Április 19. Suli vagy nem suli?

– Min gondolkodsz?
– Anyáék veszekedtek.
– Rólad szólt?
– Hát kicsit igen.
– Na, min?
– Hogy akkor lesz suli vagy nem.
– Április 19?
– Igen.
– Mi lesz akkor?
– Hát hogy megyünk suliba.
– Akarsz menni?
– Nem tudom. Kicsit igen.
– És anyud mit mondott?
– Hogy összeeresztik a gyerekeket és akkor hazahozom a kovidot.
– Értem. Mennyit bírnál még ki otthon?
– Semennyit. Szerinted is látszik, ugye?
– Persze, mindenkin látom, hogy nehéz. Tudod aki azt mondja, hogy neki jó így az valamit szerintem nem lát saját magán.
– Na ja. Apa is azt mondta, hogy meghülyülnek a gyerekek otthon.
– Mert?
– Mert nem találkoznak senkivel. Meg online megy minden. Utálom már az összes chat-et meg mindent.
– Azt én is kezdem. Mi lenne a legjobb?
– Én mennék, lesz.rom már.
– Laza vagy. És akkor ezen veszekedtek?
– Igen. Anya hogy ne legyen suli, apa hogy legyen.
– Ki dönti el, hogy lesz-e?
– A tanárok.
– Tényleg?
– Nem?
– Szerintem nem. Hoznak egy szabályt és ennyi. Emlékszel, nem mehettem hozzátok órát tartani pedig Éva néni akarta meg a szülők is?
– Persze. Ki is akadtam.
– Figyi. Én is baromira unom. És tehetetlen is vagyok. Mert tudom mennyire kellene nektek már az az óra. Főleg így.
– Akkor?
– Akkor… Szóval szerintem a legtöbb energiája azzal megy el az embernek, hogy azon nyűglődik, amin nem tud változtatni.
– Na ez biztos.
– Tudod, esik az eső, nem megyünk ide meg oda… de ezen nem tudsz változtatni. Ez van.
– És akkor fogadjam el aztán csá?
– Aha. És akkor adom a kulcsot oké?
– Oké.
– ELFOGADNI kell de nem kell EGYETÉRTENI.
– What? (mosoly)
– Nem tudsz mit tenni. Tényleg nem. Mások döntenek. Neked, anyudnak, apudnak nem tetszik, bárhogy döntenek. És azon veszekednek, hogy kinek van akkor igaza. Nem kell, hogy igaza legyen senkinek. Mindenkinek megvan a véleménye és ennyi.
– Aha. Akkor mondjam nekik, hogy ne veszekedjenek?
– Ha úgy érzed. De olvashatsz is. Rajzolhatsz is. Zenét hallgathatsz. És holnap reggel elmondhatod nekik ezt a beszélgetést.
– Leírod?
– Le.
– De jó. Milyen kár, hogy ez már nem lesz benne a könyvedben!
– De cuki vagy!
– Na persze.
– Tudod, mit?
– Na mit?
– Küldök részeket a könyvből, ami ide illik. Olvasd el és beszéljetek róla reggelinél!
– Jó!
– És akkor most jobb?
– Aha sokkal. Tök jó lenne, ha mások is rájönnének. Úgy értem erre. Hogy nem kell egyetérteni. De attól még ez van.
– Mit üzennél másoknak?
– Hogy sz.rják le az április 19-et és olvassák el a könyveidet.
– Imádlak, mondtam már?
– Sokszor.
– Unod?
– Soha! Csak a veszekedést. Meg hogy a tanárok nem akarnak sulit.
– Na tessék, megint kezdi.
– Jó, abbahagytam.
– Akkor küldöm az olvasnivalót!
– 💎
– 💎❤️
.
.
.
– Jó reggelt!
– Na hahó! Mizu?
– Képzeld apa olvassa amiket küldtél. Anya is nyugis.
– Wow! Na, akkor van varázserőd?
– Van hát!
– Április 19 mizu?
– Hagyjál 🙂
– Ez a beszéd!
– 💎
– 💎❤️
.
.
.
Néha elég pár szó. A megértés. Ezekkel a lejegyzett beszélgetésekkel szeretnék neked is varázsolni. Egy kis nyugalmat. Biztonságot. Reményt.
Szeretettel ajánlom hát az új könyvem:
https://shop.vamosrobi.com/konyvek/csodavagy
❤️10
Robi