„Figyi, kiccsávó! Mit képzelsz magadról?!”
Mert komolyan érdekel. Amikor odamész a másikhoz az osztályban, belerúgsz a táskájába, szétcikized a haját, beleköpsz a lelkébe, akkor mi van a fejedben?
Hogy te vagy a király?
Hogy menő vagy, mert hangosabban röhögsz?
Hogy nagyobb vagy, csak mert erősebb vagy?
Hadd mondjak valamit: nem vagy menő, öcsém-húgom, csak szánalmas. Mert akinek tényleg van ereje, annak nem kell mást letaposni, hogy nagynak látszódjon. Az igazi erőt nem kell bizonygatni – fitogtatni.
És most beszéljünk a nevelésről.
Két verzió van, és egyik se egy Vekerdy-álom:
Az egyiknél otthon mindent megengednek. Anyuci-apuci körberajong, kis kedvenc vagy, és ha panaszkodik az ofő, hogy „Pistike megint megverte Zolikát”, akkor anyuci már ott is van a suliban:
„Az én kisfiam? Az kizárt! Az áldott jó!”
Aha, áldott jó. A padtársa könyve meg ketté van tépve, de persze Pistike csak „véletlenül” botlott bele.
A másiknál otthon szigor van. Hideg falak, hideg szavak. Minden este megkapja, hogy „béna vagy”, „haszontalan vagy”, „semmit nem érsz”. És ő megfogadja: majd az iskolában visszaveszi, ami otthon nincs. A suliban ő lesz a főnök, ott majd mindenki tőle fél.
Gratulálok: most ugyanazt csinálja, amit vele csinálnak. Ez nem menőség, ez örökített nyomor.
Tudod mi az, amitől végképp elgurul nálam a gyógyszer?
Amikor azt hallom: „Áh, ne vedd komolyan, csak poén volt.”
Poén?
Az hol poén, amikor valaki napokig nem akar iskolába menni miattad?
Poén, amikor sírva megy haza?
Poén, amikor elkezd magáról rosszakat gondolni, mert te odaszóltál valamit, ami neki beégett örökre?
Nem, öreg, ez nem poén. Ez sebhely. És a sebhely nem múlik el nyomtalanul.
Azt hiszed, nem lesz következménye? Tévedsz. Mindig van.
Az, amit ma csinálsz, ott marad valaki más fejében, szívében, életében. És ott marad a te történetedben is. Nem törlődik ki attól, hogy „csak vicc volt”. Te leszel az, aki beszólt valakinek. Ez már nem múlik el, ez tény.
Na de akkor mi a megoldás?
Nem az, hogy visszaütünk. Nem az, hogy te is odamész és visszaszólsz, mert akkor ugyanabban a mocsárban fogtok dagonyázni.
A megoldás az, hogy megtanulsz szűrni.
Szűrni a zajt.
Szűrni a sz.rt, amit rád zúdítanak.
Nem minden szó igaz, amit rólad mondanak. Nem minden támadás rólad szól. A legtöbb arról szól, hogy a másik gyereknek otthon valami nagyon nincs rendben.
Kitérő: Sajnos az sem egyszerű, ha a szülő megtudja, hogy az ő gyereke a szekáló. Csak akkor alighanem észre sem veszi – sőt, olyat is láttam már, hogy egyenesen büszke volt rá. Kitérő vége.
Az erő nem az, amikor visszacsapsz.
Az erő az, amikor nem hagyod, hogy egy beszólás beléd marjon.
Az erő az, amikor a saját utadat járod, miközben a körülötted lévők próbálnak lerángatni a pocsolyába.
Az erő az, hogy akármilyen toxikus a környezeted, rád nem hat a mérgük.
Hidd el, nem benned van a hiba. Nem te vagy kevés, nem te vagy rossz, nem te vagy lúzer. Csak valaki épp a saját sz.rját próbálja rád önteni. Tanuld meg lerázni. Nem könnyű, de lehet. (Ősszel jön az új könyv, addig is ajánlok egyet lent)
Ne menj le a szintjükre:
Aki igazán erős, az nem ordít, nem üt, nem aláz meg másokat.
Az erő csendben van.
Az erő kitart.
Az erő túlél.
Te pedig maradj erős.
Nem miattuk. Magad miatt.
Maradj önmagad, bárki is történik!
VR
Ajánlott könyv:
Légy Te is Bánthatatlan. Olvasd el, mielőtt megjelenik a folytatása! >>
Munkafüzet az elmélyítéshez >>
