Majd jelentkezik más.
Nekem ez olyan kellemetlen, ajánlani.
Majd a szülőin.
Majd a Pupuka anyukája feldobja úgyis.
Majd a többiek.
Érdekes, hogy a legjobb dolgokról úgy maradunk le, hogy azt hisszük, más majd megteszi helyettünk.
Erre álljon itt az alábbi történet:
Egy lakodalomba sok száz vendéget hívtak meg – a falu apraja nagyját. Nagy dínom-dánomot kívántak csapni, így az volt a belépő, hogy mindenki, aki jön, hozzon egy palack vörösbort.
Hosszú sor állt már a nagykapu előtt, ahová egy hatalmas hordót állítottak: ebben gyűjtötték a bort. A sor lassan haladt, a demizsonok himbálóztak a kezekben.
Az egyik falubéli így gondolkodott:
„-Hm, itt vagyunk vagy nyolcszázan. Ha én ebbe a palackba nem bort töltök, hanem vizet, és ügyesen azt öntöm a hordóba, akkor nyolcszáz üveg bor mellett az én vizem nem oszt nem szoroz. Nem viszek hát bort, majd hoz más!” – azzal a demizsont otthon tiszta kútvízzel töltötte meg.
Emberünk órák múlva végre sorra került, s vigyázva, hogy senki ne lássa, beleöntötte a hordóba a „bort”. Utána még sokáig érkeztek a vendégek.
Megvolt a nagy ceremónia, az ifjú pár és persze a vendégsereg már igen szomjazott a borra. Csapra verték a hordót: s ekkor nagyon elcsodálkoztak. A hordóból színtiszta víz folyt ki, tán épp csak egy kissé volt rózsaszín!
Bizony, mindenki azt gondolta, hogy „majd más”. Bizony mindenki vizet öntött a demizsonba, és azzal állt be a sorba.
Ne ess ebbe a hibába. Ha szeretnél valamit, mindig borral érkezz a hordóhoz!
Majd jelentkezik más.
Az iskolai órámról a legtöbben így maradnak le. Egyrészt azt hiszik, hogy elérhetetlen vagyok – nos, nem. Másrészt sajnos minden szülő a másikra, többiekre vár.
Ne várjatok, hozzátok a bort, és hívjatok!
Örömmel megyek, persze a bor marad a hordóban, a gyerekeknek még jó az ivólé és a sulitea 🙂
Szeretettel:
Robi
Tiszteletdíjak és jelentkezés >>
