Gyerekkorom óta rajzolok. És sosem hagytam abba.
Azóta sem.
Csupán kihagytam 10-12 évet.
Gépészmérnökként végeztem az egyetemen. Apám is gépészmérnök volt. Innen adódott. Jó, volt / van hozzá érzékem, meg szeretem is. De azért a jelek egyértelműen azt mutatták: valami dolgom van – humán téren.
- Már az egyetem alatt is matekot korrepetáltam. Érettségire készítettem fel.
- Kirándulóklubot szerveztem.
- Újságíróként működtem.
- Laborgyakorlatot tartottam.
- Gyerekeket szórakoztattam rajzokkal.
Aztán jött 1998, és elveszítettem a szüleimet. Hosszú történet. Egy pillanat alatt lettem felnőtt. De megmaradt bennem a szabad és örök gyermek. Ezért is értem meg a gyerekeket. Nem akárhogy.
2011-ben döntöttem úgy hosszas agyalás után, hogy otthagyom a gépész szakmát, és a saját lábamra állok. Megalapítottam a Táblácska Hungary-t.
Mindezt teljesen automatikusan:
- 2007 körül elkészítettem a saját névtáblánkat.
- Tetszett másoknak, és kértek ők is.
- Tetszett az ő ismerőseiknek és ők is rendeltek.
Hamarosan nem ismertem, akié lesz. Szépen átalakult közben a dolog: névtáblából egy szuper ajándékká változott. Döntenem kellett:
- Felemelem az árát az egekbe, és egyedül elbírok a rendelésekkel
- Leállok vele (haha)
- Felveszek munkatársakat, akik segítenek.
Bryan Adams is döntött: nem a garázsban fog plimpírozni, hanem komoly zenész lesz. Én is döntöttem: felépítek egy vállalkozást erre. Bátorság!
Kitanultam a marketing alapjait, sőt bizonyos mértékig a csimborasszóját is megjártam. Szépen elindult a dolog. Nevet kapott, népszerű lett. Előbb egy grafikai, majd egy életstílus alakult belőle.
Meg is írtam a könyvemben, hogy milyen elvek vezéreltek és vezérelnek most is.
A Táblácska ingyenesen letölthető színezői rendkívül népszerűek voltak: több tízezren töltötték le őket!
Most kezdődik:
Aztán 2016. márciusában a Kossuth Múzeum (Cegléd) megkeresett azzal, hogy készítsek színezőt Kossuth Lajosról, Táblácska stílusban. Nagy nehezen ráálltam (mert egy picit túl történelminek gondoltam a dolgot). A színező elkészült. Aztán jött a kép a gyerekekről, akik kiszínezték a rajzaimat. Felmerült, hogy nézzem meg, milyen szépet színeztek.
Nos, most már tudom, hogy jó döntés volt: azt mondam, megnézem, sőt találkozom is a gyerekekkel. Mi lenne, ha tartanánk egy rajzos vendégórát?
A tanító nagyon rugalmas volt, a gyerekek pedig nagyon lelkesek. Az egy órából kettő lett. A rajzos szemléletfejesztés ezzel végérvényesen elindult.
Őszintén drukkolnak egymásnak! – Gyömrő, II. Rákóczi Ferenc Általános iskola, 2017. január
Mára ott tartok, hogy heti 4-6 osztályba megyek el órát tartani. Maga a csoda!
Tudtam, hogy ebből valami nagy dolog lesz.
Gyémántbogár Díj, 2017: Hering Brigitta, Kondás Boróka Anna és Jantyik Eszter díjazottak egy év mentorprogramban való részvételt nyertek
És most kezdődik csak igazán. Mert megtalálnak külön külön is a gyerekek – vagyis szüleik. Boldogan foglalkozom velük.
Diagnózis és pszichoteszt nélkül, egyszerű ezer százalékos odafigyeléssel csodák történnek.
Üdvözöllek tehát itt, nézz körül!
A személyes találkozás reményében:
Vámos Robi
alapító
Gyémántbogár Program