Vámos Robi
Egy csepp töltés minden napra
Élményt és értéket adok az embereknek, könnyeddé, szórakoztatóvá, vidámmá és színessé teszem a hétköznapokat.
RENDSZERES TARTALMAK
AD-HOC BEJELENTKEZÉSEK
KÖZÖS KÜLDETÉSEK
Üdvözöllek, Vámos Robi vagyok
ismerd meg a küldetésem
Rendkívüli rajzóráimmal folyamatosan látogatok iskolai osztályokat és tartok egyéni foglalkozásokat.
Nem rajzórát tartok, s bár tanulunk rajzolni is, a rajzokon át a gyermekek önbizalmán dolgozunk a legtöbbet.
Boldog és kiegyensúlyozott, életvidám és mentálisan erős gyerekeket szeretnék látni.
Olyan gyerekeket, akik megtalálják a helyüket a folyamatosan változó világban.
Akik elfogadják magukat. Akik megtalálták, miben a legjobbak és ebben a tehetségükben ki tudnak bontakozni.
Olyan gyerekeket, akik különlegességüket előnyként használják és ajándékok lesznek mások számára is.
Akik felfedezik magukban a művészt és elismerik a saját különlegességüket akkor is bátran, ha vannak, akiknek ez nem tetszik.
Olyan gyerekeket, akik elfogadják, hogy a környezetükben lesznek olyanok, akik nem értik meg őket, de ez nem akadálya a ragyogásuknak.
Olyan gyerekeket, akik képesek elgördíteni maguk elől az akadályokat, legyen az az akadály akár egy élethelyzet, akár egy egészségi probléma vagy maga a meg nem értettség.
Olyan gyerekeket, akik felnőttként is erősek lesznek és nagy lendülettel indulnak neki a nagybetűs Életnek.
Mindehhez nem szükséges megváltozniuk. Azt szeretném, hogy önmaguk legyenek, mert így jók, ahogy vannak!
Persze sokkal könnyebb dolgom lenne, ha az őket körülvevő felnőttek – szülők, tanárok, rokonok, barátok – példát tudnának mutatni nekik.
Ha képesek lennének megmutatni nekik, hogyan kell önmagukként, igazán élni.
Tudom, hogy te is ezt szeretnéd, de ez egyáltalán nem könnyű
Túl sokszor „ütötted már meg a bokád”.
Olyan környezetben nőttél fel, ahol a sablonosságot jutalmazták, és az egyediséget büntették.
Túl sokszor ért sérelem azért, mert máshogy viselkedtél, máshogy gondolkodtál, mert mást csináltál, mert máshogy csináltad.
Sosem volt „így jó” – úgy kellett lennie.
Nem tudtad megvédeni magad, ezért lassan elkezdtél halványulni.
Már nem ragyogtál többé.
Elfelejtetted, amit régen tudtál: hogy a dolgok máshogy is lehetnének – úgy, ahogy neked jó.
És ezzel elfelejtettél még valamit. Valami nagyon fontosat.
Lehet, hogy nem is tudsz róla. Lehet, hogy nem tudnád megmondani, mire gondolok.
Elfelejtettél ÉLNI.
De szerintem nincs nagy baj
Szerintem csak „lemerültél”
Talán csak szeretnél látszani. Szeretnéd, hogy észrevegyék, hogy különleges vagy, olyan valaki, akire érdemes odafigyelni – de túl sokszor nem vesznek észre. Talán azért, mert te sem engeded meg magadnak, hogy magadra figyelj.Hogy magadért tegyél valamit.
Szerintem azért vagy itt, mert
Jól jönne Neked…
Egy kis támogatás. Csak egy kicsi, igaz?
Egy szusszanásnyi boldogságszünet a rohanó mindennapokban.
Egy szövetséges, akitől mindig a legjobbkor jönnek a lélekemelő impulzusok. (nyehh)