Olvasási idő: 8 perc
Frissítve: 2023.04.22.

Rengetegen ismerik a jelenséget: zaklatás, piszkálás, bullying…

Egyesek legyintenek, hogy „á, mi is voltunk gyerekek”, meg „legalább időben megtudja az a gyerek, hogy az élet nem mindig habostorta”. Ez a cikk nem nekik szól.

Ez a cikk azoknak szól, akik későn vették észre, hogy baj van és most kétségbeesetten keresik a megoldást arra, hogy visszakapják a gyereküket. Megjegyzés: ez nem szakmai írás. Tapasztalatokon alapszik: rengeteg iskolai osztály és ezernél is több egyéni tanítvány tapasztalatán.

Mi a baj azzal, hogy piszkálják a gyermekünket?

Csupán ennyi:

Ha ezt a rajzot megértjük, akkor azt is azonnal érezzük, hogy ez nem egy történés, hanem egy folyamat. És nem a konkrét helyzetet kell megoldani, hanem minden jövőbelit. A gond csak az, hogy ez a „kórság” alattomos. Hosszú a lappangási ideje és a tünetek csak apránként jelentkeznek. S mire észrevesszük, már súlyos a gond.

Íme:

10 plusz 1 intő jel, hogy valakik bántják a gyermeked

azaz:

piszkálják a lelkét

bántják

sérülést okoznak bennük.

1. Valami más, mint eddig

Fura lesz, hogy tengerimalachoz hasonlítok egy gyereket. Nekem mindig volt tengerimalacom. A tengerimalac igen érzékeny állat. Ugyanakkor nem bonyolult. Az ember megszokja, hogy hogy működik. És azonnal észrevesszük, ha valami nem olyan, mint eddig. Azonnal észrevettem, hogy valami baja van. De akkor már szinte mindig késő volt. Észrevettem és másnapra vége volt. 🙁 A tengerimalac egy tökéletes példa.

Vedd észre, ha valami más, mint eddig. Bármi. És ha észreveszed, ne mondd azt, hogy „biztos kamaszodik”, meg a „hormonok”, meg „hát igen, más a világ most”. Ha észreveszed, azonnal beszéljetek. Nem lehet halogatni. Nem lehet arra várni, hogy majd megoldódik. Fel kell vállalni a konfliktusokat és lépni kell.

2. Valamit abbahagy, amit eddig mindig csinált

Eddig rajzolt, most nem rajzol. Eddig zenélt, most nem zenél. Oké, változik az ember ízlése, érdeklődése. De ha hirtelen változik, az biztosan valamilyen külső hatásra történik.

Általában egy külső – kéretlen – vélemény hatására. De nem helyes mégsem felelősségre vonni ilyenkor, hogy „miért nem rajzolsz?”. Érdeklődj, hogy mostanában milyen élmények érték a suliban.

3. Megváltoznak az alkotásai

Klasszikus: Barbis – lovas- unikornisosból fekete koponyásba. Ne ijedj meg. Kísérletezik. De ha mindig horror sztorit alkot, akkor már nézhetsz gyanakodva. Alighanem hatással van rá valaki más. Kérdés, hogy ezt ő is szeretné, vagy csak elfogadtatni szeretné magát olyasvalakikkel, akiknek a stílusa amúgy nem is tetszik neki.

4. Agresszív, visszaszólós, elviselhetetlen

A gyerekek a feszültséget az iskolában sokszor nem tudják levezetni. Főleg azok, akik csendesebbek, jámborabbak és nem szeretik a konfliktust felvállalni. Otthon, a lazább, ismerős környezetben viszont kiborulhat a bili. Az addig békés, bújós, csendes gyerek visszaszól, kiabál. Megpróbál elbújni, elvonul, ne legyen ott senki más. Ezt sem szabad mindig a kamaszkorral megmagyarázni és betenni a fiókba. Súlyos gond előjele lehet.

5. Nem lehet vele beszélgetni

Egy kamasz gyerekkel nagyon jót lehet beszélgetni. De tele van gátlással. „Nem rád tartozik” dolgokkal. Azt hiszi, nem fogsz tudni segíteni. És ez azért van, mert korábban esetleg nem vetted észre, hogy gond van. Amikor már magától szól, hogy baj van, akkor már mindig nagy a baj. Végtelen türelemre van szükséged. Javaslom az egy szülő – egy gyerek programokat, ott sokkal könnyebben meg fog nyílni, mint a családi vacsoránál, ahol esetleg égő a többiek előtt beszélni.

6. Valaki terrorizálja és félelmei vannak

Egy olyan környezetben, ahol valakinek – mondjuk a tanárának – semmi sem jó, és lehetetlenség valamit úgy csinálni, hogy elégedettség legyen a válasz, a gyerekek nem élik meg azt a sikerélményt, amire szükségük van. És az, hogy sikerélménye legyen az embernek, az alapvető szükséglet.

Egy terrorizáló környezet mindent tarol, ami az önbecsülést építené. A gyerekek ilyenkor mindent megpróbálnak: ajándékot visznek, szorgalmit készítenek csak hogy végre azt mondják nekik hogy „jól van, ügyes vagy!”. Ha korábban „kedves” tanára volt, aki gyakran elismerte őt, de most hirtelen egy olyannal van minden nap, aki mindig a hibát keresi, a gyerek egyszerűen nem érti, hogy mit hibázott? Eddig jó gyerek volt, most pedig nem?

És a legkellemetlenebb ebben az, hogy egy becsmérlő környezetben töltött nap után azt hiszi, hogy otthon is kikap. És ha az ember csak egy kicsit is sandán néz rá, azt rögtön támadásnak veszi és elbújik, megsértődik, visszatámad.

Azonnali beavatkozást igényel, ha a gyermeked ilyen környezetben van vagy ennek a legkisebb jelét is tapasztalod!

7. Úgy csinál, mint valaki más

Ha valaki piszkálja az embert, akkor vagy összeomlik, vagy elmenekül, vagy alkalmazkodik. A gyerekek úgy alkalmazkodnak, hogy stílusokat vesznek fel. Ezért van az, hogy a gyermekünk meg akar velünk vetetni valami totál felesleges göncöt, miközben eddig egyáltalán nem is tetszett neki az.

Érdemes megkérdezni ilyenkor, hogy honnan jön ez? Kinek a stílusa? Először azt fogja gondolni, te nem fogadod el majd, amit szeret. Vagy lenézed azt, akire felnéz. Akinek a stílusát igyekszik követni. Meg kell tanulnod, hogy ne nézd le, hanem fogadd el a különböző stílusokat. Gyermekednek pedig azt kell megtanítanod, hogy csak annak a stílusát kövesse, akit szeret, ne mindenkiét és főleg azokét ne, akiket csak azért követne, hogy végre elfogadják – és ne bántsák. Így önmaga marad.

8. Állandóan a mobilt nézi

Vagy szerelmes, vagy aggódik, hogy ki mit írt. De inkább az utóbbi. De az is lehet, hogy csak „rágogumiként” használja. Neki mindenről tudnia kell, különben kibeszélik. Ha valamiről lemarad az osztálycsoportban, másnap nem tud bekapcsolódni a benti élő fröcsögésbe. Ez nem normális ám! Ne érezd magad rossz szülőnek, hogy elveszed a telefont. Akár hosszabb időre is. Nem ez a helyes értékrend. Rengeteg felesleges, lélekromboló és időrabló témától mented meg. A gyerekek online maguknak csinálják a bajt.

9. Céltalan, kedvetlen

A gyerekek mindig tudják mit tegyenek. Aki állandóan megkérdezi, hogy „Mit csináljak?”, az unatkozik? Dehogy. Csak nem tudja, mi az, ami végre megfelelne. Neki és másoknak. Beszélgessetek arról, hogy mik a kedvenc időtöltései. Ne az arról beszélj, hogy „annak idején én egy dobókockával játszottam egész hétvégén”. A világ változott. És sok lehetőség van értelmes tevékenységekre. Általában ennek a kedvetlenségnek is köze van ahhoz, hogy a gyermeked valamiért lelkesedett, és beszóltak neki érte.

10. Nem ragyog

Ezt nem tudom jobban leírni. Nem ragyog. Eddig ragyogott. Most nem. Másképp csillog a szeme. Fáradt. Nem lát, csak néz. Nem néz a szemedbe.

Szülőként ezt biztosan látod. Én is látom. És ez az egyik legfontosabb. A bántások, a nehézségek, az elfogadás hiánya kiveszi a gyerekek szeméből a fényt. Ez rémfilm is lehetne. Talán van is ilyen. De ez sajnos a valóság. Fakulnak, halványulnak. És végül olyan felnőtté válnak, aki csak sodródik. Ezt nem hagyhatjuk!

+1. Tagadja, hogy baj lenne.

A bántalmazott gyerek fél. Fél attól, aki bántalmazza. És fél attól, hogy te, mint szülő majd szétcsapsz és nem jól kezeled a helyzetet. Fél, hogy bemész, beszélsz valakikkel és akkor neki majd még rosszabb lesz.

A bántalmazott gyerek ezért tagadja, hogy gond lenne. Még védelmére is kelhet annak, aki terrorizálja. Elbagatellizálhatja a helyzetet és a szőnyeg alá akarja veled söpörtetni. „Anya, nem akarok lelkizni” – amikor ezt hallod, akkor kell igazán beszélgetni vele.

Mit tehetsz, hogy gyermeked ellenállóbb legyen a bántásokkal szemben?

Nehéz ügy, hiszen a gyerek lezárhat, ha egy kicsit is megérzi, hogy lelkizés jön. Egy különleges környezet ebben sokat segíthet. Vidd el egy extra programra és finoman irányítsd a beszélgetést a témára. Mesélhetsz a saját életedről – biztos vagyok benne, hogy ha te megnyílsz és elmeséled, téged milyen bántások értek, ő is felhoz majd saját helyzeteket. Meséltetheted az osztálytársairól. Mások problémáiról sokkal szívesebben beszél az ember, mint a sajátjáról. És mások gondjainak megoldásában ott van a saját megoldásunk is.