Épp „tetkót” rajzolok a kezére. Ő az enyémet nézi.
– Miért van a kezeden hogy “Ragyogj!”?
– Mert szeretném, ha a gyerekek ragyognának mindig.
– Aha.
– Te ragyogsz ugye?
Bólogat.
– Robi!
– Igen?
– Te is ragyogsz.
– Tényleg? Miből gondolod?
– Hát hogy ragyogsz.
– Csak úgy látod és kész?
– Aha, azt látni lehet.
Gondolkodik.
– De akkor is ragyogsz, ha nem látlak.
– Te is ragyogsz, akkor is, amikor nem látlak.
– És ez olyan jó!
– Igen, ez nagyon nagyon jó!
Különleges vagy. Te is tudod, én is tudom. Egyre többen tudják. Észrevetted ezt, észrevettük ezt és egyre többen veszik észre….
Most (!) olvasom több helyen: Fel kell készülni, hogy a járvány hatással LESZ az emberek mentális egészségére. Hm. Tényleg? Sosem…
Már megint megtörtént. Mindig megtörténik. Mindig. Olyan jó ez a csoda. És a legjobb benne, hogy nagyon egyszerű dolgok kellenek…
„Arra tanít meg, hogy bízzunk magunkban” „Ki ne szeretné, hogy a gyermeke magabiztos felnőtté váljon, aki bízik saját képességeiben, önmagában?…
„Nem tudom.” „Nem tudok ezt meg azt.” Be akarod bizonyítani, vagy valami mást szeretnél? Pedig de. Abszolút de. A klasszikus…
Aki nem szeretett még igazán, annak mindig magyarázat kell. Még a saját tetteire is. Aki nem szeretett még igazán, annak…
„T. Szülő! Tájékoztatom, hogy az Ön által javasolt rajzos foglalkozás igen jól sikerült. Ha lenne rá mód, osztályfőnöki dicséretben…
Siránkozóklub – van felvétel? Tehetetlenségi kör helyett… Annyi, de annyi kesergő, szenvedő, szenvedjünk együtt, de rossz ez, nem jó ez…