Azt mondod, fura vagy. Nos, én is. Csak én nem ugyanúgy gondolom. Mindenki másképp fura és mindenkinek mást jelent furának lenni.
Neked a szabadságot is jelenti. Tudom. És bebizonyítottad:
Azt mondod, igen, csoda vagy. Nos, én is. És ugyanúgy gondoljuk.
„Örülök, hogy itt vagy!” – mondom Neked. Te vigyorogsz, mint a vadalma. Talán túljátszod, de ez nem baj. Zavarban vagy talán. Az emberek nem szokták meg, hogy tényleg, igazán, valóban örülnek Neked.
Én nagyon örülök!
És aztán, amikor a furcsadolgozat egyik legfontosabb kérdésére kerül sor, megmutatod, micsoda csoda vagy tényleg. És itt már nem játszod túl, itt már tényleg ragyogsz.
Köszönöm, hogy találkozhattunk! Örülök, hogy itt vagy. A szívemben.
