Olyan IZÉ nézni, amikor egy népszerű valaki véletlenül „emberséges”. Ahogy spontán odamegy egy rajongóhoz (akinek a reakcióját persze egy tucat kamera veszi), egy ügy mellé mosolyog, vagy ahogy meghatóan egy jótékonysági akciót támogat… egy percig elhiszed, hogy ez őszinte. Aztán rájössz, hogy ez is csak egy jól megkomponált jelenet a nagy mesefilmben.
A jófejség nem az, amikor valaki néha bedob egy mosolyt, egy gesztust, vagy egy „legyünk kedvesek” posztot. Az igazi az, amikor valaki minden nap így él. Nem kell hozzá reflektorfény. Nem kell hozzá hashtages motivációs idézet. Nem kell hozzá semmi más, csak hogy így gondolkodj, így létezz.
Tudod milyen az IGAZI varázslat?
IGAZI.
Van, akinek ez az élete. Van, aki nem csinál belőle mutatványt, csak egyszerűen ilyen.
És tudod mit? Őket általában nem a legnagyobb sztárok között találod. Lehet a tanárod, a barátod, a nagymamád, az a srác, aki szó nélkül segít valakinek az utcán. Ők nem posztolnak róla. Nem várnak érte tapsot. Csak élik.
Mert a jófejség nem egy pillanat. Hanem életforma.
VR
