Levél érkezett, melyre nyilvánosan küldöm válaszom:
„Kedves Robi!
A lányomat letorkolta a tanára, mert órán angol szöveg hallgatása közben rajzolgatott a füzetébe. Tudsz segíteni valami okos, tanulságos idézettel, nézettel; pszichológus -vagy saját- elmélettel, tapasztalattal… aki/ami szerint egyik cselekvés (rajzolás) nem zárja ki a másikat, vagyis hogy közben a figyelem éber tud maradni (sőt)!
Judit”
„Kedves Judit!
Biztos vagyok benne, hogy rajzolás közben jobban belemegy a szöveg az ember fejébe. Én hangoskönyveket szoktam hallgatni vezetés közben, és egyik sem zárja ki a másikat.
A rajzolás teljesen más területet mozgat meg az agyban, s ennek hatására könnyebb a nem magolandó, lexikális tanulásra való koncentrálás. Ami nem is koncentrálás. Gondoljuk csak meg, hogy társaságban zenét hallgatva sem omlik össze a baráti viszony senkivel.
Rajzolás közben is lehet angol szöveget hallgatni, sőt, tudat alatt be is épül.
Ez kicsit olyan, mint a klasszikus vicc: Imádkozás közben lehet enni? Nem, hogy gondolhatsz ilyet? És evés közben lehet imádkozni? Persze, imádkozni mindig szabad.
Robi”
