Szürkéből színeset, unalomból élményt, szomorúból boldogat
Gyermekeidnek pedig segítek annak lenni, akik lehetnek, hogy ajándékok lehessenek a környezetük és saját maguk számára!
Túl sokszor „ütötted már meg a bokád”.
Olyan környezetben nőttél fel, ahol a sablonosságot jutalmazták, és az egyediséget büntették.
Túl sokszor ért sérelem azért, mert máshogy viselkedtél, máshogy gondolkodtál, mert mást csináltál, mert máshogy csináltad.
Sosem volt „így jó” – úgy kellett lennie.
Nem tudtad megvédeni magad, ezért lassan elkezdtél halványulni.
Már nem ragyogtál többé.
Elfelejtetted, amit régen tudtál: hogy a dolgok máshogy is lehetnének – úgy, ahogy neked jó.
És ezzel elfelejtettél még valamit. Valami nagyon fontosat.
Lehet, hogy nem is tudsz róla. Lehet, hogy nem tudnád megmondani, mire gondolok.
Elfelejtettél ÉLNI.
És most itt van neked Ő.
A gyermeked, aki a világon a legfontosabb számodra, és a történet megismétlődni látszik.
Látod, ahogy bántják, ahogy elnyomják, ahogy feladja önmagát, és elhalványul.
Látod, és csak nézed tehetetlenül, mert nem tudod megmutatni neki, hogyan csinálja.
Bárcsak lenne valaki…
VALAKI, AKI AZT IS ÉSZREVESZI, AMIT SENKI MÁS NEM VESZ ÉSZRE.
Valaki, aki megbecsüli és gondozza a különleges, szokatlan képességeket.
Itt vagyok, és örömmel segítek. Vezetem őt, és tükröt mutatok neki.
Mindent megteszek, hogy önmagára találjon. Hogy megtalálja a benne rejlő különleges, egyedi kincset.
És a Vele való közös munka során Te is visszatalálhatsz ahhoz a rejtett énedhez, aki emlékszik rá, hogyan kell önmagaként, igazán élni.