CsodaMenta – MentaSzív

Standard

Menta egyik legcsodább kincsem. Hiányzik.

Anyukájának meg is üzentem. Nem szoktam túlbonyolítani. A válasz lesz az érdekes:

Én: – Hiány.

Menta anyukája:

„Ez jó, mert akkor mesélek.
Tegnap Győrben voltunk Nagyfiamnál, vonattal.
Hazaúton Kőbányán felszállva szembesültünk azzal, hogy dugig van a vonat.
Beálltunk a folyosóra, kabát le.
Egy 60 körüli úr a feleségével utazott, kis idő múlva felállt és így szólt Mentához: Hölgyem, megtisztelne, ha elfoglalná a helyemet, mert már Brno óta ülök, jobban esne az állás.
Kis huzavona után leült Menta. Az úr feleségével beszélgetni kezdtek, valami kezdett beindulni.
Előtte egy hamvas hajú úr ült és vázlatfüzetébe éppen a vele átlósan ülő srác portréját kezdte rajzolni.
Menta észrevette, és onnantól teljes ragyogás. A hamvas hajú művésszel beszélgetni kezdtek, aki tanár Nagykőrösön, német szakos, de szenvedélye a rajz és a fúvós hangszerek.
Ha nem magam látom, nem hiszem el, hogy milyen kedélyesen csevegtek, mintha ismerték volna régről egymást.
Művészünk nem tudta, mi az unikornis. Átnyújtotta a vázlatfüzetét Mentának, aki a kis grafittal olyan unikornist rittyentett, hogy csak na, majd aláírta teljes névvel, dátumot rá és a védjegy. Az elmaradhatatlan Menta szív.
A művészünk teljes varázs alá került, illetve a körülöttünk ülök is.
Ceglédhez érve Menta megölelte a művészt, majd elköszönve a környékbeliektől, gyakorlatilag a teljes kocsi utaskozonseg köszönt el tőlünk.
De már nem lepődtem meg.
Erre itthon azt mondta, hogy most már 2 művészt ismerek. Egyik Dunakeszin lakik és találkozni szoktunk, másik Kecskeméten. 😇
Varázslatos volt!! És itt is Rád gondolt. Szerintem ezt érezted most. 😊”

Annyira de annyira!

Forever!

Robi

Egyik jobb, mint a másik és közben mindkettő szr?

Standard

Nem semmi. Megfogalmazhatatlan ez az öröm és hála. Legszívesebben ujjonganék csak úgy!

Macskákat rajzoltunk. Nem akárhogy: csukott szemmel, odanézve, félrenézve, hátunk mögött, mindenhogyan. Persze, ment. Jól. Elfeledve a gondokat, elfeledve, hogy mit ír a tudomány, azt állítva, hogy ennek nem is kellene elvileg sikerülnie. Hiszen az ember erre nem képes – elvileg.

És már az első óra elején is kijött, hogy megint találtam egy olyan csodát, akinek a fél világot kellene tanítania és akit receptre kellene felírni sokaknak. Mert feltűnt, mennyire kíváncsi, mennyire érdeklődő, mennyire nyitott, lelkes és lelkesítő.

Jöttek tehát a macskák. Ebben a gyakorlatban nem az a lényeg, hogy szépet alkossunk. Hanem hogy levonjuk a tanulságokat, ráadásul okoskodás nélkül, természetesen. Ki várná el, hogy valaki úgy rajzoljon egy gyönyörű macskát, hogy nem is néz oda? Vagy hogy bal kézzel „rosszabbik” kézzel, csukott szemmel szépet alkosson? Apropo rosszabbik kéz. Na, olyan nincs. És „MD” ezt ma ismét bizonyította, überelve ezzel minden félig tele – félig üres pohár filozófiát.

Elkészült a két macska. Egyik sem egy matyóhímzés. Nekem mondjuk kifejezetten tetszenek. Szerintem ha ez a minta rákerülne gyerek ágyneműre, függönyre, bögrére, azt az emberek megvennék. Naná. Mert benne van az energia. Mert ez egy csoda! És ha ez nem lenne elég, akkor a válaszban mindenképp ott a ráadás:

Kérdezem az osztályt, ki szerint lett egyik macska rosszabb, mint a másik? Néhány kéz emelkedik.

Kinek lett az első jobb? Pár kéz.

Kinek lett a második jobb? Kevés kéz.

Ki gondolja úgy, hogy alig van különbség? Kisebb tartózkodás.

És hátul megszólal egy hang, azé, aki olyan csodálatosan kíváncsi volt eddig is, és aki nem rejtette véka alá, hogy bizony tök jól érzi magát:

„Szerintem egyik jobb, mint a másik.”

Á!

Á!

és Ó!

EZ az a mondat, ami konkrétan és menthetetlenül segít MINDENKIN!

MD, az ilyen emberek viszik előre a Világot! Ez óriási! Gratulálok!

És akkor a hab a tortán: a naggyon nagggyon furcsa témazáró. Csak nézd a válaszokat és megérted:

 

Fura és bátor – igen, ez vagy Te. Példa sokaknak. Sok felnőtt csak szeretne félig ilyen gondolkodást magának!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy ilyen élményben lehetett ma részem!

Szeretettel várlak benneteket a közös rajzoláson!

Robi

 

Frissítés két héttel később:

Ma folytattuk-továbbvittük a LEGENDÁS furcsa macskákat Dórival!
Nem mellesleg csináltattam egy igazán egyedi Dóris idézetes bélyegzőt, amivel másokkal is meg tudja osztani ezt a hatalmas tanítást.


És máris meg is osztotta, hiszen ma Keszegre, az örök-kedvenc sulimba látogattunk el együtt, ahol Dóri foglalkozott a gyerekekkel.
Óriási szüksége van ezekre a kincsekre a világnak! Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos emberekkel tölthetem a mindennapjaimat!

Köszönöm!