Régen is szr volt, most miért baj ha szr? – tegyük ezt helyre!
Érdekes komment érkezett, ami kihozta belőlem (x az állatot x) ezt a választ. Szerintem el kell olvasnod, mert te is találkozol olyan emberekkel, akik fordítva ülnek a lovon:
Az iskolások nehézségeit fejtegettem egy videóban, amire ez a reakció érkezett:
„Régen is így volt, most mi az érdekes benne?”
Parancsolj, íme a válasz:
Régen is így volt.
És?
Ez most belekötés akar lenni, vagy egy vallomás?
Régen is túl voltak terhelve a gyerekek.
Régen is bántották őket.
Régen is igazságtalanok voltak a tanárok.
Régen is szar volt.
Ez igaz.
De amikor valaki ezt mantraként ismételgeti, nagyon nem a jövőről beszél. És valójában a múltról SEM.
Hanem csakis magáról.
Azt akarja elmondani most végre mindenkinek, hogy neki szar volt.
És ha neki szar volt, akkor miért legyen másnak jobb?
Ez nem bölcsesség.
Ez feldolgozatlan fájdalom, erkölcsi köntösbe csomagolva, meglehetősen keserűen és igencsak álszent módra.
Ez az a mondat, amivel a szenvedést nem megértjük, hanem (ál)szentesítjük.
Amivel nem gyógyítunk, hanem örökítünk.
Mert nézzük logikusan:
Ha régen is szar volt, akkor most miért érdekes?
Ha régen is bántották a gyerekeket, akkor ez most rendben van?
Ha régen is igazságtalan volt a rendszer, akkor az igazságtalanság lehet az alapértelmezett?
Ha így gondolkodunk, akkor azt mondjuk: nem kell fejlődés.
Nem kell jobb iskola.
Nem kell empátia.
Nem kell figyelem, nem kell szeretet.
Sőt.
Nem kell autó – régen is gyalogoltunk.
Nem kell telefon – régen levelet írtunk.
Nem kell gyógyítani – régen is meghaltak negyvenévesen, most mi a baj vele?
Nem kell lelki támasz, hiszen régen is „kibírták”.
Ez semmi más, mint fejlődésellenes dagonyázás.
Az a gondolkodás, ami azt mondja:
„Ha én túléltem, akkor másnak sem kell segítség.”
De a cél nem a túlélés lenne.
Hanem az, hogy ne túlélni kelljen.
Mert a „régen is szar volt” nem érv.
Ez egy segélykiáltás – utólag.
Egy mondat, ami mögött ez van:
„Nekem nem volt jó. És ezt még mindig nem tudtam meggyászolni.”
Aki azt mondja, „régen is így volt”, az nem a jövőért tesz, hanem igazolást akar arra, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, ami vele történt. Pedig épp neki kellene most segítség.
A valódi erő nem az, hogy kibírtad.
Hanem az lenne, hogy nem akarod továbbadni.
A fejlődés ott kezdődik, amikor azt mondjuk:
„Igen, szar volt.
És pont ezért legyen most jobb.”
VR
