Szavalóverseny. Fosol?

– Segítesz?
– Persze. Miben?
– Holnap lesz a szavalóverseny.
– Meg kell szervezni? Azt nem vállalom. 🙂
– Nem, már megszervezték.
– Fosol?
– Mi?
– Hát… fosol a szavalástól?
– Aha. Vagyis… nem tudom. Kicsit.
– Mitől félsz?
– Nem tudom.
– Van kedved hozzá?
– Persze. Én jelentkeztem.
– Az jó. Felkészültél?
– Hát, Kati néni segített.
– És hogy érzed, mennyire tudod?
– A szöveget tudom.
– Miért, van más is? Dallam?
– Hehe. Nem, nincs.
– Akkor végülis a szöveget tudod. Akkor mindent tudsz?
– Igen.
– De fosol?
– Ja. 🙂
– Ha nem a szöveg miatt, akkor mi miatt? Vagy inkább „ki” miatt?
– Inkább „ki” miatt.
– A zsűri?
– Nem.
– Kati néni?
– Nem.
– Úgy ismerlek, hogy szeretsz mások előtt szerepelni. A közönség zavar, a többi versenyző ha bent van?
– Igen.
– Aggódsz, hogy jobbak, mint te?
– Igen. Meg hogy mit szólnak.
– Mihez?
– Ha mondjuk elfelejtem a szöveget.
– De hát tudod a szöveget!
– Tudom. Csak ott más.
– Szerinted ott mindenki tökéletesen fogja mondani?
– Nem tudom.
– Szerinted aggódnak ők is?
– Biztos.
– Képzeld el, hogy valaki most azon aggódik, hogy mit szólsz, ha belesül a szövegbe!
– Én nem szólok semmit. Lehet hibázni, nem baj az.
– Tényleg?
– Tényleg. (mosoly, nyertem)
– Akkor mi lenne, ha te is megengednéd, hogy hibázz, ha ez jön éppen ki?
– Simán.
– A vers jó?
– Nekem tetszik. Én választottam.
– De szuper! Ki írta?
– Te.
:)))) ölelés.
– Wow! Megtisztelsz. Szeretnéd, ha ott lennék, amikor mondod?
– Nagyon.
– Miért nem ezzel kezdted?
– Nem akartalak zavarni.
– Hé. Te tudtad, hogy ez az életem?
– Hát, sejtettem.
– Akkor fosol majd, ha ott leszek?
– Nem :))))
– Mondd annak, akinek örömet akarsz vele szerezni – rajtam kívül is!
– Rendben.
– Akkor holnap.
– Igen!
(ölelés)