az életébe.
Amikor könnyeket hozol az addig ragyogó szemekbe.
Észrevehetnéd, hogy ezt már nem kellene folytatni.
Mi lenne, ha nem folytatnád?
Minden döntés döntés. Van rossz és van jó döntés. És van persze olyan is, ami csak úgy van.
Te ne legyél bántalmazó sem direkt, sem véletlenül, sem csak úgy.
Te is legyél te.
Fogadjunk, hogy te sem születtél zsarnoknak.
Játszd vissza ahányszor csak akarod, hogy mi történt.
Segítek. Odamentél egy ártatlan emberhez, és bántottad.
Ez történt. Semmi több. De neki ez már elég volt ahhoz, hogy hosszú évek alatt begyógyuló sebeket szerezzen. Kivéve, ha folytatod, amit megkértem az előbb, hogy ne folytasd. Mert ha folytatod, a sebekből csak egyre több lesz és a meglévő sebek is egyre mélyebbek lesznek. Elfertőződnek, és a véren át terjednek mindenhova. Csodalelkekbe. Olyan lelkekbe, akik a te „jótékony” hatásodra szürkévé és fakóvá váltak.
Nos, „barátom”, ezt csinálod.
Eddig.
Mert már nem folytatod, igaz?
VR
Ajánlott olvasmány:
Légy Te is Bánthatatlan >>
