– Mit csinálsz?
– Semmit.
– Az jó.
– Ja.
– Mire gondolsz?
– Semmire.
– Ó. Irígy vagyok.
– Mire?
– Hogy néha tudsz semmire sem gondolni.
– …
– Akkor most mi van?
– Semmi.
– Csak telik az idő?
– Ja.
– Szeretnéd, ha gyorsabban telne?
– Nem.
– Vársz valamire?
– Nem.
– Lehetek itt? Olvasok.
– Tőlem…
– Nem tőled hanem melletted.
(mosoly, nyertem)
Tíz perc múlva:
– Robi.
– Igen?
– Odaadod?
– Mit?
– A könyvet.
– Persze.
Tíz perc múlva:
– Robi.
– Igen?
– Ezt is leírod majd?
– Mit?
– Ahogy itt beszélgetünk.
– Ha akarod…
– Jó lenne.
– Miért?
– Mert itt depiztem, idejöttél és nem depizek.
– Wow. És az jó?
– Nemtom. De a könyv nagyon.
– Örülök.
– Én is.
…
– Robi.
– Igggen?
– Csinálunk valamit?
– Mit?
– Mindegy. De csináljunk valamit. Nem akarok itt ülni.
———
Kell a töltés egy ilyen év után. És nem kellenek a depis sztorik és társaik. Olyan kell, ami előrevisz.
“A kamasz lányom öt éve nem olvas semmit. Ezt le nem teszi. Most kezdi el harmadszor.”
Ezért írtam. Ezért van. Mindhárom könyv feltölt. Kicsit lágyan, kicsit néha keményen. Kimozdít szülőt is, gyereket is.
Tripla feltöltés a nyárra kedvezményes csomagban:
