Csak lenni és nem menni.
Csak mozdulatlan létezni.
Mesék, világok, virágok.
Mosoly, amit mindig kívánok
Látni: tiéd, az lehet,
Ám ha megosztod velem… mehet?
A fény öleli körbe ragyogó lelkedet.
Minek a szabály, ha tudsz már szeretni?
Szemek tükrében gyémántot keresni
Meglátni azt, mit nem lát meg más
Megtenni mindent, mit nem nagyon szokás
Éberen ott lenni múlt helyett jelenben
Adni és fogadni egyre lelkesebben
Ölelni egymást tiszta szeretetben.
Ki érti s ki nem – számít ez, mondd?
Aki nem érti, az is lehet bolond
S lehetsz te is – hisz picit az vagy
Vállalod, s nevetsz, jókedv el nem hagy
Így vagy TE, mert önmagad adod
S így vagyok én is, nyújtsd csak a karod
Vagyok amikor TE csak úgy akarod.
Ahogy lesz, úgy lesz jó
Mert mindegy, merre szállsz,
Repül a színes léghajó
Benne szívek közt állsz
S a szívek melletted
– te tetted és teszed –
Mint fényes buborékok libbennek
S nagyon örülnek ennek.
Akihez kell, eljutsz,
Falakon is átfutsz,
Akihez nem, majd megtalál
Minden nap egy új kanál
Boldogság: teába méz
Ha egy ilyen kincs
Az emberre néz.
Ha van, aki nem ért
– mert van ilyen és lesz is –
Legyél lágy és kimért
S ne feledd hogy kiért
Élsz: azért aki szeret
Vagy aki bánt és kinevet?
Hidd el, te választod
Hogy hová árasztod:
Szeress, nevess, ölelj,
Igaz barátokra lelj!
Íme itt van egy épp
Aki írogat mindent efféleképp:
Van, aki csodás, van, aki ragyog,
Itt szeretet van, mondd: “Tündér vagyok!”
Kincs vagy annak, ki mindezt írja,
Itt van veled, míg szíve bírja.
Azt mondod? Igazad lehet. És mi van, ha picit továbbmegyünk?
Kilógni abból lehet, amiben benne vagy.
„Nem nagyon illek a képbe.”
Azt mondod? Igazad lehet. És mi van, ha picit továbbmegyünk?
Csak abba lehet nem beleilleni, amiben benne vagy. Ha benne vagy a sorban, könnyen kilóghatsz belőle. Ha benne vagy a képben, könnyen lehet, hogy nem illesz bele.
Azt mondják, hogy csak akkor nincsenek hamis hangok a zongorán, ha a saját művét adja elő a szerző. Mi lenne, ha te szereznéd ezt a művet? Mi lenne, ha te raknád össze a hangokat benne egymás után? Mi lenne, ha a saját életed maga lenne egy dal? Csupa olyan hangokból, amiket Te szeretnél, hogy benne legyenek?
A hangok: sor. Hangsor. Egymás után. Nem tornasor. És nem egy sor a menzán. Folyamat. Egyik a másik után.
Egy olyan sort, amiből mindenki kilóg, így végül senki sem lóg ki?
Mi lenne, ha te festenéd meg a képet, amiben benne vagy és beleillesz? És mindenki beleillik, akit csak látni szeretnél benne? Te döntesz! Sose feledd: szabadon választhatsz!
Ha azt mondják: „Kilógsz a sorból”, a válasz gyakran ez: „Nem veled van a baj, hanem a sorral”. És mi van, ha picit továbbmegyünk?
Ha nem kellene beállni valahova, amiből aztán ki lehet lógni? Mi lenne, ha nem kellene betársulni mindenkinek valamihez? És mi lenne, ha az emberek nem az alapján ítélnének meg egyes embereket, hogy melyik sorba álltak be?
Mert ha van sor, akkor lehet, hogy az is baj, ha beleillesz. És lehet, hogy az is, ha kilógsz. Ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg azabaaaj. (Kösz, Belga!)
Nem a sorral van baj. Azzal sincs baj, hogy van sor. De neked nem kell beállnod semmilyen sorba. Csak légy önmagad. Az, akinek születtél. Hogy kinek születtél? Ha akarod, segítek kideríteni.
A saját festményedbe beleillesz. A saját dalodba a te hangjaid tökéletesen belesimulnak. És a saját – nem is létező – sorodból sosem fogsz kilógni.
Robi
Mert végtelen tehetség vagy.
Olyan, akiért érdemes volt az egészet elkezdenem. Csak azért érdemes volt elkezdenem, hogy miután elkezdtem, évekkel rá találkozhassunk. Hogy megmutasd, mire vagy képes.
Hogy megcsillantsd. Hogy megláthassa a nagyvilág: IGEN, képes vagy kihozni magadból a csodát. Mert végtelen kreativitással működsz. Képes vagy pár vonalból kincset alkotni.
De a csodára árny vetül.
Mert nem mindenki fogja fel ezt. És van, aki bánt. Van, aki másokat bánt körülötted. Van, aki a barátaidat bántja.
Egy törékeny kismadarat büntet azzal, hogy nulla tisztelettel bánik vele. Letöri a szárnyait és nevet rajta.
De te ezen nem akadsz fent.
Mert végtelen erő van benned. Nagyon érzel mindent, és ez néha fájdalomhoz vezet. De tudod kezelni a fájdalmat. Mert közben végtelen erős vagy.
Micsoda erő van benned, hogy így, ebben a környezetben is előtört belőled a csoda!
Micsoda erő van benned, hogy a kegyetlen külvilágtól függetlenül vagy képes így működni.
Persze tudom: nem függetlenül. Mert jobb is lehetne, ha hagyná a világ. Mennyivel jobb lenne mindez, ha nem lenne semmi kegyetlenség körülötted. Ha nem szekálnák egymást melletted.
Ha nem szólnának be neked, hogy kussolj, ülj már le, süket vagy? Ha nem tipornák sárba az önbecsülésed. Ha nem becsmérelnének folyamatosan és nem nevetnének sokan a rád mondott értelmetlen poénokon.
Mennyivel jobb lenne, ha tisztelnének. Ha elismernének. Ha megértenének. Ha tanulnának tőled. Mert tőled csak tanulni lehet.
Nézz csak körbe. Sokan tanulnak tőled. Sokan néznek fel rád. Igenis vannak, akik meglátták már benned a kincset. Mégsem irigykednek, hanem elfogadják, hogy igen, Te jó vagy. Nagyon jó.
Lehet, hogy nem hétköznapi. Nem szürke. Nem tucat és nem sablonos. Egyéniség.
Nézz körbe. Vedd észre, hányan szeretnek.
És vedd észre, micsoda erő van benned!
Én tudom.
Megvédeni nem tudlak a kegyetlenségtől. De meg tudlak úgy erősíteni, hogy bízz annyira magadban, hogy ne számítson senki, aki ellened fordul. Mert aki ellened fordul, az maga ellen fordul. Kényszerből: magával van baja. Veled nincs baja. Csak épp nem lát. Nem hall. Csak magát látja egyedül. Magának akar mindent.
Pedig te vagy az, aki megérdemli a mindent. Mindent, ami jó.
Vigyázz magadra. Engedd meg magadnak, hogy erős legyél. És mutasd meg a világnak, micsoda erő van benned. Hogy még így is csodákra vagy képes.
És ha még erősebb leszel, tiéd lesz a világ. És ha tiéd lesz a világ, képes leszel másokat erősíteni.
Mert végtelen tehetség vagy. Nagy szükség van rád!